„Nagy spíler voltál” – rajongói levél a modern gyermeknevelést megalapozó dr. Spocknak
„Kedves Benji, köszi, hogy lehetővé tetted azt, ami 2019-ben kétgyerekes anyaként gyakorlatilag az életfilozófiám: a szülői lét élvezetét, a gyermekek boldoggá tevését, és közben a saját boldogságunk megtalálását. Kurva jól kitaláltad azt, hogy egyensúlyt kell teremteni, és figyelembe kell venni a gyerekek igényeit, de a sajátjainkat is. Persze összehordtál egy rakás hülyeséget is, de a hetedik kiadásra (amit én forgattam) egész jól kikupálódott a mondanivalód – például megjelentek az apák már a könyv elején. És miután te vagy az első, aki kimondta – egyúttal el is hitte – a szülői kompetenciát, még azt is megbocsátom, hogy azt írtad: a nők ne menjenek dolgozni (persze nem a hetedik kiadásban). Nagy spíler voltál. Boldog örökéletet… vagy akármit: Tóth Flóra”
–
Egy igazi rock ’n’ roll gondolat
Képzeletbeli „szerelmes” levelem (igen, pont így írok szerelmes levelet is, hogy van benne egy kis kritika a dicséret mellett) alanya, dr. Benjamin Spock nem csak nekem fontos, valójában ő a modern gyermeknevelés egyik alapkövének letevője. Ebben a minőségében nem először emlékezünk meg róla, Gyurkó Szilvi már összeszedte egyszer, hogy milyen szuper gondolatokat ültetett el szülők millióiban… és milyen – ma már tévedésként elkönyvelt – elvei voltak még (például a dolgozó anyás).
Azt gondolom, a legtöbbet idézett mondata, a legnagyobb találmánya olyan fontos, hogy minden család otthonában zsírkrétával kellene a falra írni:
„Többet tudsz, mint gondolnád.”
Esküszöm, hasznos volna, ha mindennap elmondanánk magunknak néhányszor.
Persze 1946-ban ez tényleg igazi rock ’n’ roll gondolat volt, amikor a legtöbb szakember állítólag úgy szólt a szülőkhöz, mintha komplett idióták lennének (amit készséggel elhiszek, mert még több mint 70 évvel később is megesik). Az egyik legfontosabb újítása az, hogy elhitette a szülőkkel: kompetensek. Számukra is érthetően fogalmazott, és azt tartotta, hogy a gyerekeket a saját szüleik ismerik a legjobban, tehát sok helyzetben ők tudják meghozni a legmegfelelőbb döntést. Nagyon sok témával kapcsolatban írja, hogy minden gyereknél más a szabály, más időintervallumot tölthet a számítógép előtt, máskor kell elhagyni az anyatejet… vagyis ő már 1946-ban kitalálta azt, amit mi most olyan modern dolognak gondolunk, hogy a gyermekünkhöz igazítjuk a döntéseinket.
Benjamin egy előkelő, holland származású ügyvéd első gyermeke volt, akit további öt követett, így már otthon tanulhatta a gyermekgondozást. Először történelmet és irodalmat hallgatott a Yale-en, aztán orvostudományt. Közben sportolt is, olyannyira, hogy az 1924-es párizsi olimpián a az aranyérmes evezős nyolcas tagja volt. Végül 1929-ben a Columbián végzett és még hat évig tanult pszichológiát miután elkezdett gyermekorvosként praktizálni.
Legnépszerűbb könyve az 1946-ban megjelent Csecsemő- és gyermekgondozás, aminek a 7. (átdolgozott) kiadása 2007-ben jelent meg magyarul. Ebben fejti ki akkor még eretneknek számító nézeteit a szülői szerepekről – más praktikus, orvosi kérdésekkel együtt. A könyvet 39 nyelvre lefordították és világszerte közel 50 millió példányt adtak el belőle – a második helyen áll a nem fikciós alkotások eladási listáján – az első a Biblia. Dr. Spock több könyvet írt, tanított, előadásokat tartott, tévéműsora volt, és politikai szerepet is vállalt (pacifista nézeteket vallott). A legnépszerűbb könyvét többször átdolgozta, frissítette.
