1985 januárjának egyik legzordabb napján születtem. Nagyanyám mesélte, hogy derékig érő hó esett, és majdnem hasra vágódott, amikor elevickélt a tiszalöki központban lévő szülőotthonba. Mindig valami elképesztően misztikus dolognak képzeltem a születésem napját, szinte láttam magam előtt nagyanyám derékig érő haját, ahogy mintákat rajzolt a hóban, meg angyalokat vizionáltam, csillogó hópelyheket, a kalapos nagyapám örömtől párás leheletét, ahogy szalad, hogy lássa az elsőszülött unokáját. Azt persze nem tudom, köze van-e ennek ahhoz, hogy sokkal jobban érzem magam télen, mint nyáron, de nem mindegy, amikor így van?

Nincs meleg

Kezdjük ezzel a vitathatatlan ténnyel, ami a tél igazi nagy előnye, hogy kánikula márpedig egészen biztosan nem lesz. Nem ragad a bőröd, el lehet pakolni a mindig útban lévő ventilátorokat (akinek van klímája, az kapja be szerencsés), nem kel fel az ember éjszaka arra, hogy csuromvizesre izzadt és összeragadnak a végtagjai, majd a következő pillanatban pedig már nyirkosan cuppognak egymáson. A nyár egyetlen módon élvezhető: ha eszeveszett gazdag vagy, és egy jachton (vagy bármilyen más hajón), illetve a tenger mellett tudod tölteni. Minden más időszakot ami nyárra esik, azt úgy hívják, hogy nagybetűs szopás.

Lehet lobogtatni a hajad

Addig nem szembesültem a hosszú haj okozta problémákkal, amíg nem volt hajam (mondjuk, ez logikus). Vagy maximum csak minimális. Fogalmam nem volt, milyen érzés az, amikor a nyakra rácuppan a haj, majd – komoly vízréteget képezve – nem engedi szellőzni az említett részt, és úgy érzem magam, mintha felvettem volna a szőrös nyaksálamat a negyven fokban. A hosszú haj gyönyörű, de nyáron full cumi, és nem az a megoldás, hogy folyton csuriban hordjam. Egy megoldást látok erre, mégpedig azt, hogy szüntessük be a nyarat... és kész!

De hogy az eredeti tárgyra visszatérjek, a tél azért is csodás, mert kiengedhetem a sörényemet, és lobogtathatom a fagyos szélben. 

Lehet tökölni

Mármint sütőtökölni. Mondjátok meg nekem, van-e annál csodálatosabb, mint amikor hazamész, és már árad a konyhából a mézes sütőtök illata, mellé kibont egy üveg vörösbort a párod, bekucorodtok a kanapéra, együtt majszoltok, és megnézitek együtt a Szenvedélyek viharában-t százezredjére is.

(Van amúgy, mégpedig egy eset: ha ugyanezt egyedül is ugyanennyire élvezed.)

Kevesebb az ember! Mindenhol!

Ez a pont leginkább az introvertáltaknak érdekes. Télen aztán tényleg lehet az utcákon csatangolni, mert az emberek csak akkor dugják ki az orrukat, amikor nagyon muszáj. Nem tömörülnek az utcákon nagy és izzadságszagú csoportokba, nem foglalják el a helyeket, nem tolonganak. Ráadásul télen sokkal kevesebb az esélye annak, hogy belefutsz egy rég nem látott, kellemetlen ismerősbe, sőt a Fröccsterasz környékén sem kell bujkálva közlekedni, mert tutira nem fog szembejönni az exed, vagy az az ismerősöd, akit rühellsz. A hó meg a fagy áldásos hatása, hogy az emberek szemellenzővel járnak, bebújnak a kapucnijukba meg a sapkájuk alá, és célirányosan haladnak előre, magasan téve mindenkire, például rád is. Szóval hiába hozod fel ide a karácsonyi időszakot, a kutya nem fog a másikkal foglalkozni a nagy ajándékvásárlás közepén.

Nem kell idegeskedned a kollégák nyaralós képei miatt

Mindenki vakációra ment az irodából, csak te maradtál odabent? Ráadásul folyton az orrod elé tolják a tengerparti, koktélos fotókat? Na, télen nincs ilyen. Ha pedig mégis volna olyan ismerősöd, aki télen is képes kifizetni egy egzotikus utat, azt simán csak töröld, és soha többé ne állj vele szóba, mert mégis, mit képzel már magáról?

Karácsony

Ez a legfontosabb érvem. November elején kezdődik azzal a finom, hastáji bizsergéssel, amit szerelmesen szokott érezni az ember. Először a bevásárlóközpontok telnek meg girlandokkal és télapókkal, és hiába kizsákmányoló meg kapitalista, mégsem tudod utálni, mert annyira, de annyira gyönyörű, annak ellenére is, hogy giccses. Aztán azon kapod magad, hogy recepteket nézegetsz, és próbálgatsz, hogy minél szebb, jobb és tökéletesebb süteményeket tudj tenni az asztalra az ünnepek alatt. A hajad és a ruhád egy-egy ilyen sütés alkalmával pedig cukorillatú lesz, aminél nincsen jobb a világon. A barátnőkkel közösen Bailey's-t isztok esténként, és arról dumáltok, mit fogtok főzni az ünnep alatt.

Aztán észreveszed, hogy huszonnegyedike után lelassul az univerzum, halkabb lesz a világ szívdobogása, és nincs nyitva semmi, csak néhány bolt, amitől elképesztő romantikába borul minden. Szenteste gyönyörködsz a szeretteid arcában, ahogy halászlémaszatosan bontják az ajándékot, majd másnap úgy leled meg a lelki békéd és az örömöd, ahogy rendkívül fantáziátlan de mégis megható módon kiposztolják a nőismerőseid, hogy megkérték a kezüket, és te egy pillanatig sem vagy ezért felbaszódva.

Karácsonykor talán még a szomszédban ugató kutyának is örülsz, meg a kisbabasírásnak a buszon, meg anyád hisztijének, és a húgod nyavalygásának. Ilyenkor mindenki szebb, békésebb és szelídebb. Ezerhatszázvalahányadjára is megnézitek az Igazából szerelmet, arra alszotok be együtt, és megengeded a kutyának vagy a macskának, hogy feljöjjön az ágyra. Aztán könnyes szemmel együtt szeditek le a karácsonyfát valamikor január elején, és arról ábrándoztok, hogy mikor díszíthetitek fel már megint.

+1

A változatosság

Végtére is be kell látnom, hogy nem tudnék ennyire örülni a télnek és a karácsonynak, ha mindig tél és karácsony lenne, szóval örülök a nyárnak is. Csak legyen már vége. Vagy legyek gazdag.

Szentesi Éva