Mosóteknő?

És tényleg: a ruhák 90 százalékával annyit teszek, hogy bevágom a gépbe, ráöntöm a mosószert (öblítőt nem használok), átrakom a szárítógépbe, majd a szekrénybe. A maradék tíz százalékot (amit súrolni, fehéríteni kellene) pedig képes vagyok hetekig pakolgatni.

Mi lenne velem, ha adnának egy mosóteknőt meg egy súrolókefét?!

De nem is kell ennyire visszamenni az időben, emlékszem, hogy anyukám a tesóm pelenkáit valami furcsa krémszerű kék cuccal dörzsölte és sikálta hosszan. Szóval tisztában vagyok vele: van mit megköszönnöm azoknak a feltalálóknak, akik miatt ma úgy mosunk, hogy a munka nagy részét gépek és felületaktív anyagok végzik el helyettünk.

Ciki, nem ciki – mosási analfabéta vagyok

A fejemben az eszményi anyukát a „sütiillat” mellett a frissen mosott és vasalt ruhák puhasága (ööö… vagy azok nem is puhák, hanem pont hogy kemények?) lengi körül, vagy legalábbis ránézésre megmondja egy koszfoltról, hogy annak pontosan milyen eltüntető varázslattal kell nekimenni.

És persze sosem történik meg vele az, hogy éjjel egykor kimos SOS-ben két darab kislánybugyit, hogy a lányainak másnap ne bugyi nélkül kelljen elindulnia az óvodába.

És nem szárítgatja reggel az a két árva fehérneműt vasalóval, mert hiába pakolta őket a radiátorra, nem ment éjszaka a fűtés. Gondolom, sejtitek, milyen messze vagyok az ideális „öblítőillatú” anyukától, hogy a fent említett rémséget is képes vagyok elkövetni. Átlagban havonta kétszer. Tényleg nem vagyok büszke rá, de már megtanultam, hogy mindenkinek el kell fogadnia a saját hibáit, és valószínűleg a gyermekeim nem fognak pszichológushoz járni azért, mert reggelente gyakran csak egy bugyi/harisnya/pár (?) zokni árválkodik a fiókjukban. Legalábbis remélem.

Azt is tudom, hogy jól mosni csak elhatározás kérdése, hiszen ma már minden, de tényleg minden rendelkezésre áll hozzá. Belőlem sajnos tényleg az elhatározás hiányzik leginkább. Ezért vagyok triplán hálás mindenkinek, aki megkönnyíti a munkát számomra. (Amit ráadásul nemcsak én végzek nálunk, hanem a férjem és a csodás takarítónőnk is.)

Köszi, John Tyzacke és a jelenlegi mosógépgyártók mérnökei között mindenkinek!

Bár Tyzacke még „csak” a kézi hajtású mosógépet találta fel, amit aztán rengetegen továbbfejlesztettek, az első elektronikus mosógép szabadalom az USA-ban egy ismeretlen feltalálóhoz köthető. Később Alva J. Fisher is szabadalmaztatta ugyanezt, és 1904-ben jelent meg az újságokban a hír – és egyúttal a hirdetések is. Aztán 1940-re az Egyesült Államok háztartásainak a 60 százalékában már volt mosógép. Azóta persze még nagyobbra nőtt a szám, a mosógépek pedig még jobbak, szóval ma már tényleg csak a megfelelő gombot kell megnyomni. Meg persze mosószerre is szükség van…

Az első elektronikus mosógépek egyike - Forrás: Wikipedia

Köszi, Procter & Gamble!

Egy angol gyertyakészítő és egy ír szappankészítő mester alapította azt a céget az USA-ba költözve, majd száz évvel korábban, ami végül 1933-ban épp a mai napon piacra dobta az USA-ban az első szintetikus mosószert (a Dreftet). A háborúk okozta zsírhiány miatt szorította ki a mosószappant az egyébként kőolaj-származékból készült mesterséges mosószer. Később a gépi mosás elterjedésével még inkább előtérbe került a mosóporok a szappannal szemben, az '50-es években pedig elkezdett terjedni a folyékony mosószer. Ezek persze ma már idejétmúltnak és kevésbé környezetbarátnak számítanak, de nyilván ennek a fejlődésnek köszönhető, hogy most természetbarát, teljes mértékben lebomló mosószert is önthetünk a mosógépünkbe. Én nem tudok elég hálás lenni ezért, ugyanis ha néha kézzel kell kimosnom valamit (mert a folt megkívánja a kézimunkát), akkor döbbenten tapasztalom, hogy ez egy-egy ruhadarab esetében is mennyire fárasztó.

Csak mellékesen jegyzem meg, hogy mást is köszönhetünk a két vállalkozó szellemű britnek: a rádió térhódításával ugyanis elkezdtek rádiójátékokat támogatni, hogy a háziasszonyoknak azokon keresztül hirdethessék a termékeiket – akkor még szappankészítőként, innen ered a „szappanopera” kifejezés. Megdöbbentő, hogy több mint tíz éves tévés szerkesztői múlttal, igazi televíziórajongóként a mosásról kellett egy cikket írnom, hogy ezt megtudjam. Ez az első kézzelfogható haszna annak, hogy utálok mosni!

Ti melyik házimunka gépesítéséért vagytok a leginkább hálásak? És mit tudnátok még elképzelni automatizálásban? (Hajtogatógép?!)

Tóth Flóra