wmn - hugo boss

1. Gyurkó Szilvi

Edward St Aubyn: Patrick Melrose

„Megírtam már egy cikkben, hogy miért tartom zseniálisnak a történetet. Röviden: azért, mert megugorja azt a lehetetlenséget, hogy úgy szórakoztató, hogy közben tragédiákról ír, de nem beton keményen, hanem könnyedén, amivel reményt ad mindenkinek, aki valaha szexuális erőszak áldozatává vált, vagy ilyen emberekkel dolgozott."

2. Pásztory Dóri

Edith Eva Eger: A döntés

„Mindig van bennem egyfajta előítélet a túl népszerű könyvekkel szemben, tartok tőle, hogy a túl populáris alkotások egyszerűen vannak megírva, ami butaság persze, de nehezen vetkőzöm le ezt az intellektuális felsőbbrendűséget, ha olvasmányt választok. Ezért is vártam ezzel a könyvvel egy évet, túl sokan olvasták körülöttem, meg talán kellett hozzá a téli bekuckózás is. Nagyon sokat kaptam tőle.

Megrázó, elgondolkodtató, inspiráló, megható, felkavaró.

Tele van érzelemmel, és utána én is. Volt, hogy csak napközben tudtam olvasni, elalvás előtt nem, annyira mélyre ment, aztán voltak szusszanások, és megkönnyebbült fellélegzés is. Mindenkinek ajánlom, nagyon szép könyv.”

3. Marossy Kriszta

Jo Nesbø: A fiú

„Egyszer valakinél rengeteg Jo Nesbø könyvet láttam meg a polcon (nem árulom el, kinél, de elég híres íróról és igen okos emberről van szó), és döbbenten kérdeztem tőle, hogy ezeket a szarul kinéző könyveket ő ajándékba kapja… vagy olvassa?

Akkor kezdett mesélni nekem a szerzőről, aki nem csupán csak egy zseniális krimiíró, hanem hazájában, Norvégiában híres zenész és dalszövegíró is, aki pluszban elég tehetséges focistának indult, de valamilyen komolyabb sérülés miatt vissza kellett vonulnia. Na, gondoltam, ha már csak az életút ilyen komoly, akkor nézzük meg, mit tud a pasi íróként.

Kindle-re letöltöttem, amit csak lehetett, és beütött sok-sok év után a krimi. Mindegyik könyve magával rántott, de A fiú különösen erős volt. Ebben a szokásos dupla és tripla csavarok mellett azért erős társadalomkritika is megfogalmazódik, nagyon közelről láthatunk szerethető, de különös kisembereket. Az alvilág és a hétköznapi élet úgy folyik egybe, mintha az természetes volna. És hát a kedvenc és esendő nyomozóm, Harry Hole is fontos szereplő ebben a regényben is. Körülbelül négy hónap alatt mindent elolvastam Nesbø-től, azt hittem, de mostanában derült ki számomra, hogy gyerekkönyveket is ír, tehát még nem végeztem alapos munkát.”

4. Gyárfás Dorka

Dosztojevszkij: A Karamazov testvérek

„Rengeteg nagy könyvélményem volt idén, de ha egyetlen egyet kell megnevezni, akkor nem kérdés, hogy A Karamazov-testvérek ugrik ki a listából. Az a helyzet, hogy kamaszkoromban letudtam a klasszikusokat, és már jó ideje csak kortársakban utazom, maximum évente egyszer nyúlok vissza egy-egy elmaradásomhoz, ahogy pár éve Goethe Vonzások és választások című regényéhez vagy tavaly az Anna Kareninához, idén meg a Karamazovokhoz.

És ilyenkor mindig arra eszmélek, hogy úristen, ez mennyire más szféra.

Most konkrétan az volt az érzésem, hogy semmi másra nincs jobban szüksége az embernek a mai világban, mint Dosztojekvszkijre – még ha a Karamazovok első ötszáz oldala gyakran kínkeservesen megy is, de a második ötszáz meg maga a katarzis.

Ez az életismeret, emberismeret, erkölcs és fényesség, ami ebből a történetből is árad felénk, napi betevőnk kellene, hogy legyen. Ez a szemlélet pedig – ami nem a mi földi életünk boldogulását és boldogságát tekinti célnak, hanem csakis azt, amit másokért tehetünk, és ami az egész emberiség épülését szolgálja – ezt meg úgy elfelejtettük, és úgy kinevetjük, hogy az tragédia. Nekem elemi szükségem van erre a tisztaságra és morális biztonságra, úgyhogy a jövő évben folytatom A félkegyelművel.”

