15 para helyzet – Biztos te is rettegsz legalább egytől

–

Fran Kraus, Los Angeles-i grafikus srác felnőtteket faggatott arról, mitől rettegnek a leginkább. Voltak, akik a haláltól, a rokonaik elvesztésétől vagy természeti katasztrófáktól féltek a legjobban, de olyan is akadt, aki attól majrézott, hogy beégeti magát egy csomó vadidegen előtt. Mondhatni, teljesen természetes és hétköznapi dolgoktól cidrizték magukat halálra. Miután azonban Frannek sikerült áttörnie a felszínt, beszélgetőtársaiból csak előkerültek azok az irracionális, komikus félelmek, amelyeken néha magunk is elrévedve mozizunk, mint Walter Mitty.

Mi lenne, ha pont most, miközben ezt a cikket olvasod, becsapna egy aszteroida? Mire gondolsz, amikor egy tök idegen, sötét házban vagy, ahol recseg a padló? Amikor egy teljesen unalmas dupla szemináriumon ülsz, vagy amikor csak úgy, battyogsz hazafelé a hóesésben? Ilyesmikre?

1. A vendégszobában nem égett a lámpa. A falról egy festmény lógott, amiről egy arc bámult rám. Egy szemhunyásnyit sem aludtam egész éjjel. Másnap reggel vetem észre, hogy a festmény valójában csak egy ablak volt.

 

2. Öt láb (kábé 150 cm) magas vagyok. Amikor a metróra várok, mindig hat láb távolságra állok a sínektől, hogy ha valaki meg akarna ölni, még pont a peronra essek.  

3. A nagy félelmem az, hogy amikor elalszom, és lelóg az egyik karom az ágyról, az ágy alól egy másik kéz kinyúl, és megfogja az enyémet.

A cikk a hirdetés után folytatódik!

 

4. Néha éjjel sétálni indulok a városba. Az utcák mind üresek. Ilyenkor úgy teszek, mintha én lennék az utolsó ember a Földön, aki életben maradt. Teljes békében érzem magam.

 

5. Félek a sötétben, de felkapcsolt lámpa mellett sem tudok elaludni. Ezért kitaláltam, hogy felkapcsolva hagyom a folyosón a villanyt.

És nézem az ajtó és a padló közötti résen átszürődő fényeket. Így legalább tudom, ha egy gyilkos jár a házban…

vagy egy fekete macska vérben úszó tekintettel,

vagy több százezer pók,

vagy valami igazán hatalmas,

vagy egy kislány sötét tekintettel, aki egy méterre a föld felett lebeg.

6. Néha rettentően hasogat a fejem. Bárcsak lekaphatnám a helyéről, a karomba foghatnám, és addig ringathatnám, mint egy kis babát, amíg el nem múlik a fejfájás!

 

 

7. Amikor késő éjjel érek haza, berúgom az ajtót: ha valaki mögötte rejtőzne, őt előbb én semlegesítem, minthogy ő megtámadna engem. 

 

8. Néha ráállok lefekvés előtt a mérlegre. Aztán másnap reggel, amikor újra megmérem magam, és egy kilóval többet mutat, azt gondolom, hogy biztos-biztos a pókok lehetnek azok!

 

9. Mindig megpróbálom nem piszkálni az orrom vezetés közben. Titkon ugyanis attól félek, hogy autóbalesetem lesz, felnyomódik az ujjam az agyamig, és mindenki megtudja, hogy micsoda szégyenteljes módon hunytam el.

 

10. Amikor kisgyerek voltam, a pap mesélt Szűz Máriáról és arról, hogy Isten oly tökéletesnek tartotta őt, hogy terhessé tette. Nos, én nem szeretném, hogy Isten teherbe ejtsen, úgyhogy megpróbálok a lehető legmesszebb kerülni ettől a típustól. 

 

 11. Az utak minden télen nagyon jegessé válnak Brooklynban. Attól félek, hogy elcsúszom, egyenesen belefejelek a kovácsoltvas kerítésbe és így kiszúrom mindkét szemem. Az út pedig túl csúszós lesz ahhoz, hogy ki tudjam szabadítani magam.  

 

12. Reggel, amikor felébredek, csak nagyon lassan nyitom ki a szemem. Így bárminek, ami a szobámban rejtőzködik, lesz ideje elbújni.

 

13. A tél tökéletes évszak ahhoz, hogy elmenj korcsolyázni valakivel, akit nagyon szeretsz. De ha elesnek, ne korizz át a kezükön véletlenül! (Egyszer egy barátnőm áthajtott a korijával egy srác ujján. Az ujjai rendbe jöttek, a lányt viszont azóta  is csak Hentesnek hívják a koripályán... – Sz.L.) 

 

14. Néha úgy érzem, az emberek olvasnak a gondolataimban. Ezért direkt valami nagyon viccesre gondolok. Így ha valaki hirtelen felkacag, akkor tudni fogom, ki az.

 

15. Néha, amikor kakilok, attól félek, hogy mi van, ha ez csak egy álom, és valójában teljesen máshol ülök, És épp beleszarok a nadrágomba.

Kiemelt kép: deep-dark-fears.tumblr.com.

Forrás: ITT.

Szőcs Lilla