„Nem értem oda, mert a Kálvinon elállta az utamat egy elefánt” – Kifogások, amiket senki sem hitt el, pedig igazak voltak

–

A mindent megrágó állatok (és embergyerekek)

Mindenki ismeri a házi feladatot megevő kutyás mémet (mém előtti időkből afféle városi legendaként terjedt, mint a világ legostobább iskolai kifogása). Azt kell, hogy mondjam, reprezentatív felmérésem alapján érdemes átgondolni, vajon tényleg annyira szürreális-e a felvetés, hogy a házi kedvenc elpusztítja a beadandót – merthogy, amint az kiderült, a különféle négylábúak rendkívüli kreativitással zabálnak fel mindent. A munkánk gyümölcsét is.

„Az eb megette a postai értesítőt – egy kis fecnit hagyott csak, amin az állt: NAV, ebből raktam össze a sztorit.” (Emese)

„Nálunk az egyéves totyogós eszi meg a csekket/levelet, ha a kezébe kerül… Nekem sem hiszik el.” (Judit)

„Tücsök kutyánk akkurátusan körberágta a lányom bizonyítványát. Úgy nézett ki, mint egy fűrészkorong. Mikor bevittem az iskolába, az igazgatónő rám nézett: azt nem írhatom be, hogy a kutya megette! Elveszett és kész!” (Valéria)

„A macskák megették a süteményt reggelre, amit éjjel sütöttem valakinek ajándékba. Az enyémek morzsáira szedték, kiették belőle a mandulát és a meggyet, majd jót aludtak a máktól. Nyilván senki nem hitte el…” (Ildikó)

via GIPHY

„Beteg kollégának csináltam lasagnét, és nyitva hagytam a sütőajtót estére, hogy kicsit hűljön. Közben elaludtam, és reggel arra ébredtem, hogy valami (vagy a macska, vagy egy egér, amit, mondjuk, utána soha nem láttunk) megdézsmálta a sarkát. Ment a kukába az egész, és gondolom, senki nem hitte el a sztorit.” (Petra)

„A nyulam megrágta a számlát.” (Dóra)

„A nyuszim elrágta a laptop töltőjét, a gép meg már csak úgy működött, ha áramot kapott. Este lett volna az óra, akkor már nem volt lehetőségem új töltőt venni, így nem tudtam bejelentkezni az online angolomra. Éreztem, hogy nem túl hihető a történetem. Pedig igaz volt!” (Erika)

„A csincsilláim egyszer kiszöktek éjjel, és összerágták a kínkeservvel elkészített gépelemek-beadandómat – több darab, A3-mas méretű műszaki rajzot egy csodálatos fogaskerék hajtóműről. Mikor megláttam, sírva fakadtam. Egy napom volt még leadásig.

Végül úgy döntöttem, mentem, ami menthető. Levágtam egyenesre a széleket, néhány, érintett méretvonalat átrajzoltam máshová, és nagyon ügyesen átmásoltam az egészet immáron szabványméretű pauszra. És imádkoztam, hogy a tanár csak a tisztázást nézze meg. Nem tudom, végül látta-e az eredeti rajzokat is, mindenesetre nem tett megjegyzést, és jó jegyet is kaptam is rá.” (Kata)

„Nem tudtam elindulni a kocsival, mert a kutya elrágta az ABS-vezetéket – a kocsi alatt – és ilyen hibajelzéssel nyilván letiltott az autó. Egy hét volt, mire kiderült, mi a gond.” (Nóra)

Közlekedési akadályverseny

A másik nagy kategória a közlekedéssel kapcsolatos késések, el- és feltűnések halmaza. Amely, lássuk be, tényleg elég könnyű fegyvernek tetszik: elég beírni a szerkesztőségi csetbe, hogy már megint késik az 5-ös busz… Ja, nem. Ugyanis hiába igaz, akkor is csak ócska terelésnek tűnik. A kevésbé hétköznapi mentségekről nem is beszélve!

„Nem értem oda időben a megbeszélt talira, mert a Kálvin téren elállta az utam egy ELEFÁNT.” (Andrea)

„Engem megtalált egy ló Budapest belvárosában. A Dalszínház utcában dolgoztam, és átmentem a Hajós utcai kis üzletbe reggelit venni. Szép volt az alma, vettem azt is. Visszafelé nézegettem a szép almát, mikor lópata kopogását hallottam magam mögött a macskakövön. A hátam mögött tényleg egy szép nagy fehér ló állt, és amíg én szeppenten bámultam, kivette a kezemből az almát és elrágcsálta… majd kiabáló, rohanó bácsit láttam, aki aztán megmagyarázta, hogy Bogár(=ló) unta az előadás próbáját (Operaház/Aida), és csendben lelépett.” (Hiran)

via GIPHY

„Egy havas téli napon a Déli pályaudvarról kigördült a vonat. Majd nagyjából a Déli és Kelenföld közt megállt, hogy aztán négy órát vesztegeljen. Befagyott a váltó, ezért álltunk ott idegenekkel összezárva, mint egy rossz krimiben. Mindehhez az Ivan Iljics halála volt nálam mint szórakoztató olvasmány. A mai napig fura, éteri élményként emlékszem az egészre.” (Kégl Ági)

