-

Emlékszem, nagyapám imádta a kelbimbófőzeléket. De olyan megveszekedett módon, hogy nagyanyámnak sokszor kellett ilyet főznie, bár nagyapámon kívül az égvilágon senki nem ette meg ezt rajta kívül. Ebből a bimbós nyavalyából kiindulva (de szép ez így leírva) pedig rögtön az következett, hogyha valami már zsenge korában se jó, az hogyan lehetne éretten ízletes. Így nem ettük meg a kelkáposztát, mert az undi. És a Frankfurti levest se bírtuk, pedig ahogy beköszöntött az ősz, nagyanyám rendre bepróbálkozott vele, hátha megszeretjük.

Eleve kezdjük ott, hogy azok az ételek eléggé bizarr módon mutatnak, amelyekben virslikarikák úsznak, mert mi van a gyerek fejében? A virsli kenyérrel és mustárral jó, aztán helló! De vízben? Ne már! És akkor még mellérakják a káposztát is? Ráadásul a kelkáposztát? Ne szórakozzatok velünk! Persze hogy nem ettük meg.

Ám most végképp megváltozott a helyzet. És nem azért, mert valami isteni csoda folytán bevillant, milyen jó volna frankfurti levest enni. Konkrétan az történt, hogy péntek este lementem a sarki boltba, és vettem virslit. De abból a fajtából, amit én szeretek csak nagy kiszerelés volt. Vasárnap már nagyon gondolkodtam, mit kellene csinálni a virsliből. És akkor eszembe jutott a jó öreg, utálatos Frankfurti. Próbáljuk meg, végül is nagy bajom nem lehet.

Hozzávalók:

- 1 közepes fej kelkáposzta

- 2 szem közepes méretű burgonya

- 1 közepes vöröshagyma

- 4 gerezd fokhagyma

- 6 db bécsi virsli  (vagy valamilyen jó minőségű roppanós virsli)

- 10 deka kolozsvári szalonna (ezzel csaltam, mert a recept csak feleannyit ír, de én végül bacont tettem bele)

- 2 deci tejföl

- 1 evőkanál búzaliszt

- 3 evőkanál olaj (kókuszolajat használok)

- majoránna, köménymag (őrölt)

- só, bors

- pirospaprika

- víz

Elkészítése: A szalonnát és a hagymát apróra kockázom, a krumplit megtisztítom, a kelkáposzta külső leveleit leszedem, a torzsáját kivágom és vékony csíkokra szeletelem. A szalonnakockákat kevés olajon megpirítom, majd amikor már jó pirult, beledobom a hagymákat, és addig pirítom, amíg üveges nem lesz. Leveszem a tűzről és a kinyomott fokhagymát hozzákeverem. Utána mehet rá a krumpli, a káposzta, megszórom a fűszerekkel (a pirospaprikát nem rakom rá), és annyi vízzel felengedem, hogy éppen ellepje.

Fedő alatt főzöm, közben vékony karikákra szelem a virsliket, és figyelem, mikor puhul meg a káposzta meg a krumpli, mert nem kell neki túl sok idő. Ha már puhák, beledobom a virsliket, és tovább főzöm. Közben a tejfölhöz egy külön tálban hozzákeverem a pirospaprikát és a lisztet, majd amikor megfőtt a virsli is, kiszedem a léből egy merőkanállal és kimerem a tejfölös masszába. Simára keverem, majd hozzáadom a leveshez és felrottyantom. Tulajdonképpen kész is.

Oké, nem lesz a kedvenc ételem, de egész jó lett.

Szentesi Éva

A cikkben szereplő képek a szerző tulajdonában vannak.