-

Summer Belessa egy Chicagóban élő divatblogger egy nap azzal a gondolattal ébredt, hogy milyen mókás lenne, ha szerepet cserélnének hároméves kisfiával, és ő döntené el, miben menjen az anyja az utcára... Kipróbálta. Rocky  öt napig öltöztette az anyukáját, majd Summer megírta a tapasztalatait. A cikkből igazi mozgalom lett, Summer pedig világhírűvé vált, felkapta a BuzzFeed, előadott a TED-en, szerepelt az egyik legnézettebb amerikai reggeli műsorban, a Today show-ban is. Végül pedig megalapította saját magazinját. Ennyi. Így kell ezt csinálni. De nézzük, hogyan telt az a bizonyos öt nap, és milyen tanulságokat vont le a kísérlet után az édesanya.

„Az elmúlt három év majdnem minden napján és reggelén kikészítettem a kisfiam ruháit. Arra gondoltam, mi lenne, ha megfordítanánk a szerepeket, és mostantól ő készítené ki nekem azt, hogy mit vegyek föl. Mennyire őrült dolog ez? A gardróbom összes darabját szeretem, és folyton össze-vissza párosítom őket, szóval mi bajom lehet? Elöljáróban csak annyit mondok: érdekes tapasztalat volt. Meg persze minőségi együtt töltött idő is a kis fickóval. Nem utolsósorban pedig rengeteget tanultam az én töpörtyű divatdiktátoromtól."

Lássuk azokat a szetteket!

Hétfő

day1_sb

„Az első néhány szett egész jól sikerült. Bob Dylan póló szürke szoknyával és harisnyával. Elképzelhető, hogy ezt később is használni fogom."  Lehet, hogy a gyerek már tudott valamit? (Bob Dylan idén októberben megkapta az irodalmi Nobel-díjat – a szerk.) Persze a kalap, a sportnapszemüveg és a kapucnis pulcsi elég árulkodó volt. Azonban mielőtt anya boldogan kiléphetett volna a lakásból, a gyerek rámutatott még egy testszínű magassarkúra is – ez is mai szetthez jár! felkiáltással. És hogy észrevett-e valaki bármilyen változást a ruhatárán... a férje, esetleg a szomszédok, postás? Nem. Abszolút senki.

Kedd

day2_sb

Ez volt talán a kedvenc napom. A pöttyös leggings tök jól passzolt a Mickey Mouse-os pólómhoz! Habár én sosem venném fel hozzá ezt a cipőt, mégis jó érzés volt viselni." 

Mi is csak dicsérni tudjuk Rocky stílusérzékét: 5/5 pont!

Szerda

day3_sb

A harmadik napon Rocky elszabadult. (Bevallom, én ezt már kicsit vártam. – Sz. L.) Minden a zoknival kezdődött... „Szeretem a virágokat!" – mondta a kis zsarnok, és a hosszú szárú zoknira mutatott. És mivel a zoknit virágok díszítették, értelemszerűen a ruhaválasztásnak is virágmintásnak kellett lennie. Aztán amikor ez megvolt, a kisfiú izgatottan, toporzékolva rámutatott a lila sportcipőre: „Azt is!" Az édesanya így számol be a kritikus harmadik napról:

„Aznap ügyintézés közben kicsit zavarban voltam, de nagy meglepetésemre kétszer is utánam fordultak, és volt, aki kíváncsiságból hosszan bámult. Ezen felül egy nő megállított az utcán, hogy elmondja, mennyire tetszik neki a... zoknim."

Csütörtök

day4_sb

„Ezzel a szettel kicsit megküzdöttem. Rocco három pólót választott ki nekem. És... ennyi. A mami nem mehet ki nadrág nélkül az utcára – próbáltam hatni az én kis háromévesemre; mi lenne, ha lecserélnénk az egyik pólót egy nadrágra?" – számolt be Summer a kisfiú unortodox csütörtöki stylistkodásáról. Láthatóan az érzelmi ráhatás bevált, és a gyerek engedélyezte a cserét. Ellenben előhalászott a szekrény mélyéről két hasonló mintájú, de tök különböző cipellőt. Fura módon valamiért mégis jól néz ki ez a párosítás. Sőt, minél tovább nézem, annál jobban tetszik!

day4_sb_cipo

Péntek

day5_sb

Rockynak bejött az unortodoxia. Stabilan az ötödik nap is felemás csizmát választott az anyukájának – úgy látszik, végérvényesen ez vált a védjegyévé. „A nyilakkal mintázott pólót azért választotta, mert Rockwell nagyon szereti a nyilakat" – ezt az egyszerű szemléletet érdemes lenne magunkévá tenni a hétköznapokban. Rengeteg időt spórolnánk meg magunknak azzal, ha mindenki azokkal a dolgokkal mintázná a ruháit, amiket szeret. Jó, közben lehet, hogy klasszisokkal hülyébben néznénk ki...

Summer és Rocky túlélték a munkahetet, és az anyukának néhány keresetlen gondolata is lett erről a mókás emberkísérletről.

„Anyának lenni, sokszor azt jelenti, hogy nem eresztheted el a gyeplőt, és folyton irányítanod kell a másikat, meg kell mondanod, neki, mit csináljon. Kifejezetten terápiás jellegű volt mindkettőnk számára ez a kis szerepcsere. A fiam nagyon szerette, hogy számít, sőt, domináns az ő véleménye. Egy bizonyos pont után magától meghúzta a határt, befejezte. Nyugodt szívvel ajánlom: egyszer egy napra engedd meg a gyerekednek, hogy ő válassza ki, mit vegyél fel, és nézzétek meg, hová fut ki a kísérlet. Nemcsak azért, mert egy szuper közös emlék lesz számotokra, hanem azért is, mert felszabadító élménnyé válik mindkettőtöknek. Nemcsak én figyeltem jobban a gyerekem véleményére, hanem ő is felfigyelt arra, mit veszek magamra.

Saját magunkat hajlamosak vagyunk nagyon komoly nyomás alá helyezni; hogy mit vegyünk föl, kivé váljunk aznap mások szemében.

Ezt a nyomást pedig a gyerekeink is észreveszik. Aztán most mi derült ki? Két napig felemás cipőben jártam, és senkinek nem tűnt föl – egészen addig, amíg én nem hívtam föl rá a figyelmet. 

Lehetsz játékos, öltözhetsz kényelmesen vagy divatosan, ez igazán csak rajtad múlik, a te döntésed.  Az utolsó, amit tanultam ebből a kísérletből: merj bolondozni egy kicsit! Ez jólesik a kisgyerekednek és a szívednek is. Ne vedd magad túl komolyan! Hiszen ezek csak ruhák..."

day3_sb2

Forrás: ITT, ITT és ITT.

Képek: ITT.

Szőcs Lilla