1. Előzd meg a bajt!

Ha túl sok, potenciálisan vonzó emberi lény van a közeledben, akkor próbálj meg a legkevésbé vonzónak tűnni! Mackónadrág fel, dezodorok a kukába! Nem lesznek bókok, és te a veszélyzónát kikerülve, szépen elslisszolhatsz a szürke kisegerek surranópályáján.

2. Ne ess szét!

Amint észrevetted, hogy valaki miatt túl gyakran mész a fénymásolóhoz, vagy már a harmadik forró bögre kávét öntöd a billentyűzetedre, ha az a bizonyos belép az ajtón, akkor baj van. Innentől nagyon-nagyon észnél kell lenni. A legjobb, ha felmondasz. Ha ez nem opció, akkor az alábbi megoldásokat javasoljuk: hideg zuhany ebédidőben, gyors átjelentkezés másik műszakba/irodába/bolygóra.

3. Keresd a hibát!

Ha a fentiek közül egyik sem megy, akkor nincs más hátra, a tettek mezejére kell lépned! Nyugodtan elegyedj szóba az illetővel! Ha egy kis mázlid van, öt mondat után kiderül, hogy egy igazi pancser, aki nem ismeri a kedvenc zenekarodat, és csak a múlt havi termelékenységi mutatók prezentációira tud elaludni a lakásán, ahol az anyjával él. Kis odafigyeléssel (hideg zuhany után) szinte tuti, hogy kiszúrsz pár apróságot, ami azonnal fagypont alá viszi a rajongásod. Nem is tudod, mekkora mázlid van ezzel.

4. Tudd, hogy mit akarsz!

Ha véletlenül kiderül, hogy Ámor tényleg egy kétdiplomás, hobbi autószerelő-szívsebészt talált neked a munkahelyi Tinderen, aki ráadásul jobban vonzódik hozzád, mint vidéki polgármester a fejlesztési támogatáshoz, akkor már csak azt kell eldöntened, te mit is akarsz.

Ha otthon a tökéletes családi idill vár, akkor az „Őt is unja már valaki otthon…” mantrázása mellett jobban jársz, ha megmaradsz a kollegiális kis flört keretein belül… két hónap után rá fogsz jönni, hogy ez így pont elég. Ha viszont a „carpe diem” keményvonalasaihoz tartozol, és meggyőződtél róla, hogy mik várhatók el a másik oldalról, akkor öveket becsatolni!

5. Irány a dzsungel!

Tehát minden adott egy könnyű kis kalandhoz? Rendben! De mielőtt belevágsz, szépen tisztázd le magadban a lehetséges kimeneteleket és mérlegelj! Ha még megőriztél valamit a józanságodból, és a prók lenyomták a kontrákat, akkor – a mindenkori randizási szabálykönyvedet követve – adj egy esélyt a sorsnak! Persze, ha katasztrófába torkollik a dolog, akkor mi próbáltunk lebeszélni! Íme, egy elrettentő példa:

Benedek és a katasztrofális munkahelyi flörtkarrier

Első nap

Új helyen kezdeni sosem egyszerű. Persze ha megnyerő vagy, és csak úgy árad belőled a sárm meg a magabiztosság, mint középvezetőből a Dolce&Gabbana parfüm, akkor könnyedén átszökellsz az első idők beilleszkedési nehézségein. Még ha nehezebben akklimatizálódsz is, pár hét után már körülbelül jól el tudod mondani a haveroknak a hétvégi iszogatás alatt, hogy az új helyen kik azok, akiktől nem mész egyből a falnak, és kik azok, akik már öt méterről dementorként szívják ki belőled az életöröm utolsó szikráját is.

Természetesen az univerzum törvényeit követve, eddigre meglesz azok listája is, akikkel már elsőre úgy néztél össze, hogy tudtad: nem az energiavámpírok jelentik majd az egyetlen problémát.

Ajjajj, a bőség zavara…

Főhősünkkel sem volt másképp. Kis idő után pontosan tudta, kik azok, akik már csak a jelenlétükkel is jó eséllyel idegszanatóriumba juttatják. Érdemes megfigyelni, hogy ez az opció ugyanúgy áll a dementorokra és a potenciális flörtpartnerekre is – de ha már meg kell bolondulni, akkor érdemesebb azt az utóbbi csoport miatt tenni.

Benedeknek egyből három archetípus is jutott az ellenkező nem vonzó képviselőinek személyében.

A puma

Ott van a rendkívül vonzó, kora negyvenes, intelligens családanya, aki annak ellenére, hogy már száz éve a tehetős, vezető beosztású férjével éli az unalmas hétköznapjait, minden pillanatban árasztja magából azt a fülledt szexualitást, amitől egy férfiember vagy pánikrohamot, vagy kangörcsöt kap. Ezzel sajnos nem lehet mit kezdeni, ez őserő. Ő is tudja, te is tudod, hogy itt már az első másodperctől láthatatlan energiacsápok húznak titeket egymáshoz. Ennek két végeredménye lehet: egy totális katasztrófa, vagy egy izgalmas, a folyamatos kacérkodásban kimerülő nagyon szép, „Mi lenne ha?” álom.

Az örökmozgó

Történetünk másik szereplője a harmincas kollegina. Szabad idejében munka mellett fitneszoktató.

