-

Nyaranta több hetet is a nagymamámnál töltöttünk a húgommal, ami nem csak azért volt szuper, mert sokkal lazább volt a felmenőknél, vagy mert lehetett vele rogyásig römizni, és nem zavarta, ha nem a kezünkben ügyetlenkedünk a lapokkal ínhüvelygyulladásig, hanem a mellettünk lévő székre pakoltuk ki őket mind egy szálig. De azért is marha klassz volt, mert épp a Margit-szigettel szemben lakott, ahonnan annak idején rendszeresen pöfögött át egy kis hajó a Dunán, úgyhogy tulajdonképpen egy karnyújtásnyira volt tőlünk a Palatinus strand. Jaj, hogy ott mennyi csuda volt! A félelmetes piros csúszda, ahol halászhálóvá koptattuk a fürdőgatyánkat, a minden egész órában mesterségesen hullámzó medence, aminek a menetrend szerinti programjáról hangosbemondón át értesítette a nagyérdeműt egy unott úszómester, no meg az olajszagú büfé, ami maga volt a mennyország... Itt lehetett ugyanis (nyilván aranyáron) frissen kisült gofrit kapni. A négyzethálós, vagy a még szexibb, négy szívet (kevésbé romantikus lelkületűeknek egy négylevelű lóherét) formázó tészta igazi különlegességnek, ritka ínyencségnek számított. Ebben a tekintetben nem olyan volt, mint a palacsinta, amit azért a nagymutter is el tudott készíteni, ha nagyon megkérleltük. Gofrisütő otthon, a nyolcvanas évek háztartásaiban azért nem sűrűn fordult elő.

A húgommal már alig vártuk, hogy elérkezzen az uzsonnaidő, amikor a markunkban szorongatott forintjainkkal végre beállhattunk a kígyózó sorba, hogy ott türelemmel kivárjuk, amíg megsül az ínycsiklandó kockás tészta, aminek a tetejére kakaóporral ízesített, felvizezett tejszínhabot nyomott a büfésnő. Az én szememben úgy összeforrt tehát a nyárral és a Palatinus stranddal a gofri, hogy amikor legelőször megpillantottam az áruház polcain akciósan kínált sütőt, egy pillanatig még hezitáltam is, szabad-e áprilisban ilyet vásárolni. De szerencsére csak egy pillanatig, úgyhogy másnap reggel már ott álltam nagy büszkén a saját bejáratú Palatinus-mozaikommal a konyhában. Kompenzálva a gyerekkori nyarak fejenként egy darab gofriját, első felindulásomban annyi kockás édességet sütöttem, hogy már a fülünkön jött ki, a vércukorszintünk meg a plafonon át. De sebaj, felnőtt fejjel ugyanis felfedeztem a gofriban egy olyan dimenziót is, amit gyerekként még eszembe sem jutott értékelni.

Az az igazság ugyanis, ahogy öregszem, úgy érzek egyre nagyobb rokonszenvet a letisztultság, a rend és a fegyelem iránt (a gyerekeim legnagyobb bánatára, muhaha). Képes vagyok hosszan gyönyörködni a kanapén mértani pontossággal elrendezett díszpárnákban, örömömet lelem a kamrapolcon katonás rendben sorakozó lekvárosüvegekben, sőt az utóbbi időben azt vettem észre, hogy még az Excel-táblákban is kezdem meglátni a rendszerezett, matematikai szépséget. Úgyhogy nem is csoda, ha, mint a Sixtus-kápolna mennyezetén az Úr és Ádám, a gőzölögve sülő gofri felett az én szabad szellemű kislánykori énem is baráti kezet nyújt rigolyásan szabálykövető felnőtt magamnak. Az epres mascarponéval gazdagon megküldött, frissen sült Excel-táblában mindketten megtaláljuk a magunk boldogságát.

Az egyetlen bökkenő a dologban, hogy menet közben az ember rádöbben, mennyire nem nagy ördöngösség gofrit sütni. És akkor egy árva pillanatig körülbelül olyan kiábrándult lesz, mint élete második angolóráján, ahol ráébred, az általa rogyásig rajongott slágereknek mennyire bugyuta szövege van. (Most komolyan, She loves you, yeah, yeah, yeah? Tényleg??!)

Na de hagyjuk is a búslakodást másnak, hiszen időközben felforrósodott a gofrisütő masina! Egy mély tálban botmixerrel összekutyulok 300 gramm lisztet, egy csomag sütőport, egy evőkanál vaníliaaromát, 130 gramm olvasztott vajat, 3 tojást, egy csipet sót, 2 deci tejet és 100 gramm porcukrot, majd evőkanállal a sütő formájába porciózom. Nem szabad telibe tölteni, sülés közben ugyanis megnő az egész cumó, és ha nem vigyázol, szomorú konyhasikálás lesz a dologból kaja helyett. A másik szabály, amit be kell tartanod, hogy ne kukucskálj bele idő előtt, mert ha izgatottan kinyitogatod félúton a sütőt, szétszakítod a tésztát és akkor oda a németes precizitás, meg a tüchtigre sült négyzetháló.

Amíg a tészta sült, negyed kiló epret megmostam, felkockáztam, leszórtam egy kevés porcukorral, majd összekevertem egy kisebb doboz mascarponéval. Ez ment a kisült gofrik tetejére. De ha nem akarod a faksznit, akkor öntsd nyakon juharsziruppal, úgy is finom.

Balra juharsziruposan, jobbra epres mascarponéval.
Balra juharsziruposan, jobbra epres mascarponéval

Egyszóval érdemes beszerezni otthonra egy gofrisütőt, isteni reggelit vagy uzsonnát lehet belőle rittyenteni percek alatt, és még a bosszantóan kiszellőztethetetlen palacsintaszag sem fogja elárasztani a lakást. Ha pedig belejöttél az alapreceptbe, nyugodtan variáld, szórj bele a tésztába darált mákot a halloweenesebb hangulatért, vagy reszelt sajtot (akkor a cukrot hagyd el): ez utóbbi egy tál kevert salátával isteni vacsora is lehet.

 

Fiala Borcsa