-

Íme, a négy legsúlyosabb hiba, amit elkövethetsz, és a megoldás arra, hogyan kerüld el őket:

Hiba/1.: „Kimegyünk a játszótérre, jó?”

Amilyen apró kis semmiségnek tűnnek az úgynevezett visszhangkérdések, akkora detonáló erővel bírnak. Nézzük csak meg, hogy a fenti mondat hogyan csapódik le a kis purdék fejében: „Blablablabla (anyám valami programot javasol), ?” - Nem, nem jó. Nyilván nem jó, egyáltalán nem jó, sőt, kifejezetten szar ötlet, bármiről is legyen szó. Hóóógyisne! A múltkor is jött a vacak ötleteivel, aztán jól kikötöttünk a káposztaszagú nagynéninél és unatkozhattam egész délután, amíg a hülye felnőttek beszélgettek.

Helyesen: „Kimegyünk a játszótérre.” Esetleg a nyomaték kedvéért hozzáteheted, hogy punktum. Vagy csak indulj el kifelé a lakásból szó nélkül. Előbb vagy utóbb követni fog.

Hiba/2.: „Miért nem akarsz fürödni?”

Klasszikus baki, ráadásul mindjárt három. Egy mondaton belül. Most komolyan, ennyire még te sem lehetsz kezdő! Na, figyelj csak, elmagyarázom! Kisgyereknek soha, semmi körülmények között nem tanítjuk meg a két atombomba szót: a miértet és a nemet. Valóban kissé körülményes lesz az első időszakban minden egyes mondatot úgy megfogalmazni, hogy ne szerepeljen benne ez a két, sajnos elég gyakori szó. Nehéz, de nem lehetetlen lehetséges!

A harmadik durvaság pedig, az akarsz. Most tényleg, feltétlenül el akarod hinteni a gyerek fejecskéjében a gondolatot, hogy akarhat? El sem tudod képzelni, mekkora akarok-lavinát fogsz ezzel beindítani!

Helyesen: „Menj fürdeni, de izibe'!” Mire a jól nevelt csemete összecsapja a bokáját, tiszteleg, és azt kiáltja: Igenis, asszonyom!

Hiba/3.: Lenne kedved eljönni velem bevásárolni?

Rég túlhaladott elképzelés (vagy ha nem, hát épp ideje túllépni rajta), hogy a gyereknevelésben jó megoldás a demokrácia. Mert hidd el nekem, nem jó. Csakis a kemény diktatúra az üdvözítő. Úgyhogy nyugodtan hagyd a gyereknevelési kézikönyveket a csudába! Vagy támaszd ki velük a asztal lábát, ha netán billegne. Helyette vásárold fel az összes militáns kézikönyvet a katonák kiképzésétől kezdve a tengerészgyalogosok megregulázásáig.

Helyesen: Vííí-gyázz! Jobbra át! Lépés in-dulj! Bal-jobb-bal-jobb... és így tovább. A nyomaték kedvéért vehetsz magadnak egy sípot is, a testnevelőtanárok szakboltjában remek a választék.

Hiba/4.: Szerinted hogy áll nekem ez a szoknya? Nem vagyok benne túl kövér?

Van egy angol mondás, miszerint: ask no questions, hear no lies. Azaz ne kérdezz, és akkor nem hallasz semmi hazugságot. A baj csak az, hogy a gyerekek épp fordítva vannak bedrótozva. Nekik, kérlek szépen, még nem nőtt ki a szűrő az agyuk és a szájuk közé. És ahelyett, hogy szépen port hintenének a szemedbe, esetleg még udvariasan bókolnának is egy sort, csak hogy jól induljon a reggeled, juszt is megmondják a frankót. Csípőből rávágják a véleményüket őszintén, hogy baromi hülyén nézel ki a pink ceruzaszoknyádban, és igen, tényleg böhöm nagy a valagad!

Helyesen: A legokosabb, ha nem kérdezel tőlük semmit.

Igaz, hogy ha a fentieket betartod, akkor valószínűleg a gyereked amint kirepül a fészekből, feléd sem fog nézni, rád sem fog hederíteni, magasról tojik majd a fejedre. Na, de addig? Addig nyugodtan élvezd ki azt a húsz békés évet, ami előtted van, miértek és nemek, visszakérdezések és akaratoskodások nélkül.

Fiala Borcsa