1.

Munkás-sikk

Emlékszem, apám Ultra Derm színű (lehetetlen zöld, az olajos, gépzsírral összekent kézre való mosópaszta) munkásgatyájára, amiben az udvarunk hátsó felén, varázslatos műhelyében kavirnyált. Hatalmas zsebei voltak, bő volt, és folyton piszkos. De olyan elegánsan tudta viselni azt is. Délcegen járt még abban is, na (mondom ezt nagy adag elfogultsággal). 

Nos, ez a lezser, kényelmes szabásvonal idén – úgy tűnik – ultra nyerő lesz. A munkáshacukának nevezett vonalat (én neveztem el így) divatba hozták a tervezők. Mondjuk, ezek a cuccok jóval drágábbak, mint apám olajfoltos, zöld nadrágja volt anno, de sikkesek, kényelmesek és csudásak szerintem.

Ha választanom kell, akkor az első képen szereplő, Alberta Ferretti-darabot venném fel, és ha belelapozol a galériába, megtalálhatod a másik kedvencemet is: keresd a Proenza Schouler nevét!

2.

Hippiségünk legszebb nyara

Jujj, ez a kedvenc stílusom. Imádom az őrült, hippi „sztílót”. Annyira szabad, szabálytalan, eltúlzott, hogy még az is jól áll neki, ami teljesen indokolatlan és giccsbe hajló.

Természetesen nem először hozzák vissza a tervezők (emlékezzetek a kilencvenes évek műanyagvirágos rohamára), és feltételezem, hogy nem is utoljára. Meg fog még újulni néhányszor ez az irányzat, amit én egy cseppet sem bánok. Még akkor sem, ha a giccset nem bírom.

Keresd a kedvencemet a képgalériában! A két Dolce&Gabbana közül az a befutóm, amelyiken pompás, virágos koszorút és zöld napkollektort visel a modell.

3.

101 pöttyös dáma

Jól látod, ezen a képen Monica Bellucci lejt a Dolce&Gabbana kifutóján, plexiüveg platform talpakon. És azt is jól látod, hogy a pöttyös ismét reneszánszát éli. 

Tulajdonképpen nagyon nehéz dolga van a divatvilágnak, hiszen egyre nehezebb valami újat kitalálni, mondhatni, lehetetlen. Ezért történik sokszor az, hogy a már jól bevált formák és alakzatok újjászületnek egy-egy kollekcióban.

A pöttyös bátor minta. Aki ilyesmit visel, az tudja, hogy már felnőtt nő, és senki nem fogja összekeverni egy polka szoknyás kislánnyal.

A kedvencem a fehér alapon fekete pöttyös nadrágkosztüm a Dolce&Gabbanától.

4.

Drágám, szúr a vállad!

De most nem az ágyban egymásba gabalyodó végtagokra gondolok, hanem ezekre az eltúlzott vállmegoldásokra, amikhez gyűjtöttem még nektek pompásan bő ujjmegoldásokat is. Én rajongok mindenért, ami túlzás. Emlékezzetek csak vissza, mekkora keletje volt még tavaly is a brutális over sized-nak. Na, ugye! Hát ez idén sem lesz másképp, már ami a karokat és a vállakat illeti.

A kedvencem pedig Giambattista Valli darabja a galériában. Megkeresed?

5.

A fiúktól csórtuk

Ha már emlegettük az over sized-ot, akkor nézzük meg, hogyan ötvözik a maszkulin vonallal. A férfiaktól lenyúlt szabásvonalak, formák és alakzatok ugyanis most egytől-egyig bővebb eresztésűek. Hál'Istennek! Hiszen ápolnak, eltakarnak, mégis olyan eleganciát kölcsönöznek a viselőiknek, hogy öröm nézni.

Sose felejtem el Marossy kolléganő decens nadrágkosztümjét a tavalyi SzuperWMN-gáláról. Mondhatnám azt is, hogy kolléganőm megelőzte az idei trendelőrejelzést, de a maszkulin darabok sem most vonulnak először a divattörténelem kifutóján.

A kedvencem az első képen látható Max Mara darab.

6.

Kész babaház!

Hatalmas tüllök, túlzott fodrok, masnik, csillámló részek, és csodás minták. Mintha egy babaház kelne életre. A játékbabákra emlékeztető viseletek idén nagy teret kapnak. Jöhet bármi, ami kislányos, fodros, cukros, szirupos – el fogja bírni a látvány. 

