1. Súrlódási felületek – programválasztáskor

Nem akarok indokolatlanul nagy szavakat használni, de sok minden kiderül az első együtt töltött nyaralás alkalmával. Akkor is, ha ez nagyobb társaságban történik meg, akkor meg főleg, ha kettesben. Velem megesett már, hogy egy hosszú hétvége után tudtam, hogy ez a szerelem, bármilyen nagy is, nem fog örökké tartani. Az ideális pihenésről alkotott elképzeléseink ugyanis merőben különböztek. Persze ma már azt gondolom, hogy ez nem feltétlenül válóok… akkor, hogyha a pár mindkét tagja kellően kompromisszumkész. Én a húszas éveim elején határozottan nem voltam az, de mondjuk nem ez volt az egyetlen probléma. És nem riogatni szeretnék, de a klasszikus olvasgatós-fetrengős vagy pörgős-szaladgálós konfliktuson túl van nagyjából 120 dolog, amin elcsúszhat a közös nyaralás (nálam például ezen még sosem csúszott el, valószínűleg zsigerileg vagyok annyira nyughatatlan, hogy még sosem választottam olyan társat, aki nem hasonló).

Csak hogy néhány példát hozzak: spórolás vagy költekezés a nyaraláskor (vannak olyanok, khm, khm, akik ilyen „egyszer élünk, az se baj, ha utána egy hétig nem eszünk” szemlélettel vágnak neki a pihenésnek), ennek egyik folyománya a teszteljük a helyi éttermeket, ennivalókat vagy otthonról visszük a fagyasztott pörköltöt (aki egy kicsit is ismer, tudja, melyikre szavazok).

Aztán: kütyük a nyaraláskor, mindent viszünk és használunk ezerrel, előbb látjuk a nevezetességeket a telefonunk kijelzőjén, mint élőben, vagy nyomjuk a digitális detox valamilyen szintű megvalósítását?

Ha már nevezetességek: útikönyv, feltúrt internet és pontos tervek mindennapra, vagy sodródás az árral, a helyiekkel és a flow-val. Már eleve az utazás célpontjának a kiválasztása is konfliktus forrása lehet, az meg aztán pláne, hogy ki mit intéz az utazásszervezésből. Szóval szerintem minden első nyaralás előtt kell egy kis tudatosság, és először magunkba nézve ki kell gondolni, hogy mi mégis milyen pihenésre vágyunk. Aztán ezt jól megmondani a szerelmünknek, útitársunknak, pasinknak, csajunknak. És még így is elcsúszhat az egész egy helyi piacon beszerzett érett mangó héján. Bocsi, ha túl ijesztő voltam, de szívtam már meg azért, mert feltételeztem dolgokat a nyaralással kapcsolatban, az akkori barátom meg más dolgokat feltételezett, aztán meg az egész egy szívás lett. Ti ne járjatok így.

2. A szállás fontosabb, mint elsőre tűnik

Megtörtént eset: két együtt nyaraló pár egyik tagjaként nekem sikerült lefoglalnom egy olyan szállást, ahol az egyik szobában emeletes ágy volt, a másik fekvőhely pedig az amerikai konyhás nappaliban volt (egy kinyitható heverő), ami egyben előszobaként is funkcionált (nyilván az ár volt a fő szempont). Miután én követtem el a hibát, a lelkiismeret-furdalás okán feláldoztuk magunkat, és elfoglaltuk az emeletes ágyas szobát, és nyomorogtunk az alsó ágyon… Csakhogy a másik páros szeretett nagyon sokáig lustálkodni (mondjuk, akár délig is). Így mi, akik annyira nem, vagy egy nagyjából öt négyzetméteres szobában pusmogtunk, vagy betörőket megszégyenítő settenkedéssel leléptünk.

Végül persze kihasználtuk a helyzetet, amennyire lehetett, de akkor megtanultam, hogy a szállásnak alaposan utána kell nézni.

Ez olyan régen történt, hogy maximum néhány szállást lehetett interneten foglalni, szóval ma már sokkal egyszerűbb dolgunk van, csakhogy közben sokkal több trükkel (széles látószögű objektívvel készült fotókkal, hajnali fényekkel, cseles beállításokkal) próbálnak bennünket meggyőzni, hogy azt a szállást válasszuk. 

Aztán olyan is volt, hogy már kétgyerekes anyukaként (szintén anyagi okokból) igent mondtam egy pici szobában két pótágyra. Na, az végképp minden volt, csak nem pihentető. Szóval most már azt mondom: inkább kevesebb nap, de tágasabb szállás. Sőt, én inkább a kivehető lakásokra, apartmanokra szavazok, szerintem a gyerekekkel komfortosabb, ha van egy konyhád, és az uzsigyümit nem egy szállodai italhűtőbe kell beszuszakolni. A konyha elérhetősége még nem kötelez főzésre.

