1.

Valahányszor megkérdezem a családtagjaimat, hogy kell-e nekik valami a közértből, a tizenkét éves lányom rögtön rávágja, hogy „Pillecukor!” Minden egyes alkalommal.

2.

Jó darabig nem értettem, miért van a mikrónk két másodpercre állítva. Aztán rájöttem, hogy a férjem nem akar felébreszteni, amikor megmelegíti a reggelijét, ezért leállítja, mielőtt csengetne.

3.

Édesanyám öt évvel ezelőtt halt meg. Egyik éjjel arra ébredtem, hogy a nyolcéves fiam ott ül az ágyamon, és engem néz. Amikor megkérdeztem, hogy minden rendben van-e, azt felelte, őrizni fog egész éjszaka, hogy ha nagyon szomorúan ébrednék, azonnal adhasson nekem egy ölelést.

4.

Valahányszor a parkban vagyunk, a kutyám időnként hátrafordul, hogy megnézze, ott vagyok-e. És amikor látja, hogy igen, rettentő boldog lesz, és odaszalad hozzám egy kis simogatásért.

5.

A pasim magában szokott dudorászni, és a fenekét is riszálja, miközben főz. Szerintem észre sem veszi, viszont annyira édes!

6.

Valahányszor a férjem rossz fát tesz a tűzre, füttyent egyet. Van ez a spéci, rosszalkodós füttyentése. Persze mindig mindennel lebukik!

7.

Az egyik hideg, téli napon az anyukám megállította az autót két lány mellett, akik hazafelé sétáltak. És amikor nem fogadták el tőle a fuvart, nekik ajándékozta a vadonatúj sapkáját, sálját és kesztyűjét. Ötéves voltam akkoriban, de úgy emlékszem erre, mintha csak tegnap történt volna.

8.

Anyukámat egyszer kihajították a boltból, mert elbújt a homárok akváriuma mögött, és azt visítozta, hogy „Ne! Ne! Csak engem ne! Ne vigyetek el!”

9.

Amikor megszületett a kisfiunk, nem működött a melegítő lámpa, úgyhogy megkértem a férjemet, vegye fel a babát. Azt kérdezte: „Szabad?” Mondom, „persze hogy szabad, hiszen te vagy az apuka”. Az a csodálkozó, boldog fej, amit vágott, miközben felvette és a karjaiban ringatta a kisfiunkat, és elismételte: „Én vagyok az apja”. Ez a legszebb emlékem.

10.

A feleségem szíve aranyból van, olyan dolgokon képes sírni, amiket én fel nem foghatok. Amikor a Good Will Huntingot nézte, már az első percekben hallottam a hüppögését. Megkérdeztem tőle, hogy mi a baj? Mire ő, miközben a könnyek folytak végig az arcán: „Olyan hihetetlenül jó matekból!”

11.

Valahányszor az anyukám az előszobát takarítja, elcseveg a pókkal, aki ott lakik. (Soha nem lenne képes elpusztítani egyetlen pókot sem!)

12.

A lányom valahányszor a kishúgát nézi alvás közben, azt mondja: „Anya, hogy tudta isten őt ilyen tökéletesre formálni?”

13.

A férjem és a húgom képtelen egymás mellett ülni a családi ebédeken, mert ketten együtt annyit hülyéskednek, hogy a könnyük folyik a nevetéstől. A férjem 62 éves, a húgom 60. Nagyon megnevettetnek még úgy is, hogy nem mindig értem a vicceiket.

14.

Amióta csak vissza tudok rá emlékezni, a lányom minden egyes alkalommal nevetésben tört ki, amikor meglátott egy tacskót az utcán. Most már 28 éves, de még mindig bősz hahotázásba kezd, ha meglát egyet. Imádom ezt benne.

15.

Mielőtt összeházasodtunk, a férjem nem ismerte a karfiol szót. Amikor legelőször említette, úgy hívta: „a fehér színű brokkoli”. Azt hittem, hülyéskedik. De nem.

+1.

Persze irtó kíváncsi lettem, és megkérdeztem a pasimat, van-e olyan dolog, amit ha csinálok, mindig megmosolyogtatja. Azt mondta: „amikor elmosolyodsz, mindig olyan kedvesen kattan a szád”.  Awwww…

A szeretetet tényleg tanulni kell? Erről írt a HVG Extra Pszichológia Magazinban Szakács Anna pszichológus. 

Fiala Borcsa