Mi, nők nem vagyunk hülyék. Vagyis vannak hülye nők is, de most induljunk ki belőlünk, a WMN-t író és olvasó nőkből, és ne féljünk a valóságot talán nem pontosan, nem minden esetben és nem százszázalékosan fedő túlzásocskától, hogy mi, akik egymásnak írunk és egymást olvasunk, nem vagyunk hülyék. A többiekről meg szándékosan ne beszéljünk!

Szóval, mi, nők nem vagyunk hülyék (valójában nincs okom, még egyszer leírni ezt a mondatot, a szöveg ugyanis nem igényli, de olyan jólesik), ám mindez nem tart vissza minket attól, hogy olykor (persze csak elvétve, tényleg nagyon-nagyon ritkán) ne hagyjuk magunkat teljesen hülyére venni. Remélem, titkon érzitek, hogy a királyi többes nem teljesen őszinte, csakis a sértődés elkerülése miatt használom, én ugyanis soha, de soha nem szopom be azt, amit rajtam kívül... (ti se természetesen) szinte minden más nő igen.

Mondom, hogy mikre gondolok.

1. Végleges szőrtelenítés:

Azt hiszem, nincs az a kis létszámú agysejttel rendelkező nő, aki ne rakná össze a kétdarabos puzzle-t, hogy ha lenne végleges szőrtelenítés, akkor a kozmetikák már rég lehúzták volna a rolót, az epilátor-, gyanta-, és szőrtelenítőkrém-biznisz becsődölt volna, és a női borotvákkal is már csak kutyákat dobálnának. Mivel azonban ezek a kozmetikai iparágak még mindig buján virágoznak, és mivel a végleges szőrtelenítés is kissé ellentmondásosan ingyenes kipróbálási lehetőséggel hirdeti magát, joggal ébred fel a gyanú az örök szőrtelenségre vágyó nőben, hogy ő bizony csúnya átbaszás áldozata lett. De hát... egyre olcsóbban lehet átbaszódni, kuponokkal már szinte tízezrekért bevehetjük a cuclit, hogy néhány villanás... és a szőrszálaknak annyi. Így „egy próbát megér”-alapon, csak megkíséreljük a bizonyítottan lehetetlent.

Elvégre „a hülyének is megéri”. Sőt. Elsősorban neki.

2. Fogyikapszula, tea, kúra stb.

Vedd be, idd meg, edd meg, erősítsd a derekadra, és két hét múlva Angelina Jolie dundinak fogja érezni magát melletted! (Attól most tekintsünk el, hogy viszonylag kevés az esély az egymás mellé sodródásra.) Minden évben fogyis csodaszerek sokasága lepi el a piacot. Előtte-utána képekkel bizonyítják, hogy vannak, akiknek már sikerült. Ezek a szerek egytől-egyig ugyanazt ígérik: nem kell tenned semmit, fel sem kell emelned a segged, elég ha fizetsz, aztán beszeded, amit a pénzedért cserébe kapsz, és úgy olvadnak le rólad a kilók, hogy csak na. Ja, és ha esetleg mégsem, akkor még a pénzedet is visszakapod... vagy nem... vagy nem annyit. Ennek ellenére, ha valamibe befektetnék, ebbe biztosan, mert tudom, hogy vannak nők (khm... tudjátok, nem mi, hanem mások), akiknek még így is sokkal egyszerűbb és komfortosabb hinni a csodában, és befizetni némi pénzt, mint kihagyni a vacsorát.

3. Mellnövelés, hajnövelés, szempillanövelés, ajaknövelés, faroknö... ja, nem bocs

Képzeljétek el (ezt magasabb hangon és lassan mondom), hogy vannak mindenféle kencék, vagy divatosabb néven szérumok, amiktől mindened megnő, amit csak akarsz. Na, ne az univerzális kencékre gondoljatok, ezek nem holmi boszorkánykonyhában készülnek, hanem laborokban készítik a szempilla-, mell-, haj-, köröm- és ajaknövelésre specializálódott szakemberek. Ha akarsz, még a feltalálóval is olvashatsz egy interjút, vagy megnézhetsz róla egy videót, hogy lásd, fehér köpenyben és szemüvegben van, tehát biztosan érti a dolgát.

4. Fiatalodj éveket!

Tegye fel a kezét, aki még soha, soha nem érezte, hogy ezt a krémet, ezt a kezelést, ezt a maszkot, ezt a kúrát ki kell próbálnia, kerül, amibe kerül. Hiszen ebben az esetben is ott vannak a kikezdhetetlen hitelességű fotók, hogy a 91 éves Erzsébet királynő este felkente a krémet, és a huszonhat éves Emily Ratajkowskiként ébredt. Jó-jó, persze nem hiszünk el mindent, amit látunk, mi magunk is sejtjük, hogy lehet ebben némi túlzás, de egyrészt nem vagyunk még 91 évesek, másrészt megelégszünk, mondjuk, Jennifer Aniston külsejével is, mert nem vagyunk telhetetlenek.

