„Az első kezelés. Nem lehetett visszafordulni. Tehetetlennek és gyámoltalannak éreztem magamat. Persze nem mutattam: engem nem láthatnak elesettnek. A férjem azt hiszi, hogy csodanő vagyok, aki mindent túlél. Anyukám azt hiszi, hogy a baj nem akkora, hiszen jól nézek ki. A gyerekek el sem tudják képzelni, hogy nem vigyázom az útjukat tovább. Frizura, mosoly, harmónia. De mi zajlik bennem?”
Vendégszerzőnk ezúttal arról ír, mik és kik segítették át betegsége lelkileg legnehezebb időszakain. Olvassátok el Ekhamp Mariann újabb írását:
Orvosból lesz a legrosszabb beteg?
„Ugyan már, jól nézel ki, nincs neked semmi bajod…” – mondogatták Mariannak az ismerősök. Pedig a belső hang már jelezte, valami nagyon nem stimmel.
Négy év, négy műtét, harmincöt kemó. De ezek csak számok. Mögöttük ott az ember:
Szívszorító olvasni, hány, de hány alkalommal képes felállni valaki a betegségből, kezd neki újra és újra az életnek, a reménynek, hogy aztán kiderüljön, a kór még mindig ott pusztít a szervezetében.
„Elgondolkodtató, hogy miért emlékeznek rá még ma is olyan sokan. Szerintem azért, mert olyan szuggesztív egyéniség volt, emellett iszonyúan tehetséges, és semmi sallang nem volt rajta. Mindenhez hozzá tudott szólni, mert zseniálisan forgott az agya – nem volt olyan téma vagy beszélgetés, amiből rosszul jött volna ki. Mindemellett jó humora is volt. Ez az, ami nagyon átjött a képernyőn, és ami egyedülállóvá tette. Manapság már nem ismerünk ilyet a képernyőn – de hát a televíziózás nagyon megváltozott azóta –, de a maga korában sem volt még egy ilyen” – így emlékszik a lánya Déri Jánosra.
Emlékeztek a Svájcban élő magyar kislányra, aki hosszú, fájdalmas, mégis hősies küzdelmet folytatott a rákkal? Megtörve adjuk közre a róla szóló utolsó beszámolót.
Esküvői tortacsata, ami örökre bevésődött, utazás a Déli-sarkra, ami segített felszabadulni, vagy a helyi művész portréja – olvasd el, másoknak milyen értelmetlen(nek tűnő) luxuskiadás változtatta meg az életét, aztán, ha van neked is ilyen történeted, mindenképp meséld el kommentben.
„A gének töltik meg a fegyvert, de az életmód húzza meg a ravaszt”.