Mi lehet a kapcsolat a közöny és egy háború kirobbantása között? Olvassátok el Szabó Anna Eszter újabb beszélgetését édesanyjával, Kazimir Ágnes pszichológussal!
Jót teszünk-e azzal, ha elbújunk a gyerekeink elől, amikor sírunk? Mit okozhatunk, ha túl sok mindent terhelünk rájuk? Hogy óvhatjuk őket a fölösleges terhektől, ha közben világjárvány tombol, és háború tör ki a szomszéd országban? Szabó Anna Eszter pszichológus édesanyjával, Kazimir Ágnessel beszélgetett.
„Ha pedig egy gyerek nem talál egy családi feszültségre magyarázatot, akkor gyakran saját magát okolja azért, illetve az innen-onnan felszedegetett információmorzsákból a saját fantáziája segítségével próbálja kitölteni a hiányzó elemeket, megteremtve így egy olyan alternatív valóságot, amely tele van irracionális elemekkel, nem ritkán rémképzetekkel.” A titkolózás tehát nem jó, de az sem, ha túl sok a gyerek számára felesleges információ. Hol az arany középút? Szakértő segít megtalálni.
Erre mondják: akasztják a hóhért.
Kiabálni, stresszelni a gyerek miatt fárasztó, és ráadásul semmi értelme. Szabó Anna Eszter tippjei arra, hogyan lehet változtatni a rossz rutinokon jó rituálékkal.
Szabó Anna Eszter épp újratanulja az anyaságot. Vagy önmagát. Mert egyik sincs a másik nélkül.
Hiánypótló „szótár” a gyerekek számunkra fájdalmas mondataihoz. Szakértő segítségével megmutatjuk, hogy mi van az „utállak” vagy a „másik anyukát akarok” mögött.
Vannak cikkeink az anyaság szépségéről, a csodáról, és arról, milyen felemelő anyának lenni. Ez az írás nem ilyen. Akinek könnyen felkavarodik a gyomra, vagy ragaszkodik a rózsaszínű szemüveghez, az ne olvassa el.
„Igen ám, de ekkor jött a jeti. Pontosabban egy hatalmas baknyúl, ami úgy rohant, hogy szinte a lába se érte a földet – emiatt pedig úgy tűnt, hogy legalább akkora állatról lehet szó a nyomok alapján, mint egy jól megtermett őz. És ekkor az Insta-storym kérdésmatricájában elszabadult a pokol. De szó szerint.”
Herczeg Zsolt szokás szerint kertelés nélkül ír valamiről, amiről beszélni se nagyon szokás. Szülői elvárások – vagy épp ellenkezőleg: nehogy már a gyerek sikeresebb legyen. Hú.