Bár én nem vennék fel ilyen cukipofa darabokat, de azért lapozzátok fel ezt a képgalériát is.

Ha nagyon választanom kellene, akkor Giambattista Valli fehér uszályos kreációját húzkodnám magam után a Bajcsyn a porban. De tényleg csak muszájból!

7.

Batik – annak, aki bukik rá

Ha a batikolása gondolok, egyből beugrik egy emlék a régi képzőből: amikor a textilszakosok az önképzőkörben maguknak batikolták még a bugyogójukat is. Tele volt aggatva a koli házilag festett, kifacsart ruhákkal, és én már akkor sem tartottam őket ízlésesnek.

De ízlésről nem nyitunk vitát, ugye? Attól még, hogy nekem nem jön be, még valakinek lehet a szíve csücske, és az önkifejezési eszköze...

Hogy melyiket venném fel ezek közül? Kizárt, egyiket sem!

8.

Embert tolláról, madarat ruhájáról

A buja, húszas évekbeli, szeszcsempészes félhomály jut eszembe ezekről a ruhákról, annak az időnek volt kedvelt kelléke a madártoll.

És hogy miért kerültek ismét vissza a divatba? Fene tudja, talán az embereknek szüksége van egy kis könnyed szárnyalásra az elnagyolt, maszkulin divatvonal ellenében. Én nem viselnék tollakat, nem is nagyon szeretem a madarakat, pontosabban az nem kifejezés, hozzájuk se nyúlok, mert leginkább sikítva elrohanok, ha meglátok egyet. 

Éppen ezért nem fogok nektek hazudni: nem tudok ezek közül választani, engem elborzasztanak.

9.

Akinek nem (halász)inge, ne vegye magára!

Ó, hogy a fene a gusztusukat! Madarak után halas asszociáció? Na, még mit nem!

A madaraknál jobban csak a halaktól irtózom. (Egyszer pucoltam halat a főzős műsorban, de köszi, elég volt egy életre.)

Ezek a hálós megoldások pedig egyből a halászok hálójára emlékezetnek. Szerintem rondák. És eskü az égre, hogy nem direkt hagytam a végére azokat, amiket nem bírok. 

Valahogy – teljesen véletlenül – így alakult. 

Válasszon ezek közül az, akinek hét anyja van.

10.

Bicajosverseny (#namégmitnem)

Na, igen. Lehet elpakolni a forró sortokat, meg a szaggatott farmer rövid gatyókat (biztos, hogy nem fogom), Kim Kardashianéknek hála, itt vannak a rém ízléstelen bicajos gatyák, méregdrága tervezői verzióban. Kétség nem fér hozzá, hogy ezt az antidivat-darabot ők hozták divatba, hála a sok százmilliós követőtáboruknak. 

Én nem értem az egészet, pláne azt, hogy kinek áll jól. Tényleg szupermodellnek kell lenni ahhoz, hogy valaki önbizalommal viselhesse, és pucsítson egész nap.

Meg amúgy is, jesszus... De ha valakinek tetszik, nem kövezem meg érte.

+1

A rock örök, meg a lakkbőr

Hogy ne pfújolással érjen véget a beszámoló, a végére betoltam a kaktusz bónuszt: a lakkbőr- és bőr szetteket. Mert ahogyan a rock&roll soha nem lesz halott, úgy ezek az anyagok sem mennek ki a divatból, amíg világ a világ. Kár, hogy nyáron nem túl előnyös viselet, különben le sem rohadna rólam a lakk cicanacim.

Ajánlom domináknak, dekadenseknek és anarchistáknak!

Én természetesen mindegyiket felvenném ebben a sorrendben.

Ha maradt még benned ellenérzés, és csípőből bekommentelnéd, hogy „pfúj de rondák ezek a trendek, én bizony egyiket sem venném fel, meg különben is, mit szólna a szomszéd Mariska néni, ha ilyesmi göncökben meglátna”, akkor ajánlom figyelmedbe Csepelyi kolléganőm ÍRÁSÁT, amely arról szól, hogy a szabad öltözködés boldoggá tesz. Osztom a vélekedését!

Szentesi Éva

Képek: Getty, Vogue