McCartney munkásságáról dióhéjban annyit kell tudni, hogy soha nem használ állati eredetű anyagokat, a bőrt és a szőrmét műbőrrel és műszőrrel helyettesíti. Elkötelezett állatvédő, és kollekcióira leginkább a letisztult, egyszerű vonalvezetés jellemző. 

Úgyhogy nem kell kiborulni, a következő, idei őszi–téli kollekciót felvonultató outfitek miatt egyetlen állatot sem nyúztak meg. 

Nézzétek, miket választottam a csajoknak!

1. Marishka, a vadász, de azért kedves vadász

Á, Marossy – Marishka – Krisztát imádom. Olyan eredeti és klasszikus a stílusa, hogy mindig ámulok, hogyan tud még akkor is sikkesen kinézni, amikor feltehetően csak kiráncigált valamit reggel a szekrényből. 

Egyébként neki erről fogalma sincs, mert amikor egyszer közöltem vele, hogy úgy néz ki, mint egy elegáns, párizsi nő, akkor kiröhögött. 

Amúgy mindegy is ez, és lehet, nem fog örülni, de én igazából egy férfimodellről leszedett ruhát adtam rá. Már csak azért is, mert az ő személyiségének nincs szüksége csicsára. Egy klasszikus, maszkulin öltözetben is éppen úgy mutat, mint egy hölgy. (Bár erről azért megkérdezném a férjét is.)

A stílus az stílus, kérem szépen. Az ilyesmit nem lehet megvenni.

2. Fiala, a színes konfettinő

Magazinunk újdonsült főszerkesztője, a WMN konyhájának megkoronázott királynője nem lehet ez alkalommal sem másban, csakis színesben. Bét mindig ilyesmibe öltöztetem fel, és szerintem ő ezt semennyire sem bánja. Legalábbis eddig még nem szólt érte. 

Kizárólag ő képes belibbenni fánkos, pink szoknyában, zöld harisnyával, vagy égszínkék shirtben, és nagyon jól áll neki. 

Stella idei őszre és télre tervezett kollekciójából is kiválasztottam neki a legszínesebb, leginkább szemet gyönyörködtető darabot. 

Tetszik, Bé?

3. Girlzonboard Fló és a rózsaszín esete

Tudod, vannak olyan emberek, akihez egyből párosítasz egy színt. Hozzám sok embernek például a piros ugrik be, ügyvezetőnkről, DTK-ról a zöld (legalábbis nekem), Greta Garbóról pedig a fekete, csak hogy egy világhírűt is említsek. 

Flóra személyisége olyan, hogy sokszor csak ámulok rajta. Szerintem kábé semmiben nem hasonlítunk, ő egy igazi, cserfes, örökmozgó, de kőkemény és precíz, pontos munkát végző ember, akit csodálok a rengeteg energiáért, merthogy még két gyermeket is nevel.

És ehhez az attitűdhöz sokszor olyan szettekben villan be a Nyúl utcába, hogy csak pislogni van időm. Flóráról abszolút a rózsaszín jut eszembe, gyakran visel is ilyet. De nem a harsány, hanem a finomabb, pasztellesebb árnyalat. 

Na, mit szólsz?

4. Gabi, a puha, őszi takaró

Gabi hetente kétszer belebeg az irodába, bekucorodik a sarokban lévő, kiugró ablakban elhelyezett fotelba, és békésen dolgozik, szinte nesztelenül. Ha olvasószerkesztőnket évszakhoz kellene hasonlítani, akkor ő az ősz lenne, egy olyan ősz, amiben puha takaróval, egy bögre forró teával ülünk a kandalló előtt. 

A szürke, őszi szín nem az egyéniségre utal ez esetben, hanem arra a gondoskodásra, amivel Gabi anyu a szövegeinkhez nyúl. 

Kértek teát amúgy? Mert én most megkívántam.

5. Adri, alias Madame Fregoli, aki nem tereget ki mindent

Kurucz Adri blogját, a Madame Fregolit már akkor is olvastam, amikor még nem volt WMN szerző-szerkesztő. Gondoltam magamban, ki ez a nő, aki ennyire szemtelenül jól ír, ilyen érzékletesen, és pontosan ábrázol helyzeteket, embereket, valójában akármit. 

Valósággal rajongója lettem, és nemegyszer elmondtam a meetingeken: nekünk a Fregoli kell. 

Igazam lett. Annyira méghozzá, hogy szerkesztőségünk oszlopos tagjává vált, és nem is lehetne elképzelni nélküle a magazin működését. 

Stella McCartney-t szerintem imádná, és tuti, hogy nem kellene sokáig rábeszélni erre a pompás, hidegben viselendő kimonóra. Mert a Fregoli amolyan kimonós nő, ha nem tudnátok. 

