Létezik ma olyan egészségügyi ellátás Magyarországon, amire nyugodt szívvel rábízná magát az ember? Amihez nem a kiszolgáltatottság és a kényszer érzése társul – legyen szó páciensről vagy a szektorban dolgozóról? A Beutaló nélkül sehova című film pontos látlelet a magyar egészségügyről.
„16–21 éves koromig voltam a Thália Tanoda diákja, ezalatt szexuálisan, fizikailag és verbálisan is bántalmazott” – mondja Hunyadi Emőke, aki végül pert indított korábbi tanára ellen.
Elvárhatom-e másoktól, hogy tudják, nekem mi a jó, hogy hol vannak a határaim, mi az, ami oké, és ami már nem? Vagy ha nem tudják, legalább tiszteletben tartsák, ha mondom? Mondhatom-e egyáltalán, ér-e nemet mondani? A WMN és a Viasat3 közösségi talkshow-ja, a Ki vele! következő adásában a határhúzás lesz a téma, amellyel mindenkinek dolga van – ez alól pedig Mózes Zsófi sem kivétel.
A férfi orvosok nagyobb valószínűséggel utasítják el a nők fájdalmát és tüneteit, ami így nagyobb eséllyel vezet téves diagnózishoz és rosszabb orvosi ellátáshoz.
A nők nem azt mondják, hogy minden férfi rossz, csak azt, hogy egyetlen nő vagy lány sem biztos abban, mit tenne velük egy férfi egy erdőben – és inkább nem akarják megtudni.