Kötődő nevelés level 1-2-3
Szegény Spock nyakába varrják a teljes hippimozgalmat, csupán azért, mert le merte írni, hogy a síró babákat fel kell venni. Bár ez ma már egyáltalán nem számít újszerű gondolatnak, azért az alvástréning még mindig felbukkan. Szóval Spock ott kezdi, hogy a természetes szülést ajánlja, de nem minden áron. A szoptatással kapcsolatban a teljes elválasztás hat és tizennyolc hónapos kor közé teszi – ami azért nagyon érdekes, mert amikor én a '80-as évek közepén megszülettem, még a háromhónapos korban való elválasztás volt az általános trend Magyarországon. Meg a fix rendszer, amiről Spock egyértelműen azt írta, hogy engedjük a baba ritmusa szerint kialakulni, ragaszkodjunk az evés-alvás-játszás sorrendjéhez, de a két etetés közt eltelt időt határozza meg a baba éhsége. Nekem ez evidens volt, ma már a legtöbb szakember is ezt mondja. De még mindig nem mindenki.
A napirend kapcsán is ír a sírni hagyásról, ami szerinte a babának és a szülőnek is óriási trauma. Ezzel kapcsolatban teljesen kötődőnek (vagy az általam jobban kedvelt „válaszkész”-nek) nevezhető nevelési elveket alkalmaz. Egészen konkrétan azt vallja, hogy a síró babát igyekezni kell megnyugtatni.
Felsorol mindenféle lehetséges verziót, hogy mi okozza a sírást, de azt sem titkolja el, hogy van olyan újszülöttkori sírás, amire nem igazán van megoldás.
Az „elkényeztetést”, amivel többször megvádolták, visszautasítja a síró babák megnyugtatásával kapcsolatban. Azt mondja: „Nem valószínű, hogy [egy kisbaba] ebben a korban meg tudná tanulni azt, hogy elvárhatja, hogy szülei minden rezzenésére figyeljenek a nap huszonnégy órájában.” Ez a korszak valóban később jön el, tanúsíthatom.
Minőségi idő vs. különösen tartalmas idő
Az egyik kedvenc részem, amikor a máig unásig ismételgetett „minőségi időt” teszi helyre, egyrészt azzal, hogy a mennyiség is számít, másrészt azzal, hogy a közös mindennapi tevékenységek (autózás, evés) is lehetnek tartalmasak, nem kell mindennap színházba vinni a gyerekeket. Egy másik fejezetben kifejti, hogy a szülőknek a saját igényeiket is figyelembe kell venni. Ezért azt ajánlja, hogy
inkább beszélgessünk negyedórát önfeledten a gyerekekkel, majd utána menjünk újságot olvasni, mint hogy egy órát kelletlenül játsszunk vele.
Komolyan, mintha én mondtam volna. Mondjuk, sajnos a gyerekeim (még) nem olvasnak Spockot, ezért az az olvasás általában olyan is… de nyitottak a kompromisszumra, és megértik, hogy a mama nem Barbie-zik, viszont szívesen megveri őket Unóban (el ne higgyétek, szarrá vernek).
Ha csak egy gyermekgondozási könyvet olvasol el, simán lehet az Spock
Dr. Spock mindenről ír, a szülők szexuális életétől kezdve az egyedülálló szülők helyzetén át az egészséges számítógép-használati idő kialakításáig az összes kisgyermekkori betegség rövid leírásával megspékelve. Összefoglalja Piaget elméletét az értelmi fejlődés szakaszairól, beszél Freudról, és még a szükséges babaholmikat is végigveszi. Csomó dologban teljesen laza, szerinte a friss szülők dobják csak ki nyugodtan a látogatókat, ha elfáradtak – vagy meg se hívják őket. És a hetedik kiadásban már nem a vásárlást és a szépségszalont javasolja a szülés utáni depressziótól szenvedő anyukáknak, hanem egy mentálhigiénés szakembert.
Szóval most, több mint húsz évvel az utolsó Spock által átszerkesztett kiadás megjelenése után is úgy érzem, hogy ezt a könyvet érdemes fellapozni. Vannak benne evidenciák, persze, de ez a pasi tudott valamit. Hálásak lehetünk neki. Én az is vagyok, az előbb például hálával telve ültem le egy nyugodt kávéra, és kértem meg a gyerekeimet, hogy játsszanak egy kicsit halkabban. Ti olvastátok a legismertebb könyvét? Mit gondoltok róla?
Tóth Flóra
Kiemelt kép: Getty Images/Pictorial Parade