Tavaly egy nagy társasággal kivettünk egy saját medencés házat… azóta álmaimban van egy medencés házam. Én nem gondoltam, hogy ez ilyen jó. Hogy mekkora élmény a reggeli kávé után csobbanni egyet. Nyilván, ha lenne medencés házam, amire semmi esély nincs, akkor sosem csobbangatnék egy átlagos reggelen, mert túl nagy macera.

3. A jó közös nyaralás titka: a pontos elszámolás 

Álltam már úgy közös nyaralás végén, hogy fogalmam sem volt, ki mennyit adott bele a felmerülő költségekbe (tankolás, autópálya-kapuk, bevásárlások), és a bemondott összegek kb. 100 euróval kevesebbet adtak ki, mint a költségek.

Nyilván senki nem akart átverni senkit, nem olyan volt a társaság – de mindenkinek véges a memóriája, a tenger pedig csak ront a helyzeten. Végül persze egyenlően szétdobtuk a hiányzó összeget, és nem volt ebből konfliktus, de esküszöm, napok teltek azzal, hogy próbáltuk visszafejteni, ki mikor mit fizetett, mi mennyibe került, négy telefon nyolc alkalmazásából meg sms-eiből. Ez pedig senkinek nem volt öröm.

Szóval legközelebb, ha nagy társasággal indulok nyaralni, akkor be fogom vezetni a pénzalapot a közös kiadásokra. Lesz egy pénztáros (remélem, nem én), mindenki belead x összeget, és azt költjük a fixen közös kiadásokra. Szerencsére annyira nagyvonalú mindenki, akivel eszembe jut nyaralni menni, hogy nem fogunk összeveszni azon, ki mennyi közösen fizetett tejjel issza a kávét. 

4. Attól még nem szakad meg egy barátság, ha a közös nyaralás után besokalltok egymástól

Emlékszem, gyerekkoromban, amikor egy másik családdal nyaraltunk egy közös apartmanban, a nyaralás végén mindig úgy fellélegeztünk, hogy végre nem kell kompromisszumot kötni abban a sok mindenben. Aztán pár hét szünet után ugyanúgy jártunk át egymáshoz havi rendszerességgel napokra (200 kilométerre éltünk egymástól), egy évvel később pedig alig vártuk a közös nyaralást.

Aztán fiatal felnőttkoromban többek között az unokatesómmal nyaraltam, akivel addig úgy voltunk, mint a borsó meg a héja. A nyaralás után is… néhány hétnyi szusszanás után.

Most pedig, amikor kommunanyaralásra mentünk a nagyobb családdal, amelynek tagjaival a hétköznapokban is elég sok időt töltünk együtt, valahogy természetes volt, hogy a hazaérkezés után pár napig mindenki a szűk kis családjával tölti az időt, és nem csinálunk közös programot. Nem mintha megutáltuk volna egymást, csak hát kellett egy kis külön töltött idő. Aztán egy héttel később már ugyanúgy mentek a családi vacsorák. Szerintem ez teljesen természetes így, olyan, mint amikor bevágsz egy tábla csokit 10 perc alatt (ki csinál ilyet, de tényleg?), és utána, mondjuk, két napig nem vágysz csokira. Vagy egy napig. Ettől még nem lesz visszamenőleg rossz a közös nyaralás. (Meg a csoki sem.)

5. Ha nagyon különbözők az igények, akkor nyaralás helyett legyen közös program

Korábban említettem a pacsirta-bagoly problematikát, ami akár két ember között is okozhat feszültséget, de ennél sokkal több dolgon elcsúszhat a közös pihenés.

Ha valaki egész nap a tengerparton feküdne, az ne menjen nyaralni olyannal, aki meg a pihenését is nonstop zsizsegésben képzeli el (mint mondjuk én).

Vagy ha mégis, akkor jó előre fektessék le, hogy külön programok (is) lesznek, nem kell mindent együtt csinálni. Vagy – mivel a legtöbben nem vagyunk olyan helyzetben, hogy ötször menjünk nyaralni egy évben (sajnos) – csináljunk inkább ezekkel a barátokkal, családtagokkal egy-egy napos programokat, mininyaralásokat. Ez anyagilag sem olyan megterhelő, nincs az az érzés, hogy ezen a héten mindennek tökéletesnek kell lennie, mert ez A Nyaralás… szóval szerintem sokkal könnyebb együtt jól érezni magunkat. Csak ehhez az kell, hogy nyíltan ki merjük mondani a különbözőségeket.

Egyébként is, szerintem amikor egynél több ember megy bármilyen programra, akkor a legfontosabb az, hogy minden felmerülő problémáról beszéljünk. Közhely, de nem ciki kimondani semmit, ha kedvesen, konstruktívan tesszük. Akár a testvérünknek, szüleinknek, anyósunknak-apósunknak, menyünknek, nagymamánknak, bff-ünknek, legjobb haverunknak is megmondhatjuk, hogy nem biztos, hogy vele szeretnénk tölteni az egyetlen nyaralásunkat. Vagy igen, de így és így – mit gondol ő? Nekem eddig bevált.

Nektek milyen tuti tippjeitek vannak arra az esetre, ha nem egyedül vágtok neki a nyári szabadságnak?

Tóth Flóra