A naptár (és végre az időjárás is) jelzi, hogy advent időszaka van

Tényleg közeleg a karácsony. A legtöbb iskolában az egész december már a várakozásról, a hangolódásról szól. A gyerekek lelkesen készülnek az ünnepre, díszítik a termet, és közben kicsit a lelküket is.

Egy osztály életében a karácsony az egyik leginkább kiemelt időszak.

Az összekovácsolódásra, egymás megismerésére nagyon jó alkalom a közös karácsonyozás, a karácsonyi húzás. Mi minden évben egyre korábban húzzuk ki a neveket, szeretnénk minél előbb tudni, hogy ki kit fog megajándékozni. Nem mintha én erőltetném ezt. Ők nyaggatnak már szeptemberben, hogy „mikor húzunk?” Időben szeretnének felkészülni a másik megajándékozására. Idén pont ezért már november 15-én (magam sem hittem el, hogy itt tartunk) kihúztuk a neveket. Olyan jó látni, hogy a 17–18 évesek is nagy izgalommal nyúlnak bele a kalapba. Kíváncsiak, hogy vajon idén kit is húznak. Úgy, ahogyan én is mindig izgulok.

A karácsonyi ajándékozásnak számos módja lehet

Mi minden évben igyekszünk újítani, hogy ne legyen unalmas, ne legyen ugyanolyan, mint a tavalyi. Szerencsére a gyerekek tényleg komolyan veszik ezt, nem derül ki az utolsó pillanatig, hogy ki kit húzott.

Most leírok nektek néhány tippet, hogyan lehet feldobni a közös ünnepet, pár egyszerű trükkel.

Először is legyen minden teremben karácsonyi dekoráció és karácsonyfa egész decemberben. Egészen más a hangulata, ha fent van egy égősor, egy girland. Nálunk valamilyen rejtélyes módon már négy (!) karácsonyfa sorakozik a szekrényben, amik advent első vasárnapja után ki is kerülnek a terembe.

Mi már sokféleképpen ajándékoztuk meg egymást

Minden évben az utolsó tanítási napon van az osztálykarácsony. Mindenki süteményeket, üdítőket hoz, karácsonyi zene szól egész délelőtt. Nem telhet el úgy ünnep, hogy az egyik „fiam” ne énekelné el a Last Christmas című örökbecsű dalt. Mondjuk, ő ezt képes nyáron, a velencei tó partján, 35 fokban is énekelni. Ő az egyetlen, aki miatt el tudom viselni ezt a számot, mert amúgy nagyon utálom. Beszélgetünk, játszunk, majd jön az ajándékozás. Körbeülünk, mindenki a kezébe fogja az ajándékát, készül arra, hogy átadja a másiknak.

Előfordult, amikor az ajándékok között egy személyes, kézzel készített dolognak is kellett lennie, és olyan is, amikor a másikról verset kellett írni és azt felolvasni.

Az átadás előtt pár kedves, személyes dolgot mondunk a másikról, és addig beszélünk, amíg az illető rá nem jön, hogy róla van szó. A lényeg, hogy szépen sorban adjuk oda az ajándékot, amit csak a végén, egyszerre bontunk ki, hogy mindenki egyszerre örüljön annak, amit kapott a másiktól. Annyira jó látni a meghatódottságot, az örömet, amit egymásnak tudnak okozni ilyenkor, ahogy bánnak egymással.

Akadt olyan év, amikor nemcsak az utolsó nap volt ajándékozás, hanem „angyalkáztunk”. Ez azt jelenti, hogy egy héten keresztül apró ajándékokat rejtettünk el egymásnak, mindennap megleptük a másikat valamivel. Volt, aki játékosra vette a figurát, feladványokat adott a másiknak, melynek megfejtése után jutott az ajándékához. A kollégákkal mi is „angyalkázunk” egyébként egy héten át.

Idén nálunk két ajándékkal kell meglepni a másikat

Az egyiknek személyes ajándéknak kell lennie. A másiknak pedig adománynak.

Egy alapítványt, egyesületet, szervezetet választ mindenki, amelynek segít: pénzzel, tárgyakkal vagy önkéntességgel.

A karácsonyi ajándékcsomagba pedig bekerül, hogy az ő nevében, az ő ajándékaként kit és mivel támogatott az osztálytársa. Nagyon fontos a jótékonyság, tudatosan nevelem őket erre. Nagyon tetszett nekik az ötlet, igazán lelkesek. Azért, hogy egy kicsit megkönnyítsük egymás dolgát, két táblázat került ki a terembe: az egyikre mindenki felírhatja azokat a dolgokat, amiket szívesen kapna attól, aki őt húzta. A másikba pedig mindenki alapítványokat ír fel, amelyeket szeretne támogatni. Így sok alapítványt megismernek, emellett pedig azt is megtudják, kit támogatna szívesen az osztálytársuk.

Természetesen az utolsó héten a közös mézeskalácssütés sem maradhat el. Nálunk egész decemberben mézeskalács illata terjeng, minden osztály süt, dekorál és vidáman falatozik.

Mi idén már két kiló tésztát gyúrunk be, hogy jusson mindenkinek bőven ajándékba és a pocakjába is…

Aki még nem tette meg, mindenképpen csinálja meg az osztályával a titkos húzást!

Higgyétek el, hatalmas élmény a gyerekeknek és a felnőtteknek is. Közben pedig remekül lehet hangolódni az ünnepekre. Én például a cikk írása közben, kakaót kortyolgatva karácsonyi zenéket hallgatok, és mosolyogva gondolok az elmúlt évek közös karácsonyaira. És már nagyon várom az ideit is…

Mindenkinek áldott, békés, meghitt adventi készülődést kívánok!

Balatoni József