Elméletileg boldog párkapcsolatban él, bár a párja igazi „Columbo felesége”: közös képeken sosem szerepel, és létezése is csak akkor téma, ha egy-egy céges buli után le kell tagadni a vonzalmat Benedek iránt.

Ennek a típusnak mindig ott bujkál egy kacér mosoly a szája szegletében, de a közös munka közben a (szerinte nem is létező) vonzalom feszültségben nyilvánul meg. Ez az acélpáncél csak a közös bulik alkohollal átitatott atmoszférájában pattan szét. De akkor is csak azért, hogy egy-két félreérthetetlen gesztus, ölelés, majdnem csók után legyen mit letagadni másnap a többi nő, különösen a puma és a harmadik archetípus előtt.

A kriptonit

Flörtölési szempontból ő a legveszélyesebb. Amíg az előző kettőnél pontosan lehet tudni, hogy mik a határok, és tizenhárom dolgot fel tudsz sorolni, hogy miért is nem vagy veszélyben, nála egy egész hónapnyi matekozás és hibakeresés után is az agyadból lógó csupasz idegszálakkal konstatálod a tényt, hogy tulajdonképpen ő tökéletes. Vagyis lenne, ha nem élne tényleg kapcsolatban. Ráadásul egy jól működőben… na, jó… egy olyanban, amit ő jól működőnek hisz. Ráadásul mindig veszi a lapot, tényleg egy hullámhosszon vagytok, és ha csak rád néz, az összes figyelmeztető lámpa kigyullad a fejedben, ami létezik: bajban vagy.

Talán feltűnt, hogy Benedek egyes szám harmadik személyét egyes szám másodikra cseréltem. Nos, legyünk őszinték: ki nem érzi így ismerősebbnek a típust? Ugye, ha becsukod a szemed, pontosan tudod, kiről szól a leírás nálad? Na, ugye…

A végső leszámolás, a bukás, a világvége

Most, hogy tisztában vagyunk a szereplőkkel, nézzük meg, Benedeknek milyen szépen komponálva sikerült az összes szálat elvarrnia két óra alatt!

Aki megfigyelőként már katasztrófaturistáskodott hasonló lefolyású történetek zenekari árkában, már sejti, hogy az utolsó felvonásban az összes szereplő jelen van. A tökéletes viharnak helyet adó díszlet ebben a sztoriban egy szokásos céges iszogatás, mely nem is indul rosszul. Benedek néhány hete már egy másik munkahelyről érkezve, vidám hangulatban hörpölget a többi ex-kollégával. A kriptonitja is ott van, de akkor még sikerül tisztes távolságot tartania. Minden kontroll alatt, minden sima. Még gondolatban sem törődik a másik két jégheggyel, akik már tulajdonképpen hónapokkal ezelőtt megindították a végzet felé.

Telik-múlik az idő, és megérkezik a puma. Egyből kémia, egyből szikrák. Aztán az örökmozgó, aki máris – noha az égvilágon semmit nem akar senkitől – valahogy mindig főhősünk egy méter sugarú körében van.

Ha foglalkozik vele, az a baj, ha nem, az a baj.

Klasszik… Aztán ürülnek a söröskorsók, gurulnak a „jégerek”, és Benedek figyelmetlen lesz, kapkodni kezd…

A puma által generált szexuális feszültség szemmel láthatóan rossz hatással van rá, de itt még tartja magát. A felgyülemlett vonzalmat az örökmozgónak szentelt figyelemmé konvertálja, aki itt még nem is nyavalyog annyira emiatt. Táncolnak. Aztán tánc közben, a kriptonittal akad össze Benedek szeme, és innen már nem is szól másról az este, csak róla… nem is tudja tartani magát. A deklarált távolságtartás elmélete összetörve zörög valamelyik felespohár száraz alján, hogy egy órával később ismét diadalt arasson a felismerés: ez a nő tulajdonképpen neki van teremtve.

Csakhogy a neki teremtett nő eddigre már elindult haza a pasijához (aki nyilván egy mamlasz), az örökmozgó, akinek annyira tökmindegy, hogy Benedek mit csinál, kábé felnyársalja a szemével, és még ki tudja, miért, egy pofont is kioszt főhősünknek. Az este utolsó emléke pedig a puma, aki már egy korban hozzáillő öltönyös vezér bókjait fogadja a pultnál.

Epilógus

A történtek után mondanom sem kell, hogy Benedek lehetőségei eléggé beszűkültek. A tanulság – saját elmondása szerint – a következő:

„A legjobb, ha nem is flörtölünk a munkahelyen. Vagy ha igen, akkor ne hárommal. Vagy ha hárommal, akkor legalább ne egy irodából. Ha meg mégis, akkor legalább arra ügyeljünk, hogy ne egyszerre mind a hárommal, mert bármit is gondolunk, ehhez a felálláshoz valószínűleg túl kevesek vagyunk…”

Pár napja egyébként beszéltem Benedekkel. Miután az elbeszéltek szerint úgy felégette a munkahelyi flörtölés kies vidékét, mint Néró Rómát, elkezdte értékelni jelenlegi munkahelye enyhén káposztaszagú, unalmas légkörét. Azt mondta, hogy jobb így neki. Jobb a békesség és inkább a bonszaiokba fekteti az energiáit.

Pár másodperces hallgatás után elhívtam a következő céges ivászatra. Azonnal igent mondott.

Foki Péter

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Getty Images