Szóval, ha a krémreklám csal is egy kicsit, rosszul nem jöhetünk ki a dologból, pláne most... most, amikor csak ma, csak nekünk, csak a készlet erejéig le is árazták a krémet hatvankilencezerről „kilencezerkilencszázkilencvenre”.

(Remélem, tudjátok, hogy én, aki sose szopnék be egy ilyet, a háromezerről háromszázra leárazás szintjén mozgok, csak próbáltam trendi luxusbukszának tűnni, aki nem sajnálja a pénzt a külsejére.)  Valójában mindannyian tudjuk, hogy a fiatalodásnak mindössze két eszköze van: az egyik kicsit drágább, és a lényege, hogy egy plasztikai sebész új kárpitot húz a kifakult és kicsit megroggyant testünkre. A másik viszont meglehetősen költséghatékony, és a végeredmény is sokkal természetesebb: hazugságnak hívják. Ha megkérdezik, hány éves vagy, hazudj. Ha sokáig csinálod, te magad is elhiszed, hogy évek óta harminc vagy.

5. Pár perces konyhai fogások

A konyhai szopatások kevésbé érintenek, de azért olykor én is becsapódom. Múltkor láttam egy videót, a srác tényleg csak összeöntött ezt-azt (olyanokat, amik még az én konyhámban is megtalálhatók... ha előtte bevásárolok), és nyolc perc alatt olyat rittyentett, hogy kis híján elcsöppent a nyálam. Mindent be is szereztem, és akkor jöttem csak rá, hogy átbasztak, amikor szembesültem vele, hogy nekem valahogy nincsenek odakészítve guszta kis üvegtálkákban a felaprított hozzávalók. Így lett a nyolc perces fogásból nálam negyven perc... és most fojtsd el a kekec kis megjegyzéseidet, hogy nyilván bénán aprítok. Mert igen. De akkor is fel akarok háborodni.

6. Két hét alatt négy idegennyelvet megtanulhatsz felsőfokon

Szerencsére már erre is van lehetőség. Nem is értem azt a sok nyomorultat, aki éveket áldoz arra, hogy legalább kenyeret tudjon kérni angolul, amikor bizonyíték van arra, hogy ez az egész nyelvtanulás gyerekjáték. Egy nagyobb összegért (aminek elég most csak a felét befizetned, és ha ügyes vagy és jól teljesítesz, a másik felét akár meg is spórolhatod... de persze nem vagy ügyes, és nem fogsz jól teljesíteni, ezzel azért nézz szembe) pikk-pakk megtanítanak téged, angolul, japánul, svédül, de magyarul biztos. Úgyhogy ne parázz, ráérsz ezzel foglalkozni majd a szakdolgozatod írása közben. Napi néhány perc, és úgy kúszik be a fejedbe bármelyik idegen nyelv, hogy egy hét múlva törni fogod a magyart.

7. „Olyan frizurát, ruhát szeretnék, mint...”

Jó, itt sajnos nem tudom külső tényezőre fogni, hogy hülyére vesznek minket (megint az udvariaskodó királyi többes, figyelsz?), mert itt tényleg mi vagyunk a hibásak. Szerintem mindannyiunkkal előfordult már, hogy megláttunk egy jó frizurát valamelyik sztáron, és ahogy elképzeltük, hogy a fodrászunk vág nekünk egy ugyanolyat, hirtelen lelki szemeink előtt az arcunk is egészen átváltozott. Én (nyilván nem én) általában Penelopé Cruzzá szoktam változni. Egyszerűen látom, hogy egy félfrufru, némi melír és  Javier Bardem már dörgölőzik is hozzám, hiába pillog rá kérdőn szegény Pen. Aztán mikor elkészül a cruzosító frizura, egyszerűen nem értem. Miért nem nézek ki úgy? (Ez azt egészet tényleg csak miattatok írtam E/1-ben). De ugyanezt tudjuk tolni ruhákkal is. Erre épít a netes ruhavásárlás. Olyan nőkkel adnak el ruhákat, akiknek a combjuk a mellükig ér, és még egy kis Photoshoppal is meg vannak tuningolva. Te meg azt mondod, na, ez igen, ilyet akarok én is, mert ebben én is úgy fogok kinézni, mint ez a szuka. Aztán megjön a ruha, felveszed, újra megnézed a kedvcsináló fotót, aztán magadat, aztán a fotót, aztán magadat, aztán... inkább leveszed, és iszol valami töményet, miközben megfogadod, hogy soha, de soha, de soha többé nem rendelsz netről... egészen addig, míg újra nem rendelsz.

A lista korántsem teljes, de már így is messze túllógok az indokolt és kért terjedelmen, úgyhogy a kiegészítése már a ti dolgotok. Cserébe kérhettek valamit. Majd. Talán.

Kormos Anett