Keresés

Az utóbbi időben nem győztük szidni a mögöttünk hagyott éveket, és szinte alig vártuk, hogy jöjjön az új év, a tiszta lap, hátha most végre jobb lesz. Bár valóban történtek szörnyű dolgok 2024-ben, és sok tekintetben egyáltalán nem tűnik biztatónak, ahogy az emberiség és a bolygó dolgai állnak, mi mégis összeszedtünk olyan történéseket, amik okot adhatnak a reményre.

Sűrű évünk volt: készítettünk riportot a (faros) szülésről éppúgy, mint az élet végéről, a hamvasztásról is. A kettő között pedig annyi minden másról. Most a legemlékezetesebb képeinkből válogattunk nektek.

Üresség esetén előfordulhat, hogy nem „túl keveset”, hanem „túl sokat” érzünk egyszerre. Ha gyerekkorunkban nem tartottak tükröt nekünk, a belső világunk talán ma is töredezettebben látszik. Pedig sokféle érzelem lehet ott, fontos üzenetekkel.

„Sírok, hogy sosem tanultam meg, te hogyan készíted a hókiflit, és most biztos elcsesztem, mert nem kell bele se víz, se só, de nem tudom kiszedni, már telesírtam a tálat.”

Nem a Mikulás, a manók vagy a kapitalista fogyasztói kultúra teszi az ünnepeket varázslatossá. Hanem a nők gyakran láthatatlan, el nem ismert munkája.

Akinek van kutyája, bizonyára észrevette, hogy milyen könnyű féltékennyé tenni. Elég, ha a gazdi egy másik kutyát simogat, nem neki dobja el a labdát. Mindezt látva, a kutya szeméből szinte süt a sértettség. De vajon valóban féltékenyek, vagy csak mi tulajdonítjuk nekik ezt az érzést, mert szeretnénk azt hinni, hogy ők is így éreznek?