Szerintem a fotót magyaráznom nem kell, annyira csudásan áll neki. 

6. Szentesi, vagyis én és a mondóka: Rókaprém, rókaprém…

Nem, ne aggódjatok, mint ahogyan írtam, ez nem igazi rókaprém. McCartney soha nem használna ilyesmit. Viszont annyira jó minőségű műszőr, hogy szinte megtévesztésig hasonlít az eredetire. Itt persze felmerül a kérdés, miért kell egyáltalán szőrt hordani, vagyis olyan szőrt, ami úgy néz ki, mintha szőr lenne. 

Az egy dolog, hogy egy mai, huszonegyedik századi, haladó, gondolkodó nő soha nem venne magára igazi prémet, de attól még az utánzatát találhatja tetszetősnek. Ezzel én is így vagyok. Imádom a szép MŰszőrme bundákat. 

És ahogy az említett mondóka szól: Rókaprém, rókaprém, más is .urva, nem csak én. Most ezzel vitatkozzatok, ha tudtok.

7. DTK, ügyvezetői minőségében, még főnökösebben, mint eddig

Persze elárasztották a médiát a címlapok a következő szalagcímmel: „D. Tóth Kriszta távozik a főszerkesztői posztjáról”. Jól van. 

Viszont itt van még főnökösebben, még ügyvezetősebben, még félelmetesebben, mint eddig (muhahaha, #sátánikacaj).

Az egyértelmű, hogy Krisztának olyan jól áll a zöld, mint senki másnak, pedig a haja se vörös, de valahogy én őt ebben a színben tudom a legjobban elképzelni. És azt is tudom róla, hogy nem szereti a lábhangsúlyos megoldásokat, viszont imádja a hosszabb szoknyákat. Hát íme, itt van, tessék.

A legjobb kombó számára Stellától egy hosszú fazon, zöld színben, ami még inkább kiemeli karcsú derekát.

Szerintem nagy duzzogva azért fel fogja venni.

8. Csepelyi, aki még ennél is jobban belemegy

A WMN legfrissebben leigazolt játékosáról tavaly nyáron írtam, pontosabban a fociról szóló könyvéről, merthogy focirajongó. 

Adri három hónapja tagja a szerkesztőségünknek, de lehet, mindig is WMN-es volt. Emlékszem arra a fotójára, amikor szatmári népviseletben ül a lelátón. Na, erről a Stella-szettről az a kép ugrott be rögtön.

Természetesen nem egyeztettem vele (sem) az outfitekről, de bármiben fogadnék, hogy tetszeni fog neki.

9. Dorka, a csicsergős, mosolygó gyilkos

Imádom Gyárfás Dorka kultrovatfelelős kolléganőmet, azt hiszem, ő örökre a kedvencem marad mindenki közül. Régi padtársam (nagyon sokáig ültünk egymással szemben az irodában), és régi szerkesztőm is. Nagyon szépen megdolgozta a szövegeimet, nagyon imádtam (persze a mostani szerkesztőmet is szeretem, aki meg a Fregoli, úgyhogy el vagyok kényeztetve).

Dorka annyira édes karakter, és tudom, hogy utálja, ha csakis ezzel az oldalával azonosítják, ezért elmondom nektek, hogy ő a csicsergős, mosolygós gyilkos, aki legalább olyan lelkesedéssel vágja beléd éles kritikáját vagy véleményét, mint ahogyan a kislányosan bájos lelkesedését teríti szét a filmekkel kapcsolatban egy-egy meeting közben. 

Úgyhogy én most nem öltöztettem habos-babosba. Tessék, Dorka, kommandózz köztünk ebben ma.

10. Lilla, aki nem kér többet a fodrokból

Na, ha valaki még utálja, ha kislánynak nézik, az a Lilla. 

Egy ideig a babásan tökéletes cicaszeme miatt persze én is fodros holmikat adtam rá, amin rendszeresen kibukott, úgyhogy ezennel megfogadom, többet nem teszem ezt vele. 

Kapsz, Lilla, egy perfektre szabott ballont, mert egy decens nő ruhatárának alapkelléke a megkötős kabát. És egy jobb, minőségi darabot akár egy életen át is hordhat az ember, csak és kizárólag a fenntartható divat jegyében. 

Amúgy pedig nem is vagy már kislány. Aki jövő héten tölti be a harmincadik születésnapját (tessék majd felköszönteni), az legalábbis semmiképp nem nevezhető annak. Welcome, Lill, a harmincasok táborában. 

Ti pedig írjátok meg kommentben, melyik szerzővel cserélnétek ruhadarabot!

Szentesi Éva

Képek: Vogue

Montázsok: Kerepeczki Anna