1932-ben a nagy gazdasági világválság nehezítette az emberek életét az Egyesült Államokban

A legtöbb ember számára kihívásokkal teli idők jártak, de a karácsonyról és az ünnepi hagyományokról a nehéz körülmények ellenére sem mondtak le. És bár az ezt megelőző években a város által szervezett ünnepi felvonulás meglehetősen visszafogottra sikerült, az arizonai Mesa Journal-Tribune című lap azzal bízta meg John McPhee újságírót, hogy rázza fel az embereket, és népszerűsítse a december 16-ra szervezett ünnepséget.

Akkoriban a repülés volt az egyik legizgalmasabb téma, tömegeket mozgatott meg a jelenséget övező újdonság varázsa. Az emberek igyekeztek minél többet megtudni a vakmerő pilótákról és repülőgépeikről, amik szinte csodával határos módon szálltak fel az égbe.

A karácsonyi felvonulás népszerűsítésének érdekében ezért McPhee úgy döntött, hogy beveti a repülőgépeket.

Felkért valakit, aki a terv szerint Mikulásnak öltözve, közel ezer méter magasból, ejtőernyővel ugrott volna ki egy repülőgépből egy legelőre – az egész város szeme láttára. Innen rendőri kísérettel érkezett volna a felvonulás helyszínére, hogy aztán a nagyszerű program kezdéseként ajándékokat osszon szét a jelenlévők között.

Ahogy a hír terjedni kezdett, úgy tűnt, sikerült a marketing

A korábbinál jóval nagyobb érdeklődés övezte az eseményt, a mintegy 2500 lakosú közösség tagjai, felnőttek és gyerekek egy emberként lelkesedtek.

Egy héttel a nagy nap előtt a Journal-Tribune már több számában is izgatottan hirdette a programot: „A Mikulás repülővel érkezik Mesa-ba! A nagylelkű öregúr idén meglepő járművel látogatja meg a várost, és nem várja meg, amíg a repülője földet ér, egy ejtőernyős ugrást követően egyenesen Mesa közepén landol majd! Jövő pénteken, december 16-án, délután 16:15-kor érkezik az Északi-sarkról, hogy üdvözöljön és megajándékozzon minden mesai gyereket, aki részt vesz a belvárosi felvonuláson. A repülőgép pilótája a város felett látványos és különleges mutatványokat fog végrehajtani, amelyek után a Mikulás ejtőernyővel ugrik majd ki a gépből, hogy a várakozó gyerekek karjaiban landoljon.”

A nagy napon azonban a dolgok nem úgy alakultak, ahogy azt McPhee remélte

Mivel akkoriban nem sok hivatásos ejtőernyős volt a környéken, és a repülés még viszonylag újdonságnak számított, McPhee egy ismeretlen embert kért fel az extravagáns Mikulás szerepére. Az utcák lassan megteltek, az emberek kíváncsian várták a látványos akciót – McPhee-n pedig egyre nagyobb volt a nyomás, így igyekezett minden apró részletre odafigyelni. Hamarosan azonban rájött, hogy katasztrófa készülődik. 

„A város utcáin még sosem volt ekkora tömeg. Aztán megtudtam, hogy az ejtőernyős olyannyira átadta magát az ünnepi hangulatnak, hogy nem tudott ugrani”

– emlékezett vissza később az újságíró.

A rendezvény kezdete előtt nem sokkal egy részeg Mikulással az oldalán, a férfinak gyors megoldáshoz kellett folyamodnia: egy helyi boltostól kért kölcsön egy próbababát, amit mikulásjelmezbe öltöztetett. A terve az volt, hogy a bábut dobja majd ki a repülőgépből, az attrakció pedig elég messze lesz a nézőktől ahhoz, hogy ne vegyék észre, nem valódi ember ugrott le az égből.

Hiába tűnt jónak az ötlet, gyorsan kiderült, hogy ez nem McPhee napja

Amikor a merev (mű)Mikulást kivetették repülőgépből, a bámészkodók kezdeti ámulata rövid időn belül rémületbe csapott át. Ahogy a piros ruhás alak a föld felé zuhant, egyre nagyobb sebességre kapcsolt, és hamarosan nyilvánvalóvá vált, hogy az ejtőernyő nem fog kinyílni.

A Mikulás egy hangos puffanással a közeli salátamezőbe csapódott.

A város sikoltozó gyerekektől és dühös szülőktől lett hangos, McPhee, hogy megpróbálja menteni a menthetőt, odarohant a kráterhez, ahol a piros ruhás bábu landolt, magára öltötte a jelmezt, hogy meggyőzze a feldúlt tömeget arról, a Mikulás túlélte az esést – ekkorra azonban már semmi sem tudta felülírni a képet a szabadesésben zuhanó Mikulásról, ami oly sokak agyába beleégett. Mire McPhee odaért a felvonulásra, az emberek egy része már elindult haza, hogy megvigasztalják a zaklatott gyerekeket, akik meg voltak győződve arról, hogy a Mikulás éppen a szemük láttára halt szörnyet.

Ez volt az a karácsony, amit a felvonuláson résztvevők soha nem felejtettek el – McPhee minden igyekezete ellenére.

Az újságíró nem tudta feldolgozni a kudarcot, a helyiek pedig évtizedeken át mesélték a történtet. McPhee egészen 1968-ban bekövetkezett haláláig a médiában dolgozott, ám az emberek nem hagyták feledésbe merülni azt, ami hírhedtté tette őt: a nagy gazdasági világválság csúcsán a közönség szeme láttára megölte a Mikulást.


Források: ITT, ITT, ITT és ITT

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/John Allen

Mózes Zsófi