Ha egyenlőségre vágytunk, hát íme: a mai férfiakat majdnem ugyanannyira nyomasztják a kinézetükkel kapcsolatos kérdések, mint a nőket, és sokkal több nő él át a férfiakhoz hasonlóan egzisztenciális szorongást, mint korábban. Mi lehet ebből a kiút?
Ismered az érzést, amikor már annyira unod az állandó döntési kényszert, hogy inkább nem döntesz (vagy nem jól)? A jelenség nagyon is létezik. De mit tehetünk a döntési fáradtság ellen?
Most, hogy a legtöbb vásárláson, ügyintézésen igyekszünk online túlesni a testi biztonságunk érdekében, különösen fontos, hogy odafigyelj az anyagi biztonságodra is, és ne adj ki véletlenül olyan adatokat, amik hatalmas galibát okozhatnak. Íme, a szakértő praktikus tanácsai, hogy ne kerülj bajba:
Van, hogy belecsömörlik az agy a folyamatos döntéshozatalba – így kerülheted el, hogy árokba kormányozd magad a fásultságtól
És ti mit tanácsoltok a saját gyerekeiteknek?
Mindenkinek jobb lenne, ha több nő vállalkozna.
A minimálbérnél is kevesebbért.
Mit tehet az ember, ha otthon nem kap lehetőségeket, ha összecsapnak a feje felett a pénzügyi gondok? Milyen érzés hátrahagyni egyetemista gyereket és idős szülőt?
Ami jár, az jár… Csakhogy nyakló nélkül, pedagógiai célok nélkül, rosszul értelmezett sajnálatból adni, mint az alamizsnát, nem túl bölcs megoldás. Ti mit gondoltok? Hogy csinálnátok?
„Én értem, hogy Bécs, de itt jó nektek? Amikor eljöttetek otthonról, mit mondtatok, jók lesztek? És amúgy a reggel az nálatok milyen? Itt is friss a levegő? Csak rá van írva: Wien? Egyébként, bocs, ha kérdem, de Helsinkinél is felmerült – Bécs az már Nyugat? És ha van itt kóbor kutya, az német nyelven ugat? Gondoltok-e néha ránk, ha bécsi fánkot csócsáltok?” –Baranyai Máté slamben megfogalmazta azt, amiről ez a cikk is szól: