Gyula még csak négyéves volt, amikor beleivott az édesapja sörébe, és mire középiskolába került, már mindennap fogyasztott alkoholt – egészen a harmincas évei közepéig. Beszélgetésünkkor 10.915 napja volt tiszta. Ma már főleg az aktivizmusnak él: tagja az Utcajogásznak, A város mindenkié csoportnak, és ő hívta életre az Első Kézből a Hajléktalanságról programot.
„Egyre többször vettem észre, hogy már a munkából is illuminált állapotban jön haza. Persze nem álltam meg szó nélkül, jöttek a viták, ő tagadott mindent. A gyerek súgta meg, hogy az autóban, az ülés alatt tartja a borosüveget” – olvasónk története arról, hogyan (nem) lehet határokat húzni egy függő hozzátartozóval esetében.
Egy kislány, akit a kórházban hagytak a vér szerinti szülei. Aki két hónappal korábban született, mert az apja verte az anyját. Egy történet, amelynek nagyon nehéz feldolgozni az elejét.
Mitől lesz valaki az alkohol rabja? Mi segíthet a legtöbbet a leszokásban? Milyen az élet egy alkoholbeteg szülő mellett? Nagyon fontos kérdésekről esett szó a Dózsa György úti hajléktalanszálló beszélgetős klubjában, amely májusban a szenvedélybetegségek témáját járta körbe.
Évente hárommillió halottja van. Ez több, mint amennyien HIV/AIDS vagy diabétesz miatt életüket vesztik. Az egyik legerősebb függést okozó pszichoaktív szer. És sokkal több ember a rabja, mint gondolná(nk).