Tegyük fel, hogy éppen nincs égető problémánk, vagy valami rejtélyes kór, ami miatt két órányi internetes önorvoslás után inkább elrohanunk az első rendelési napra, csak valaki szabadítson már meg a kínoktól és a rémülettől. Terhesgyanúnk sincs, ami, ugye, szintén kiválthat páni félelmet. Egyszerűen csak az évi rákszűrésünkre jelentkezünk, vagy kontrollra érkezünk a nőgyógyászhoz. A ruha kiválasztása még semmi, hiszen mindenkinek ott lóg a szekrényében legalább egy hosszított felső, ami jótékonyan takar, amíg nadrág nélkül a dokihoz libbenünk. Sokan sminkelnek is jelen alkalomra – mintha a dokit éppen az arcunk érdekelné. Aztán elszabadul a teljes őrület. Olyan készülődést csapunk, mintha arra a bizonyos harmadik randira készülnénk egy elképesztően helyes koronaherceggel, és nem éppen az aznap tizedik csupasz alfelet tolnánk idős, és a legtöbb esetben cseppet sem vonzó dokink orra elé. Vajon miért akarunk ennyire megfelelni a – képzelt -  igényeinek?

Lábborotválás

Hosszú távú, nyugodt kapcsolatban nem biztos, hogy olyan gondosan borotváljuk a lábunkat, mint a nőgyógyászhoz látogatásunk előtt két órával. Egy szőrszál sem maradhat, még a lábujjakon sem, hiszen azt képzeljük, az orvos alaposan végigméri majd kengyelben pihenő virgácsainkat. Nos, van egy rossz hírem. A legtöbbjük nem méri végig. Őket egész más testrészünk érdekli. De akkor is: nehogy már igénytelennek tartson a saját orvosunk! A pasink már megszokta... ( mi van, ha az orvos is?)

Intim szőrtelenítés

Azzal a felkiáltással, hogy a doki nem fogja látni az erdőtől a fát, rémülten szőrteleníteni kezdünk, hogy aztán félúton azon gondolkozzunk, vajon a jelenlegi Nőgyógyászati Egységes Véleménnyilvánító Haditanács (NEVH) vajon hány milliméteres szőrt is tekint pontosan egészségesnek? Ha tök csupaszan megyünk oda, feltárva hegeinket, szőrtüszőgyulladásunkat, akkor lehet, hogy az lesz a baj, ha őserdei stílusban, attól tartunk, elsiklik majd a doki a lényeg felett. Bele sem gondolunk, hogy amit a doki úgy igazán vizsgál, az eleve nem szőrrel borított terület – hacsak nincsenek külön bőrproblémáink, kiütéseink, amikor tényleg indokolt lehet a szőr megkurtítása. Amit semmi sem indokol, az az elrontott, teljesen féloldalas, elkapkodott borotválás, amit csak otthon, a szégyen (és a röhögés) könnyeivel a szemünkben veszünk észre.

Szép bugyi

Tegye fel a kezét az, akinek van orvoshoz járós bugyija! És külön nőgyógyászos? Jó, leteheti mindenki.

A legtöbbünk fiókjában ott lapul egy egyszerű szabású pamut, általában fehér bugyi, amit soha nem veszünk fel máskor, csakis orvoshoz. Ezen nincs szakadás, nincs kinyúlva, elszíneződve, nem túl szexi, de nem is nagymamás, abszolút NEVH-kompatibilis, könnyen le- és fel tudjuk venni, hogy aztán a dokinál szégyenlősen a ruhakupacunkba, vagy a táskánkba rejtsük. Ha van hozzá passzoló melltartónk is, büszkék lehetünk magunkra. Érdekli mindez a nőgyógyászunkat? Hamarabb sorra kerülnek a szép fehérneműt viselő páciensek? Egy kicsit sem, de legalább az érzés a miénk.

Új zokni és a lábszag

Pontosan meg tudom mondani, milyen zokniban szültem. Valahogy a nagy kapkodásban rajtam maradt, és senkit sem zavart. Nőgyógyászhoz menet mindig megfordul a fejemben, hogy ezt kéne felhúznom, de persze már rég a páratlan zoknik birodalmában sütteti a hasát. De igen: nagyon is fontos, milyen zokni, harisnya van a lábunkon a kengyelben, hiszen masszívan hisszük, hogy az orvost ez szintén érdekli. Sokan még pedikűröztetni is elmennek, csak hogy gyönyörűen mutasson a lábuk a jeles alkalomból. Vajon hány randi előtt tettük meg ugyanezt?

Illatosítás

Persze ha már a lábnál tartunk, előjön a másik nagy paratéma: a szagok. Ha délutánra kaptunk időpontot az orvoshoz, és előtte egész nap futkostunk, ültünk a cipőben, csizmában, nem biztos, hogy a lábunk levendulaillatú, egyéb testrészeinkről nem is beszélve, hiába zuhanyoztunk reggel kétszer annyi ideig. Mi marad hát? Az intim törlőkendők és parfümök széles tárháza, amik jó esetben még egy kis irritációval is megáldanak, ha eddig nem lett volna miről beszélni az orvossal.

Sőt, volt olyan anyuka, aki rohanvást nődokihoz készülődve nem vette észre, hogy a fürdőszobában a gyerek csillámporos kencéjét csapkodta magára.

Az orvos – a nőgyógyászokat szerintem külön képzik a páciensektől várható összes furcsaságra – csak annyit jegyzett meg, hogy látom, itt aztán volt különleges készülődés! Egyébiránt altestünk illata megfelel a NEVH szigorú szabályrendszerének, hacsak nincs bakteriális vaginózisunk vagy valami fertőzésünk, de akkor meg legalább van mit kezeltetni. A lábszag rosszabb lehet, de ez csak az én véleményem.

Megvan a megoldás!

Minden idegesen a zsebkendőjét gyűrögető, rendelőben várakozó nő életét megkönnyíthetnék azzal, ha lenne egy külön kis helyiség a várókban. Egyfajta zárható fürdőszoba, ahol egyszer használatos, „Szeretem a nőgyógyászom” feliratú tiszta bugyik, melltartók, zoknik lennének kaphatóak, ahol zuhanyozhatunk, illatosíthatunk, fésülködhetünk, fogat-lábat-altestet moshatunk, sőt, szőrteleníthetünk, és egy kedves, vak, de tökéletesen tájékozódó ápolónő még a gyors borotválás okozta ötvennyolc vérző sebet is segítene ellátni. Félőseknek lehetne adni farsangi álarcot, hogy az orvos ne tudja archoz kötni azt, amit a vizsgálóasztalon lát, és elég lenne csupán kódneveken szólítanunk egymást. Így elkerülhetnénk minden nő legrosszabb rémálmát, azt, amikor az orvos ránk nézve furán elmosolyodik, és azt mondja: Á, magára emlékszem!

Fenyvesi Zsófi