„Nagybátyámhoz utaztunk, és késtünk több órát, mert eltört a vonat kereke. Az egyik állomáson az ellenőrzés során derült ki.” (Zsófia)

„Hóakadály miatt nem tudtam bejutni a fősulira. Ott dekkoltunk Hajdúböszörmény előtt kábé két és fél órát, igazolást is kaptam. De megbuktattak, nem akartak új időpontot kiírni, mert nem hitték el, hogy azon a buszon voltam.” (Beatrix) 

 

„Diákként Pesten voltam egész nap órákon az egyetemen, utána egész éjjel stúdiófelvételen. Másnap kilenckor kezdődött Bécsben a diplomavizsgám. Hajnali ötkor kirohantam a Keletibe, felszálltam a bécsi gyorsra, beállítottam az ébresztőórát tizenöt perccel a bécsi érkezés elé, és azon nyomban elaludtam. Amikor felébredtem, még mindig a Keletiben voltam, de elhúzták a kocsimat baromi messze valami parkolóhelyre. A vonat ugyanis az utolsó három kocsit nem vitte magával Bécsbe.

A bécsi professzorom persze marha dühös volt és azt mondta, hogy ilyen hülye kifogást sem hallott még soha. Csak azért hitt nekem, mert egyszer a feleségével megtörtént ugyanez.” (Varga Judit zeneszerző)

„Felmondtam az egyik munkahelyemen egy jobb állás miatt – közöltem is az indokot velük. Épp a felmondási időm utolsó hetét töltöttem. Az akkori lakótársam álmosan indult dolgozni, zsebre vágta az én kulcsomat (azt hitte, az az övé, ami meg igazából a táskájában hevert). Mire felkeltem, már sehol senki, bent ragadtam a rácsos ablakú lakásban, kulcsok tőlem kétszáz kilométerre… Kénytelen voltam betelefonálni, hogy figyi, bocs, de bezáródtam a lakásba, nem tudok ma bemenni. Nyilván nem hitték el, és a hátralevő napokban rommá szívattak, hogy milyen rosszul hazudok…” (Erika)

„Egyetemi órára menet, a budakeszi út erdei részén egy cséplőgép (??) kidöntött egy villanypóznát, ami miatt négy kilométert kellett gyalogolnom az út szélén. Majd egy héttel később ugyanarra az órára menet, szintén ezen az útvonalon egy másik cséplőgép döntött ki egy másik villanypóznát… Amikor közöltem ezeket a tanárral, meg akart buktatni.” (Luca)

„Kilencedikben elütött egy autó a zebrán, miközben siettem a suliba. Szerencsére lassan ment, mert le volt fagyva az út. Azon kívül, hogy seggen csúsztam pár métert, semmi bajom nem lett. Viszont két percet késtem a suliból, és kaptam egy beírást. Senki sem hitte el, hogy tényleg elütött egy kocsi! Pedig délután még a rádió is bemondta, hogy egy piros Opel elütött egy hajléktalant a Faraktár utcán. Szóval biztosan voltak szemtanúk is. Bár csóró kollégista voltam, a hajléktalan minősítést egy csöppet erősnek éreztem… a többi stimmelt.” (Balázs)

via GIPHY

„Nemrég nem tudtam kijönni az autóval a mélygarázsból, mert a vízművek szippantós teherautója elállta a bejáratot. Azt mondták, kilenc és tizenhat óra között ott is marad. Kilenc óra tíz volt… Nem raktak ki előzetes értesítést…” (Ági)

Hol vagy, drágám?

Amikor a jóisten se mossa le rólad, hogy nem hazudsz szíved választottjának. Pedig tényleg nem!

„ – Figyi, kicsim! Még nem megyek haza, mert éppen Lothar Matthausszal fröccsözök…”
…és tényleg vele fröccsöztünk.” (Levente)

„Amikor a barátnőm terhes volt, megbeszéltük, hogy én megyek majd vele a szülőszobára. Közeledett a nap, és nekem éppen első randim volt valakivel. Mondtam neki, hogy ha hirtelen telefonhívást kapok, hogy szül a barátnőm, akkor nekem menni kell. (Ezzel próbáltam megelőzni, nehogy azt higgye, ez valami kimentős trükk). Elhúzta a száját és közölte: na, rögtön a kifogásokkal kezded. Nem volt több randi. (A gyerek néhány nappal később valóban meg is született.)” (Mónika) 

 

Eltűnt dokumentumok

Ha nem lenné elég, hogy a házi kedvencek mindent megrágnak-felfalnak, akkor még mindig adódhat egy rakás más nehézség.

