wmn - gucci

A második rész alapsztorija – Orvos-Tóth Noémi örülhet

A Jégvarázs 2. alkotói teljesen egyetértenek abban a népszerű pszichológussal, hogy a családi múltat fel kell deríteni, utána kell járni azoknak az élményeknek és hatásoknak, amiket az őseink átéltek. Ha Elza és Anna magától nem érezne igényt erre, Arendelle bajba kerül, a lakóknak el kell hagyniuk az otthonukat. Pedig az már az első részből kiderül, hogy a királyi testvérek nagyon a szívükön viselik a városka sorsát, még ha nem mindig a legjobb döntéseket hozzák is ennek alapján.

A korábban sok bajt okozó ködös magyarázat helyett most Trollpapa is egyértelmű utasítást ad: Elzának az a dolga, hogy kiderítse az igazságot. Anna pedig – tanulva a korábbi bajból – nem hagyja, hogy ezt egyedül tegye.

Annával pedig együtt jár a komplett slepp, Olaf, a kelekótya hóember, Kristoff, a mindig rossz mondatokkal lánykérő egykori jegesember (mára valószínűleg munkanélküli) és Sven, a cuki, de kicsit passzív rénszarvas. Ez a csapat indul el a Ködös Erdőbe megfejteni a múlt titkait, hogy Arendelle-re biztonságos jövő várjon. A felvezető részekben az én ízlésemnek kicsit sok a dal, de mindent feledtet Kristoff fantasztikus videoklip-paródiája, amin konkrétan szétröhögtem magam (a dal célja azért alapvetően nem feltétlenül ez, de azért ezt a többlettartalmat, amit ide koncentráltak a készítők, megvillanthatták volna máshol is).

INNENTŐL SPOILEREZEM, AKI NEM AKARJA TUDNI, NE OLVASSA!

A víz mindenre emlékszik (meg én is, ezért nem kell szájba rágni)

A Ködös Erdőben kiderül, hogy valami turpisság van a családi múlt legendájában, és miközben Elza az elemekkel küszködik, és szelídíti meg szinte mindet sorban, lassan megtudjuk, hogy a lányok édesanyja az erdő népéhez tartozott, és ő mentette meg az édesapjuk életét, aki majdnem áldozatul esett az erdei törzs és az arendelle-i sereg váratlan harcának. Csak éppen a váratlan harc okát nem tudjuk, mert a szülőktől hallott sztori szerint a lányok nagyapja békeajándékként egy hatalmas gátat épített az erdő lakóinak.

Közben sorra jönnek a kalandok, ismerkedés az anyjuk őseivel, és egyre mélyebbre hatolás az erdő titkaiban. Először Kristoff és Sven válik le a csapatról, egy elég fura, nekem kicsit mondvacsinált indokkal (de itt hangzik el A Dal).

A csúcspont az, amikor megtalálják elhunyt szüleik elsüllyedt hajóját, és kiderül, hogy Elza miatt tartottak a Sötét tengeren valamerre. A víz ugyanis mindenre emlékszik – tudjuk meg Olaftól. És az anyukájuk egykori altatódalából is kiderül, hogy van egy folyó, ami minden múltbeli kérdésre választ ad. Elza először összetörik, aztán Anna, akinek tényleg az emberek motiválásával kellene foglalkoznia, annyira felhozza, hogy Elza végül lepattintja Annát és Olafot is, és egyedül elindul a folyóhoz. És ahogy odaér, kiderül, hogy mi okozta a ködöt, miért vált lakhatatlanná Arendelle. Nekem eddigre már kicsit sok az ismételgetése ugyanannak a fontos részletnek (a víz mindenre emlékszik).

A lényeg, hogy Elza a felismerésért az életét adja, és Olafnak hála ezt Anna is megtudja. Aki elgyászolja a testvérét. Ez az, ami miatt kicsit bizonytalan vagyok abban, hogy a lányaim erre fel vannak-e készülve. Mert itt nem egy lélegzet-visszafojtásnyi ideig halott az egyik testvér, és utána jön a borítékolt boldogság. Hanem még én is elhittem, hogy Elzának annyi.

De ha azt hinnétek, hogy a szeretet most is mindent megold, akkor tévedtek. Most a környezetvédelem old meg mindent. És az, hogy akit Elza nem szelídített meg, azt „megszelídíti” Anna.

Elzáról kiderül, hogy ő az ötödik elem, Annáról meg az, hogy a lakói érdekében még a szeretett szülővárosát is képes lenne feláldozni. Így királynőváltás is lesz, meg lánykérés is a végére. Szóval Kristoff munkakérdése is megoldódik, ő lesz a királynő férje.

SPOILER VÉGE

Konklúzió: a gyerekek imádni fogják, de tényleg 6+-os

Kicsit szájbarágósnak és didaktikusnak érzem az egészet, és a történet izgalmas ugyan, de túl sok a nyilvánvaló csattanó benne. És azt is érzem, hogy az írók inkább a múlthoz nyúltak, mint a jövőhöz, mert az könnyebb pálya.

Emellett azt gondolom, hogy egy ilyen mesében nem kellene ennyire egyértelműen reagálni a valóságos jelen problémáira (környezetvédelem).

A majdnem hatéves lányom biztosan elég nagy hozzá, de azért van egy rész, ami miatt bizonytalan vagyok, vajon megmutassam-e neki (de ez inkább testvérkapcsolat kérdése). A négyévesnél már nem vagyok ennyire biztos benne, hogy egy-egy rész nem túl félelmetes-e. Szóval a besorolás teljesen reális szerintem.

Azt pedig egyértelműen kijelenthetem, hogy azok a gyerekek, akik eddig szerették az egész Jégvarázs-univerzumot, imádni fogják. Az én lányaim is (de a kisebb valószínűleg csak otthon fogja látni pár hónap múlva).

Nekem, szülőként nem lett a kedvencem, akkor sem, ha minden üzenetével egyetértek. Azzal is, hogy a múlttal foglalkozni kell, és azzal is, hogy igyekeznünk kellene harmonikusabban együtt élni a természettel. Én, főleg az előzetes sugalmazások alapján, több magánéletet meg cukiságot és kevesebb jó üzenetet vártam volna. Ha már önkéntelenül is Jégvarázst fogunk énekelgetni előreláthatóan a karácsonyfa alatt.

Tóth Flóra

Képek: Fórum Hungary