5. Zimre Zsuzsa

Orwell: 1984

„A gyereknek kötelező olvasmány, és ha már előkerült a családi könyvespolcról, úgy gondoltam, itt az ideje felnőttebb fejjel újra elolvasni. Számomra félelmetes és ijesztő, hogy egy 1949-ben íródott könyv mennyire előrevetíti mindazt, ami bekövetkezett, és folyamatosan történik velünk.

Mindig megdöbbent a fikció és a történelem ilyetén találkozása, az, ahogy Orwell világa behelyettesíthető a megtörtént eseményekkel.

Nem hiába emlegetik mostanában olyan sokat ezt az egyébként regényként is roppant izgalmas művet.”

6. Fiala Borcsa

Tom Nealon: Forradalmak az ebédlőasztalon


„Végtelenül szórakoztató könyv még úgyis, hogy rendszerint este, amikor bezuhanok az ágyba félájultan, már nem sok kedvem van betűt látni. Ez a mű azonban kellően informatív, alapos, telis-tele van képekkel (nem röhög), történelmi megközelítéssel arról a témáról, ami engem roppant mód érdekel: kaja, kaja és kaja.

Kiderül belőle, hogyan lehet védekezni limonádéval a pestis ellen, mely kultúrákban lehetett megenni a szomszédot, meg hogy mennyire nem ártalmatlan kis növényke a kakaóbab.

Mindez elképesztő humorral és egy igazán lelkes, elkötelezett író tollából, aki nem átallott a barátainak is bizarr vacsoraesteket rendezni mindenféle obskúrus XIV. századi receptek leírásait követve.”

7. Both Gabi

Gurul a sok-sok pillanat – Szabó Magda élete képekben

„Nekem érdekes módon egy képeskönyv volt az egyik legkedvesebb »olvasmányom« az év végén. A képeket nézegetve, Szabó Magda egész életműve felidéződött bennem, a sok-sok kordokumentum előhívta az olvasmányélményeimet. Ehhez a különleges élményhez a fejezetek címeinek költőisége is igen sokat hozzátett, melyek mind a Szüret című verseskötetéből valók.

Valahogy az volt az érzésem a fotóit nézegetve, hogy mindig ahhoz a regényhőshöz hasonlított leginkább, akit éppen írt az adott korszakban.

Annyira mélyen átélte szereplőinek sorsát, hogy ez még a róla készült fotókon is tükröződik. Tíz év híján csaknem egy évszázadot felölelnek a képek, az elsők még üvegnegatívra készültek, az utolsók pedig digitális technikával. Szabó Magda szemében az utolsó fotókon is ott van még az a titokzatos-macskás báj, ami az elsőkön is föllelhető. A képeket kísérő szövegekből nagyon sok mindent megtudhatunk az életéről és a korszakairól, sírig tartó szerelméről Szobotka Tiborral, műveinek fogadtatásáról, alakulásáról, a kényszerű elhallgattatás éveiről és az állatmániájáról is. A képekből is »kiolvasható« a magyar- és a nemzetközi irodalmi életben elfoglalt kivételes szerepe, melyet magyar írónő soha azelőtt és azóta sem volt képes elérni. Óriási időutazás volt végiglapozni, mintha egyszerre olvastam volna végig újra az egész életművét, miközben egy informatív képeskönyvben mélyültem el.”

8. Kurucz Adrienn

Elena Ferrante: Briliáns barátnőm és a folytatásai + az idei HBO sorozat

„Nagy Ferrante-rajongó vagyok, a legendás nápolyi tetralógia harmadik köteténél tartok éppen, nemrég jelent meg – a negyedik még nincs meg magyarul, gondolom, jövő karácsonykor érkezik. A Briliáns barátnőmből az HBO sorozatot készített, imádtam az első évad mind a nyolc részét, akárcsak a regényeket.

Nem emlékszem, hogy olvastam volna női barátságról – összetartásról és rivalizálásról, nagylelkű önfeláldozásról és kicsinyes irigységről – ilyen hiteles, őszinte írást.

Nekem ez a témakör jelentette az év egyik legfontosabb kérdését és próbatételét, úgyhogy ezért is érintett meg ennyire Ferrante meséje.”   

Kurucz Adrienn