Az úgy volt, hogy nézegettük Borcsával a H&M katalógusát, és azon röhögtünk, milyen hülye pózokban fotózzák a csajokat. Na jó, azon is, hogy milyen ruhákba képesek belebújni „a mai fiatalok”. És itt merült fel a világmegváltó terv: nosza, próbáljuk már ki, hogyan néznénk ki mi ezekben a cuccokban... úgy, hogy sem negyven kilósok nem vagyunk, sem 22 évesek, sőt a hajunk sem bír szuperszexin röpködni a megfelelő pillanatban. Átnyargaltunk a boltba, hogy aztán szembesüljünk vele: a kinézett superwoman overall – ami, szerintem mindkettőnkön tragikusan állt volna – még nincs is, egy csomó más cuccról nem is beszélve... Na, de akkor mit csinálnak szegény divatra ráizgult vásárlók? Mi például kénytelenek voltunk kompromisszumokat kötni – ezeket láthatjátok a fotóinkon. 

Megpróbáltuk azért nem teljesen beégetni magunkat, és nem olyan szetteket választani, amikben minimum úgy nézünk ki, mint egy töltött paradicsom, ezért sajnos dobtuk a crop topos összeállításokat, és a szuperszexi hálóingre hajazó egy szál semmiket, pedig azzal tökéletesen hülyét csinálhattunk volna magunkból. No, azért nem kell izgulnod, így is sikerült. Valamint nem terrorizáltam a Borcsát (nagyon), hogy mit vegyen fel, cserébe ő megígérte, hogy nem fog röhögőgörcsöt kapni, ha felveszem a pliszírozott szoknyát. Aztán persze röhögött a mocsok. (De csak a markába, diszkréten. F.B.)

Borcsa kézenáll/egy modell kézenáll - osztott kép
Borcsa úgy döntött, hogy sportmodell lesz

Bizony, gyakran előfordul, hogy úgy hozza a sors (de légyszi, ezt ne mondd el senkinek), hogy a gyerekek leckéjét végül nekem kell este megírni a konyhaasztal felett görnyedve, természetesen bal kézzel. Így kaptam hármast A láthatatlan emberből az olvasónaplónkra, viszont a matek házimra és a szuper busómaszkomra csillagos ötöst. Úgyhogy amikor a gyerek azzal állított haza, hogy este a kézenállást kell gyakorolnunk, mert másnap osztályozzák, akkor én azt is megcsináltam becsülettel. De mivel én gyakoroltam, és ő mutatta be a suliban, sajnos csak egy bélás lett a dologból.

szürke oversize pulcsi és plisszírozott szoknya a modellen és zsuzsán
Sosem vettem volna fel magamtól ezt a szettet. Nem is értem, miért.

Mindig is ki akartam próbálni a pliszírozott szoknyát, pláne olyan árnyalatban, amit soha, de soha nem vennék fel. Borcsa meg azt mondta, nem elég, ha hülyén állok, nézzek úgy, mintha most akarnám, hogy a számba repüljön egy légy. Mondjuk, ezt nem sikerült abszolválni, és a nyomorult oversize pulóver sem lett rajtam se over se size, de azt hiszem, sikerült megvalósítanom a feladatot. Vagy valami hasonlót, bár azt hiszem, nem is volt ennél több elvárásom. 

Farmerkabátban fogdossa a haját egy modell
Borcsának szuperül áll ez a kabát, de kiderült, hogy kéztévesztő a drága

Való igaz, rémes, hogy mennyire jobb-bal tévesztő vagyok! (Kivéve, ha politikáról van szó, ott tökéletesen eligazodom.) Ez a hiányosságom csak akkor tud igazán kínos lenni, amikor vezetek, a környékünk ugyanis telis-tele van jobbkezes utcákkal. Ezért gyakran előfordul, hogy dühödten rázom a kezem a másik sofőrnek, mekkora ökör már, amiért nem adja meg nekem az elsőbbséget... Mire ő röhögve visszarázza a saját öklét, mondván: persze, jobb kéz, de a másik jobb. Mindegy is, szerintem mindig annak van elsőbbsége, akinek F-fel és B-vel kezdődik a neve... és punktum.

egy modell ül egy fiókos szekrényen
Szeretném megélni a pillanatot, amikor ilyen cuccban bámulom a nagy semmit

Amikor ezt a képet lőttük, azon méláztam, milyen instrukciót adhatott a fotós a modellnek. „Nézz úgy, mint aki pont megpillantja élete pasiját?” „Gondolj arra, milyen lenne, ha a főnök felemelné a fizudat a duplájára, és megvehetnéd a legújabb Luis Vuitton-táskát?” Sajna ebből csak a görbe hát maradt, meg a bamba tekintet, és a felismerés, hogy legalább annyira értelmetlen egy irodai fiókos szekrényen üldögélni, amennyire kényelmetlen. Pont úgy, mint a tűsarkú. 

modell az ajtónak támaszkodva mereng a semmibe
Borcsa majdnem tökéletesen hozta a „gyere, most elcsábítalak” nézést...

Én nagyon igyekezetem olyan ártatlanul nézni, mint a ma született bárány, de mivel már iszonyatosan rég születtem, sőt, még az ártatlanságomat is a múlt évezredben veszítettem el, inkább egy olyan napközis tanítónéni figuráját sikerült hoznom, akit nemcsak az osztálya borított ki péntek délutánra, de épp most hívatta be a diri, hogy közölje: létszámleépítés miatt azonnali hatállyal elbocsátják.

Sebaj, hiszen közben rájöttem: tinimodellnek akármikor elmehetek, úgyhogy nem kopik fel az állam!

Fiala Borcsa és Zimre Zsuzsa