„Múltkor kaptam az orvosnál beutalót, amit rögtön még a rendelő mellékhelységében sikerült beleejteni a vécébe. Otthon kiteregettem száradni, erre a macskám promt telesz@rta. Lehet, hogy elhitték volna nekem, de én inkább azt hazudtam, hogy elvesztettem…” (Varga Judit)

„Új munkahelyemen friss jogászként kaptam egy amolyan tesztfeladatot. Nagyon jól akartam csinálni, így még hétvégén is azon dolgoztam, aztán elküldtem magamnak a munkahelyi e-mailemre. És igen. Utána az e-mail mellékletbe dolgoztam tovább, anélkül, hogy a doksit lementettem volna. A leadási határidő előtt nem sokkal elszállt az összes rész, amit azután írtam bele. Egy alkotmánybírósági beadvány volt, teletűzdelve hetekig kutatott AB-határozatokkal, hosszadalmas jogi érvelésekkel. És a főnököm nem hitte el. Utána hetekig rettegtem, hogy ki fog rúgni.” (Szlavicsek Judit)

 „A fiam azt mondta, azért nem tudta leadni tegnap a házidolgozatát, mert útközben elesett, és átment a papírlapon a trolibusz.” (Judit)

„Nekem mondta egy gyerek egyszer, hogy a takarítónő kidobta a beadandóját.” (Csilla)

Elnézést, mi tényleg nem akartunk lopni!

Kínos. Pedig isten látja lelked, eszed ágában sem volt eltulajdonítani valamit, ami nem a tied.

„Egyszer bementem a turkálóba, a hátamon, hordozóban a picit több mint egyéves kislányommal. Hogy ő se unja el a dolgot, rendre adtam a kezébe egy-egy üres vállfát, néha ruhával együtt, mikor hogy volt a kezem ügyében. Kiválasztottam egy nekem tetsző ruhát, de épp nem volt nálam pénz, hát odaadtam a kiszolgálónőnek azzal, hogy csak átszaladok a szomszéd sarkon levő bankautomatához, addig legyen szíves nekem félretenni a ruhát. Így is történt, minden szép és jó volt, amíg az automatától visszafelé jövet egy kirakatüvegben meg nem láttam, hogy a hordozóba szorulva utánunk lebeg egy ruha vállfástól, amit odaadtam a kislányomnak, és megfeledkeztem róla

Pironkodva mentem vissza, és elnézést kértem a nőtől, hogy a kislányom magával hozta a ruhát, de a rosszalló pillantásokból láttam, nem nagyon ment át a dolog. Mondjuk, abból, hogy vissza is mentünk a pénzzel és a ruhával, egyértelművé válhatott volna, hogy nem így akartam ellopni a ruhát, hogy a fél város lássa vállfástól lebegni a hátamon, de ez van.” (Kinga-Katalin)

„A lányomnak szülinapja volt, és anyósom küldött neki ajándékot. A csomagolásra masnival rákötött még száz eurót, amit én nem vettem észre. Odaadtam a gyereknek az ajándékot, ő szépen széttépte a csomagolást, én pedig kidobtam. Utána a telefonbeszélgetésnél mondta anyósom, hogy a pénzből vegyünk neki, amit szeretne.

Férjem: hol a pénz?
Én: Milyen pénz?!

Kukáztunk kint a konténerben, de nem lett meg. Szerintem azóta is azt hiszi anyósom, hogy én költöttem el…” (Sára)

via GIPHY

Esetek, amiket nem lehet megmagyarázni

És ahogy minden gyűjtésben, úgy itt is van freestyle-kategória. Ide tartoznak azok az esetek, amelyeket tényleg az életben soha nem fogsz tudni megmagyarázni. Vagy ha igen, akkor csak annál rosszabb…

„Elvágtam a lábujjam, a ventilátorral… Mindenki azt hitte, hogy vagy ekkorát lódítok, vagy síkhülye vagyok, aki bedugja a lábát a lapátok közé.” (Beáta)

„Van egy kilenckilós macskám. Egyik reggel rajtam ült, simogatást és szeretgetést akart, nem volt szívem letessékelni, neki meg esze ágában sem volt máshová menni. Úgyhogy írtam a főnökömnek, hogy kések, mert rajtam ül a macskám.” (Fruzsi)

  

„Tizenhat éves voltam (majdnem hatvan éve), a nagymamámtól mentem haza a nagynénémmel vonattal (200 km), és nagyon szomjas lettem. Megérdeklődtük a kalauztól, hogy a következő állomáson hány percet állunk. Leszálltam, és egyszer csak kiabálást hallottam: »Kislány, kislány!« – és látom, megy a vonat. Eldobtam a poharat, és rohantam a vonat felé, két fiú nyújtotta a kezét, de nem érte el a lábam a lépcsőt, elengedtek… Szerencsére nem a vonat alá estem. Pesten várt az apám…

A kalauz azt mondta, azért csináltam ezt a jelenetet, mert nem volt jegyem. Füzesabonyban, ahol az eset történt, az orvos adott pénzt jegyre, hogy a következő vonatra felszállhassak, és adott tetanusz injekciót is. Beértünk a Délibe, mutatom a jegyemet, mind a kettőt, a kalauz meg nagy pofával: »már nem érdekel!«” (Erzsébet)

Csepelyi Adrienn gyűjtése

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/ciricvelibor