–

A shoppingolás bizony az a szorító, ahol Rocky az egész éves felkészülés után is csak egy menetet bírna bármelyik 50 kilós felpörgött nővel szemben. A javak, azon belül is a ruhák kiválasztása elsősorban a nők feladata. Nekik áll jól, és – valljuk be őszintén, hogy – ezt általában a férfiak át is engedik nekik. Valószínűleg ez egy olyan önvédelmi mechanizmus, ami még az állatvilágból maradt ránk. Annak van nagyobb esélye a túlélésre, aki nem megy bele a felesleges harcokba, megőrzi a nemzőképességét, és próbál azon a vékonyka ösvényen maradni, ami esélyt nyújt neki a génállomány továbbörökítésére, hogy aztán Darwin ne foroghasson boldogan a sírjában. 

Ez igenis az emberiség törzsfejlődésének egyik fontos lépcsője. Nem lehet véletlen, hogy a nők több színt látnak, mint a férfiak. Nem lehet véletlen, hogy bizonyos hormonok felszabadulása miatt még egy terhes nő is jobban bírja a vásárlást fizikailag, mint bármelyik harcedzett férfi, vagy maga Bruce Willis! Ez vagy a midikloriánok miatt lehet, vagy egyenesen Istentől kapott előjoguk. A férfiak meg habitusuk, életkoruk, érzelmi- és értelmi állapotuk szerint megpróbálják ezt feldolgozni. Nyilván nem sikerül, csak megpróbálják, de már ez is figyelemreméltó teljesítmény.

Ha boltba mész, többnyire a következő alfajokat sodorhatja eléd az élet:

1. A „Mindegy, csak menjünk már”-típus

Van az a „pénztár-bulimiához” hasonló lelkiállapot, melyet brit tudósok szerint az elménk teljes kiürülése okoz. És adódik olyan élethelyzet, amikor a sorban állva több édességet, rágót, üdítőt, vitamint, újságot, és barbie-s matricát vásárolunk, amennyit csak lehet. Nem azért, mert kell, hanem, mert nem figyelünk, vagy nyaggat a gyerek, vagy az összes agysejtünk elpusztult az azt megelőző 30 percben. A hipermarket üvegportálján keresztül esetleg már látjuk a parkoló autónkat, felsejlik a menekülés lehetősége, és az ember nem bír ellenállni. Mindegy, mi történik, csak legyen vége, legyünk túl rajta. Persze, hozd azt a lila blézert is, kellett már úgyis egy olyan!

2. Az „Én ezt is jobban tudom”-féle

Bizony, a szülés mellett van még olyan terület, ahol a hímcsőlátás legalább ennyire élesen kirajzolódik. A szexi fehérneműk között turkálva, derékból hátrafordulva vakkantja oda a trendiséghez szükséges alapigazságokat a nejének. "Légy fitt, anyukám, adjál magadra! Tél-típus vagy, ahhoz ez a szín a menő. Kit érdekel, ha nem szereted, megmondta a Márk, hogy ez így jó! Most olvastam, hogy hidrogén színű flip-flop papucs, szakadt atléta, meg picsagatya lesz a nyár slágere. Nekem már nyár van, jó lenne, ha te is beszereznél egy szettet, hogy együtt tudjunk villantani a strandon!"

3. A reményvesztett agyhalott

Ha nem valami butik sorai között lézeng üveges tekintettel, leginkább a Walking Dead új évadában tudom elképzelni, mint szabadnapos zombit, akit már a friss hús sem érdekel. Megbarátkozott a gondolattal, hogy ő nem várhat többet sem az élettől, sem a haláltól, gépisen tolja előre végtagjait, mintha valódi értelem mozgatná a testét, nem pedig csak az elhalt neuronok fura agóniáját látnánk megnyilvánulni.

4. A szerelmes agyhalott

Az üveges tekintet meg a gépies mozgás itt is megvan, csak a vezérlőelv más. Az különbözteti meg az előző szerencsétlentől, hogy ő mindennek a tetejébe élvezi is a dolgot. Nem, nem ez a jó szó, mert nem élvezi, csak máshogy látja. Ja, mindent máshogyan lát. Az ilyenkor termelődő szeredrin (ez a szerelem és az adrenalin szavak keveréke, most találtam ki) hatása akár évekig is eltarthat. Persze később kiürül a szervezetből, és akkor valamelyik másik alfajhoz csatlakozik.

5. A kárörvendő

Kisebbségi komplexusát, és a vásárlással járó megaláztatásokat oly módon próbálja levezetni, hogy nőtársa gyenge pontjait veszi célba, ezzel érve el a kívánt idegesítő hatást, hogy aztán kicsinyes bosszújával eltelve egész este rossz hangulatban zabálja a csipszet a tévé előtt.

A „Minek veszel kisebbet, úgysem lesz rád jó soha! A tavalyi is bent lóg a szekrényben, nincs már ennyi vállfánk. A Vaterán meggazdagodtunk volna, ha pénzzé tesszük a feleslegesen összevásárolt ruhákat. Te jó isten, hány sör jött volna ki ebből a szoknyából!” És ez így megy egészen a válásig, vagy eddig: „Boldogtalanul éltek, míg meg nem ölték egymást”.

6. A rejtőzködő

Szintén az állati ösztönöknek köszönhetjük a rejtőzködés tudományát, ami évmilliókon keresztül óvta meg a gyengébb teremtményeket a felzabáltatástól. Egyszerűen úgy tettek, mintha ott sem lennének. Közben ették a dinók tojásait, szaporodtak, a még kisebb állatokat jól megölték, nőttek, híztak, és ami a legfontosabb: túléltek.

Régebben egy gurulós állvány volt erre a célra a legjobb, de az okostelefonok világában mindennél könnyebb egy képernyő mögé bújni, és létezést szimulálni. A bujkálás legfőbb célja, a gyilkos kérdések elkerülése: „Édesem, jól áll ez a ruha?”, vagy: „Szerinted a bézs, vagy az ekrü lenne jobb?”. Ha ezek betalálnak, mindegy, mi történik, lényegtelen a válasz, halott vagy!

Kovács Márk 

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Shutterstock/Song_about_summer