–

1. Jónak lenni jó!

Elég sanyarú gyermekkorom volt. Nem is az volt a rossz, hogy szegények voltunk, és semmi nem volt a fa alatt – tini koromtól kezdve már fa sem –, hanem hogy szünet után a suliban az osztályfőnöki óra első kérdése az volt, ki mit kapott karácsonyra. A szép az volt benne, hogy mindenki tudta, nem mondok igazat, amikor rám került a sor, de senki nem tette szóvá. A másik „kedvenc” emlékem az osztálymikulás, melynél 500 forintos értékű kellett egymásnak ajándékot venni. Alig tudtam anyáéktól elkunyerálni a pénzt, mégis annyi édességet vettem belőle az osztálytársamnak, hogy alig tudtam bekötni a csomag száját. Engem a leggazdagabb családból származó osztálytársam húzott. Örültem neki, mert biztos voltam benne, hogy sok édesség lesz a csomagban. Kitaláljátok, mi volt benne? Két alma, két mandarin és egy narancs. Na meg egy virgács. Mint kiderült, a szülei szerint ezek 500 forintba kerültek, és mivel szegények vagyunk, ennek jobban fogok örülni, mint a csokinak. Tízéves voltam. Almafánk volt, a narancsot nem szerettem, a mandarin meg már kezdett kiszáradni, így nem sok íze volt. Az osztályfőnök nagyon aranyos volt, mert másnap szünetben benn tartott a teremben, és átadott egy körülbelül kétezer forint értékű mikuláscsomagot, és azt mondta, hogy az iskolától kapom, mert kiváló volt egész évben a magaviseletem és a szorgalmam. Így utólag gyanítom, hogy ő vette, de akkor csak az járt a fejemben, hogy jónak lenni mégis jó. (Eszter)

2. Egy felejthetetlen ajándék

Egy igen közeli családtagtól évekig bonbont kaptam. Egészen addig, amíg az egyik karácsonykor a szépen becsomagolt doboz láttán fel nem kiáltottam nagy, ragyogó szemmel: „Nahát, csak nem egy bonbon?”. Több bonbon nem volt.

De hogy jót is írjak: a szüleim nagyon cukik voltak, a legszebb karácsonyi ajándékom, kábé tízévesen, egy nagyon vágyott ezüst nyaklánc volt, amit felakasztottak a fára. Kibontottam már minden ajándékot, de mondták, hogy keressek még, keressek csak. Nem értettem, mert minden ajándék ki volt bontva. Aztán megtaláltam a fán a láncot. Na, arra a pillanatra 43 év elmúltával is pontosan emlékszem. (Éva)

via GIPHY

3. A legszebb karácsonyi ajándék

Az én gyerekkorom sem volt egy leányálom, nem sok ajándékot kaptam, de van egy szomorúbb történetem. Negyedikesek voltunk. Jött a karácsony, mindenki húzott valakit. Volt egy kislány, akinek alkoholisták volt a szülei. Nagyon szegények voltak. Engem ő húzott. Amikor megkaptam az ajándékot, egészen összefacsarodott a szívem. A tízóraiját adta oda. Egy zsíros kenyér volt szalvétába csomagolva. Emlékszem, nagy rémült szemekkel nézett rám. Hogy most én mit mondok erre, mit reagálok majd. Rámosolyogtam, és soha senkinek nem mondtam el az osztályban. Amikor hazamentem, apám megkérdezte, hogy mit kaptam. Mondtam, hogy sok csokoládét, de mind megettem. Jó leszidott, hogy milyen irigy vagyok. Higgyétek el, azóta is ez a legszebb karácsonyi ajándékom, a mai napig szeretettel emlékszem rá. (Aranka)

4. Örülj, hogy élhetsz!

Az egyik legemlékezetesebb gyerekkoromból: karácsonyfa alatt hatalmas fekete szemeteszsák becsomózva. Persze „óvatosan bontsd ki, az még jó lesz” felszólítás. Na, a zsákba bele volt gyömöszölve a paplanom, a párnám meg a papucsom. Azzal, hogy örüljek, amiért van ilyenem. (Krisztina)

5. Tőled, magadnak

Szerintem a nővérem élete egyik legrosszabb ajándékát tőlem kapta. Kitaláltam, hogy keresztszemes képet fogok neki hímezni karácsonyra, de testvérek lévén egy házban laktunk, így sehogy sem tudtam eltitkolni előle. Végül azt kamuztam, hogy a barátnőm ajándéka lesz, így legálisan tudtam rajta dolgozni. Aztán egyszer csak elkezdett könyörögni, hogy ő is hadd csinálja. Először nem akartam engedni neki, de annyira erősködött, hogy beadtam a derekam. Volt is nagy meglepi a fa alatt, amikor rájött, hogy a saját ajándékát hímezte. (Tímea)

via GIPHY

6. Ízléstelen favicc

Tizenöt évesen gitározni tanultam, az elektromos gitáromhoz szerettem volna erősítőt. Apukámnál a fa alatt nagy doboz, remeg a lelkem, „ez az, megvette!” Megfogom, nehéz, nem lehet más. Kibontom, benne két darab súlyzó. „Erősítőt kértél, nem?” Hangzott el a kérdés röhögve jó apám szájából. Én nem nevettem. (Kinga)

