WMN-Vodafone-Bajnoknő

– 

1. A korkülönbség: 12 év
Az idei női vízilabda-válogatott legfiatalabb játékosa, Szilágyi Dorottya alig húszéves, és ez lesz élete első komolyabb világversenye, de mivel vízilabdás családba született, gyakorlatilag az egész életét medencében töltötte. A legidősebb játékos pedig Takács Orsolya, a center, aki nemrég múlt 32 éves, és már 311-szer volt válogatott. Ő egyszer, 2005-ben már átélhette azt is, milyen világbajnoknak lenni.

2. Egyetem ösztöndíj, diploma
A vízilabda még mindig, a lányoknál is értelmiségi sportnak számít. A válogatottból négy lánynak már diplomája van, a többiek egyetemisták, ketten pedig (Antal Dóra és Illés Anna) a kaliforniai Berkeley Egyetemen tanulnak, ahová teljes ösztöndíjjal jutottak ki. Mivel az Egyesült Államokban a vízilabda egyetemi sportág, a legnagyobb és legnevesebb egyetemek (a Berkeley-n kívül a Stanford, Princeton, UCLA) vadásszák azokat a külföldi játékosokat, akik az egyetemi csapatukat erősíthetnék. A junior és U20-as világversenyekre kiküldik az úgynevezett „scout”-jaikat, akik aztán javaslatot tesznek arra, kit hívjanak meg. A két külföldön edző és tanuló magyar lány minden évben májusban érkezik haza, hogy az itteni sportéletbe bekapcsolódjon. Aki pedig a vizsgaidőszakban kicsit besokall, azt az edzők igyekeznek pár napra tehermentesíteni.

3. Uszodai famíliák
A vízilabdás lányok többsége úszó- vagy vízilabdás családból származik, és a szüleiket, illetve a testvérüket követték a sportban. Czigány Dóra vagy Szilágyi Dorottya például – mindkettejük édesapja vízilabdaedző – nagyon korán, mindössze öt-hatévesen kezdték, ellenben Takács Orsolya, Kasó Orsolya és Keszthelyi Rita még serdülő korában is versenyszerűen úszott, és viszonylag későn váltott át vízilabdára. Alig van a válogatotton belül olyan, akinek a családjában senki más nem kötődik az uszodához.

4. A rendszer
A lányok év közben a saját klubcsapatukkal edzenek és versenyeznek, az országos bajnokság után viszont kapnak két-három hét szünetet, amikor az uszoda környékére sem szabad menniük. Ezután kezdődik a világbajnokságra való felkészülés intenzív időszakasza, amelyben napi hat-hét óra edzéssel hozzák magukat a legjobb formába. Reggel 8-tól 10-ig vízi edzésük van, 10-től 12-ig konditeremben erősítenek, utána közös ebéd, majd gyógytorna, masszázs (kinek mire van szüksége), délután 5-től 7-ig ismét vízi edzés, esténként pedig taktikai megbeszélés, felkészülés, videók elemzése. De a felkészülési időszakban is akadnak versenyek, így a csapat júniusban két hétig Kínában vendégeskedett, majd ezután Miskolctapolcán, a Vodafone-kupán játszott.   

5. A „magyar testalkat”
Nemzetközi összehasonlításban a magyar lányok vékonynak, nőiesnek számítanak. Legnagyobb riválisaik, például az amerikaiak, az ausztrálok vagy a hollandok sokkal nagyobb termetűek, így a magyar válogatott is igyekezett a vébé előtt pár kiló izmot felszedni. Ha utolérni nem is tudják őket, azért a válogatott egyik legerősebb játékosa, Bujka Barbara azzal biztatta a többieket, hogy küzdjenek úgy, mint Rocky a sorozat IV. részében az orosz ellenfele ellen: ha két fejjel kisebb és gyengébb is volt, azért mégiscsak „elkapta”.

6. Csapat, építés
Bár a felkészülés intenzív heteiben a csapat szinte magától összekovácsolódik, Bíró Attila szövetségi kapitány azért szervez számukra csapatépítő programokat is. A lányok nagyon szeretik a gokartozást, de tartanak közös főzést és borkóstolást is, annál is inkább, mivel Bíró Attila, és a csapat pszichológusa (Dr. Csernus Imre) saját borászattal rendelkezik Eger mellett.

7. A csapat „bohócai”
A kemény munka ellenére – vagy talán éppen azért – a lányok mindig nyitottak egy kis viccelődésre, és azt állítják, ebben a válogatott legfiatalabb tagjai (Szilágyi Dorottya, Gurisatti Gréta és Illés Anna) járnak elöl jó példával, ők a csapat hangulatfelelősei.

8. Igazi „ninja-warriorok
Aki közelről ismeri a vízilabdát, az tudja, hogy a nők meccsein talán még keményebb és durvább küzdelem a vízben, mint a férfiaknál. Ez egyrészt abból fakad, hogy a női úszódresszbe könnyebb belekapaszkodni – így a lányok gyakorlatilag folyton egymásba csimpaszkodnak – másrészt pedig az ütés-rúgás mellett a csípést és a karmolást is bevetik. Éppen ezért a versenyek előtt a játékvezető körömellenőrzést tart, és senki sem léphet a medencébe hosszú körmökkel. Persze aki akar, így is tud bántani… Szűcs Gabriella azonban büszkén viseli a nyakán korábbi meccsei hegeit. 

9. Egy váratlan baba
A vizes vb előtt három héttel jelentették be a hírt, hogy Kisteleki Hanna azért nem került be a válogatottba, mert kisbabát vár. A 26 éves játékos tavaly ment hozzá a válogatott kapusedzőjéhez, Áts Bertalanhoz, és azt tervezi, hogy a szülés után fél évvel már vissza is tér edzeni. A szövetségi kapitány és a csapat természetesen sok boldogságot kívánt a leendő szülőknek, de azért hiányozni fog nekik „Csuti” (ahogy a csapattársai hívják), mert a balkezes játékosok – akikből csak kettő volt a csapatban – különösen értékesek ebben a sportágban.

10. Kabala meccs előtt
A mérkőzések előtti menetrend fix, és jól bejáratott rítusokkal jár. A csapatnak előbb a szövetségi kapitány (Bíró Attila), aztán a csapatkapitány (Keszthelyi Rita) tart eligazítást. Utána a lányok a maguk igényei szerint oldják meg a szárazföldi melegítést – kinek milyen gyakorlat esik jól, vagy mire van szüksége. Eközben szinte mindannyian lélekben is elvonulnak, és fülhallgatón zenét hallgatnak. A listát külön erre az alkalomra állítják össze – van, akinél babonából mindig ugyanaz szól, más azért néha frissíti, hogy aktuális slágerek is bekerüljenek. A vízi bemelegítés közösen zajlik, majd amikor kijönnek a medencéből, körbeülnek, és mindenki mond a csapat számára egy biztató mondatot. Végül összedugják a fejüket, megfogják egymás kezét, és Keszthelyi Rita visszaszámol a közös buzdításra: Hajrá, (szünet) magyarok! (Így, szünettel, mert korábban volt vita a ritmust illetően.) Ezután kezdődhet a harc!

Hajrá, lányok!

Gyárfás Dorka