1. Amikor elhagyod

Szóval az úgy volt, hogy elmentünk bevásárolni karácsony előtt. Tízezer ember tologatta a kocsiját, én rohangáltam a sorok között, mert sose érünk haza, és amikor nem tudtunk kézen fogva menni a gyerekkel, akkor mondtam, hogy álljon be mögém, engedjük el ezt a nénit, de jöjjön utánam, akármerre megyek is. Hát, nem jött. Egy bal kanyar a tésztáknál, és a gyerek már nem volt sehol. Életemben nem rohantam még ilyen gyorsan át a hipermarketen. Úgy száguldottam a sorok között, mint egy velociraptor... mindehová be-benézve, ott van-e a fehér kabátos törpe. Nem volt ott. Miközben szisztematikusan – mert vészhelyzetben cselekedjünk logikusan! – átfésültem az egész kócerájt, és azon gondolkodtam, hogy hangzik majd a hangosbemondóban a lányom neve... egyszer csak ott állt előttem sírva egy vadidegen nő társaságában, aki megpróbálta megnyugtatni. Huhh!

2. Amikor nem mész érte

Minden bizalmi válságok legrosszabbika. A gyerek bízva a szülői ígéretben elmegy edzésre, táncra, iskolába, akárhová, mert tudja, hogy ötkor ott leszek érte. Én meg itthon végre takarítgatok, csokit eszem, nyugodtan olvasok, megnézem a sorozatom, azaz állandó csacsogás, kíséret és „anyaaa!!!” üvöltések nélkül létezem. Elképesztően felszabadító, azt csinálok, amit akarok! Uuupsz! Ja, hogy negyed hat van? Ez hogy lett? És hogy érek oda? Nagyjából sehogy.

Szaranyaként száguldok pityergő gyerekem felé, aki vádló tekintettel kérdezi, hol voltam.

Bocsánatkérések ígéretek és ölelgetések közepette az igazat bevallani: lehetetlenség.

3. Amikor nem tudod, hogy hívják

Főleg friss anyukákkal fordul elő, akik éppen egyszerre pelenkáznak, szoptatnak, ruhát keresgélnek, nyálat törölnek, vetkőztetnek az orvosnál, így amikor  elhangzik a gyerek neve, fel sem emelik a fejüket. Még akkor sem, ha gondosan olyan nevet választottak a kicsinek, amit nem lehet félreérteni, amiből csak egy van. Időbe telik megszokni, hogy picurkaandibandit igazából Kunszentmártoni Lukács Andrásnak hívják, de erre csak akkor jössz rá, amikor az asszisztens harmadszor kocogtatja meg a válladat. Ha ráadásul friss házas vagy, és a saját vezetéknevedet sem szoktad még meg, akkor egy fél évig nagyon ideges leszel ilyen helyzetekben.

4. Amikor összekevered a többivel

Testvérek esetén még a nagyszülők is küzdenek ezzel. Végül minden második gyereket úgy hívnak, ahogy az elsőt, csak az utolsó szótagot elharapják, és mögé teszik a csemete valódi keresztnevét. Három vagy több gyerek esetén ez egészen vicces eredményeket produkál, így lett az én lányomból Benzozina. Ne is kérdezd. Ennek továbbfejlesztett változata, amikor nemcsak a gyerek nevét kevered össze, de magát a csemetét is. Egy apukával megtörtént, hogy az állatkertben a ketrec előtt tolongó kölkök közül felemelte a – vélt – sajátját, mutogatta neki az állatot, és csak akkor tette le, amikor az igazi szülő rászólt, hogy: elnézést, de ez nem a maga gyereke... „Tényleg nem. Könnyebb is volt, mint az enyém!” – mondta erre az apuka.

5. Amikor rossz lukba cseppentesz

Fáradtan, hajnali kettőkor ugyan ki veszi fel a szemüvegét, kapcsol villanyt, és ül le minden egyes címkét végigböngészni a gyógyszeres polcon? Ott az a csepp, aminek zöld a kupakja, abból kell neki kettő, és alszunk tovább. Ja, hogy ez igazából nem orrcsepp, hanem a saját méregdrága, csak receptre kapható szemcseppem, amit a gyerek orrába tuszkolásával kidobásra ítéltem? Basszus. Akkor hol a zöld kupakos?

6. Amikor a parancsnok összezavarodik

Ha nagyon rohanni kell, nagyon ideges vagyok, akkor bizony ráparancsolok a gyerekre. „Te most itt maradsz, amíg én két méterrel odébb ezt kifizetem, el nem mozdulsz, idegennel szóba nem állsz... stb... ” Szegény gyerek áll, mint a parancsolat. Aztán amikor ötödszörre kiabálok rá, hogy „gyere már az anyádúristenit, lekéssük a buszt”, akkor közli: „de azt mondtam, ne mozduljon onnan”. Hát, ő nem mozdult. Még jó, hogy nem a légierőnél dolgozom...

7. Amikor otthon felejted

Szegény barátnőmmel esett meg, aki éppen hullafáradtan, zombi üzemmódban létezett, hogy kivitte a babát sétálni. Előtte szépen felöltöztette, és amíg kinyitotta a babakocsit, letette a gyereket a franciaágyra. Aztán a babakocsira rá a takaró, a pelenkázótáska, ajtó kinyit, és mentek szépen sétálni. Húsz perc épp elég a tavaszi napfényben, amúgy is olyan furcsán csöndes ez a gyerek... naná, mert benne sem volt a kocsiban, ott aludt a lakásban a franciaágyon, ahol hagyták, nyakig felöltöztetve. Babakocsireflex.

8. Amikor a két szülő összezavarodik

A legszebb kétszülős együttműködés, ami csak létezhet, amikor anya azt hiszi, hogy apa adott cipőt a gyerekre, apa meg azt hiszi, hogy ezt anya rég elintézte. Természetesen már az úton derül ki minden, hogy a csemete aznap még nem ivott, csak ropit evett, nincs rajta cipő, nincs rajta meleg nadrág, nincs vele a kedvenc plüssállata, nincs tartalék pelenka, viszont senki nem tette tisztába indulás előtt.

 

Fenyvesi Zsófi