„Nem volt olyan opció, hogy nem létező személy, ezért beírtam, hogy apám meghalt”
„Nem volt olyan opció, hogy nem létező személy, ezért beírtam, hogy apám meghalt” – meséli Lejla, aki sosem tudhatta meg, ki is a valódi édesapja.
„Nem volt olyan opció, hogy nem létező személy, ezért beírtam, hogy apám meghalt” – meséli Lejla, aki sosem tudhatta meg, ki is a valódi édesapja.
Doffek Gábor nyolc évvel ezelőtt a poklok poklát élte át, amikor frissen elvált apaként igyekezett megteremteni az ünnep boldog hangulatát otthon, a lánya kedvééért. Így sikerült talpra állnia, és újra áhítattal megtölteni a karácsonyait:
„Bármilyen kiegyensúlyozott és gyakorlott apuka vagyok, nem vagyok anyuka” – állapítja meg Doffek Gábor, aki hiába rutinos szülő immár 18 éve, a beteg ovis kislánya otthoni szórakoztatása bizony alaposan feladta neki a leckét.
Egy apa nagy kezében a lánya pici keze. És az apa szíve, ami csordultig telik érzelmekkel attól, amit ez az apró mozdulat jelent.
Shannon Estill vadászpilótát eltűntnek nyilvánították a II világháborúban – és mivel a lánya születésekor már harcolt, sosem találkozhattak. A lány ma már 77 éves nagymama, aki minden követ megmozgatott, hogy megtalálja és hazajuttassa az apja maradványait.
„Félelmet láttam a saját gyerekem szemében, és ez elviselhetetlen volt. Tőlem ne féljen a gyerek” – írja Gábor, akit nagyon megrázott egy incidens, de egyúttal el is gondolkodtatott. Szabad-e kiabálni a gyerekkel, és ha igen, mikor?
Az öreg egész ősszel szedegette a szilvát, és várta a lányát. Aki most, hogy az apja már nem él, elmeséli, mit jelentett számukra a közös pálinkafőzés.
A várva várt telefon, a találkozás az örökbe adó szülőkkel, akiknek még hat hetük van meggondolni magukat, majd a kisfiú, Ábel megpillantása a koraszülöttosztályon. Még két hónapig nem kellett volna megszületnie, mégis van egy pár, amelyik 12 éve rá vár.
Apák, szükségünk van rátok! Ha elhagytok minket, örökké hiányozni fogtok.
Mit kezdesz azzal a heti nettó pár órával, ami a határozat szerint neked jut a gyerekeidből válás után? Mit kezdesz azzal, ha a munkáltatód, kollégád húzza a száját, hogy „férfi létedre” felállsz, mert menned kell a gyerekekért? Mit kezdesz azzal, hogy nem jár a pótszabadság, de a szünidő fele a tiéd? És mit kezdesz azzal, hogy nem vesznek komolyan a pedagógusok? Egy elvált apa gondolatai: