WMN-kvíz: Mennyire vagy parás szülő?

Azoktól a friss apáktól várnánk el napi házimunkavégzést, akikre huszonéves korukban az anyukájuk mosott, most pedig napi 10-12 órát töltenek a munkahelyükön. Persze a friss anyák helyzete sem könnyebb, sőt.

„Légy hálás a szüleidnek!” „Köszönd meg anyádnak, hogy a világra hozott!” Ismerős mondatok? Akkor KATT:

A szülőket mindenért elő lehet venni. Kérdés, hogy érdemes-e. Nem viszi-e félre az önismereti utat, nem gátja-e a fejlődésnek az, ha folyton a múltban vájkálunk, és keressük az ősök felelősségét a saját, felnőtt létünk kudarcaiban?

A szülőgondozó a legintenzívebb időszakban érkezik: a kisbaba születése utáni egy hétben van jelen, hogy segítsen a szülőknek: tanácsokkal, beszélgetéssel, és ha kell, takarítással vagy bébiszitterkedéssel is.

Ismerünk gyereket, akit megbüntettek, mert ivott óra közben. Olyat is, aki nem mehetett ki vécére, hiába kérte a tanárt. Ismerünk gyereket, akit megaláznak, ha hibázik, és kőkeményen megbüntetnek, ha valamit rosszul csinál. Az ENSZ Gyerekjogi egyezményében ott van feketén-fehéren, hogy milyen jogai vannak egy gyereknek... az iskolában is. Az más kérdés, hogy erről a gyerekek semmit sem tudnak...

Míg régen, amikor több generáció élt együtt, természetes volt, addig ma már éles vita van arról, vajon jót teszünk-e, ha a szülői ágyba is beengedjük a gyerekeket – tudósok szerint nem feltétlenül rossz az együtt alvás.