Címke: kórház

„Minden egyes nappal könnyebb lesz, és csak a következő napot szabad nézni…”

„Ismeretlen szám 8:28 Doktornő! Olyan, mintha egy elefánt ülne a mellemen! És nemcsak köhögök, de fulladok is. Sípol a tüdőm. Kellene egy röntgen. Vagy CT. Vagy vérvétel. Vagy antigén-teszt. Vagy antitest? Mekkora baromság így megbonyolítani! Mert ki érti ezt? Hiába nézem a Google-t és a Facebookot is, én már nem igazodom el rajta. Most akkor mi legyen? Hívjak mentőt?!”

„Minek az embernek szépészeti beavatkozás? Elég csak befeküdnie a kórházba, és máris megfiatalodik.” Évi jelentkezik újra a nyíregyházi kórházból.

„Öt napja nem ettem, két napja nem iszom, tele vagyok csövekkel, és félrebeszélek.”

Ez egy novella. Az élet írta. Meg persze Szabó Borbála, aki Enyedi Ildikónak ajánlotta a novelláját.

Orvosból lesz a legrosszabb beteg?

Kolléganőnk épp akkor került a siófoki kórházba, amikor a buszbaleset sérültjei.

Az asszony parkinsonos és korai demencia is jelentkezett nála, már nem nagyon tud beszélni, és mozogni, önmagát ellátni pedig egyáltalán nem képes. De állandóan mosolyog. Kérdezzük tőle, milyen volt az ebéd. Válasz helyett mosolyogva megvonja a vállát. Kérdezzük tőle azt is, hogy szép volt-e az étterem. Arra sem felel. De abban a pillanatban, amikor a főnököm megkérdezi, hogy jó volt-e Alfie-val lenni egy kicsit, és vajon megcsókolta-e Alfie őt, akkor Evie elpirul, és felnevet: Ó, igen! Igen! Többször is! – kiált fel hangosan. Összenevetünk a határozott és hangos válasz felett.

Sok oka lehet annak, ha egy nő úgy dönt, megszakítja a terhességét. Mégis, mennyire másképp kezeli ezt a szobatárs, a végül mégsem apává váló férfi, az orvos, és a nő édesanyja. Olvasónk története.

„Annyi mindent kellene még megbeszélnünk!”