7. Amikor tényleg jobb lett volna semmit sem adni

Igaz, nem gyerekként és nem családtól, de Magyarország egyik legnagyobb nemzetközi parfümériájának alvállalkozójaként, kilenc év együttműködés után szabadon válogathattunk a lejárt, agyonhasznált, koszos tesztparfümök közül, fejenként három-négy darabot. Ennél még nem kaptam megalázóbbat. (Bianka)

8. Mi lehetett a terv? Évenként egy alkatrész?

Anyukám egyszer kapott a tesóméktól egy fedőt. Nem lábost fedővel. Csak egy fedőt. (Éva)

9. Cseberből vederbe

A férjem sosem volt nagymestere az ajándékozásnak. Biztosra akart menni, és meg kellett mondanom, hogy mit szeretnék, pedig én meglepetésre vágytam. Egyszer bekeményítettem, és nem mondtam neki semmit, találja ki ő. 

Nyolc évig volt egy bonsai-om, többet kellett vele foglalkozni, mint egy háziállattal, így mikor egyik év novemberében kipurcant, meg is könnyebbültem. Na de mit kaptam karácsonyra a férjemtől? Egy másik bonsai-t! Azóta mindig megmondom, mit kérek. (Ágnes)

10. Idővel valamire biztos jó lesz

(Volt) anyósom hajvágó gépet vett, hogy legyen mivel levágnom a gyerek haját. Nyolc évvel később született gyerekem, és nem a fiától. (Ildikó)

via GIPHY

11. Más nem volt 

Gondolom, mindenkinek ismerős a karácsonyi ajándékozás az osztályban. Általános suli, kihúztam egy nevet, és az én nevemet is kihúzták. Életem egyik legmegalázóbb élménye volt. Az egyik srác húzott. Összegyűrt csomagolópapírban adott egy koszos kék macit, a következő szöveggel: „Mást nem találtam a padláson.” És még meg is kellett köszönni.

12. Hogyan alázzuk meg a kedvesünk édesanyját? – Level 1000

Szegény anyósom kapott a sógornőmtől egy tökgyalut azzal, „hogy anyuka több tököt fagyasszon le” – nekik. Én szégyelltem magam. Sógornőm szerint „anyuka nem tud igazán semminek örülni”. Minden karácsonykor eszembe jut. (Marika)

13. Legalább nem koporsószöget kapott!

Pizsamanadrág (aki kapta, az életben nem használt előtte sem pizsit) az indok: Sosem tudhatod, mikor kerülsz kórházba, akkor majd jó lesz. (Debóra)

14. Kinél lehet a pár másik fele?

Egyszer kaptam valakitől egy darab vastag kötött zoknit. Meg is jegyeztem, hogy biztos arra az esetre, ha gipszben lenne az egyik lábam… (Tünde)

15. Keretezd át, és csinálj belőle versenyt!

Baráti körben mi is versenyzünk, ki kapja a legnagyobb szarokat. A dobogósok: biciklipumpa, porrongy, kockacukor. (Bernadett)

16. Nem szerették volna elkényeztetni

Apám kapott rokonoktól két deci Hubertust, ami egy fél literes üvegből volt áttöltve egy már kiürült üvegbe. Mondták is, hogy ezt így oldották meg, mert fél litert nem akartak hozni. (Veronika)

via GIPHY

17. Az úgynevezett figyelmesség

Hússzeletelő anyóstól. Vegetáriánus vagyok. (Ildikó)

18. A többit a képzeletedre bízzuk!

Egy könyv második kötete. Sosem vettem meg az elsőt. (Edina)

19. A nyeremény

Céges tombolán laptopot nyertem. Ilyen mákom még sohasem volt – gondoltam.

Amikor felnyitottam, a kijelzőn egy Post-it volt: „Nincs kép, rossz a kijelző”.

Az történt, hogy a leselejtezett gépeket betették a tombolába, mondván, kishibásak. (Száva)

20. Akinek ilyen a nagymamája, nincs szüksége ellenségekre

Amikor kamaszodtam, és elkezdtem nőiesedni, a nem épp jóindulatú nagyanyám egy mérleget ajándékozott nekem, hogy fogyjak le. Azért ott még apámék is megsajnáltak. (Panna)

via GIPHY

21. A legdurvább

Most, hogy az édesanyám meghalt, az egyik könyvben találtam egy békülős szerelmes levelet az apukámtól, amiből kiderült, hogy a könyvet karácsonyi ajándéknak szánta. Akkor íródott, amikor elváltak, és látszott a könyvön, hogy soha ki sem nyitották. Az anyám élete végéig szidta azt a szemetet, aki a két gyerekkel egyedül hagyta. (Anna)

Fiala Borcsa

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/RubberBall Productions

Fiala Borcsa