Nem mindig probléma

A szexuális vágy alacsonyabb szintje vagy esetleges hiánya az egyik leggyakrabban előforduló szexszel összefüggő panasz a nők körében. Ugyanakkor fontos hangsúlyozni: korántsem mindenki számára okoz problémát a libidó átmeneti vagy tartós csökkenése. Vagy azért, mert aktuálisan nincs partnerük, és nem is szeretnének, vagy azért, mert aszexuálisként azonosítják magukat, azaz nem éreznek szexuális vonzalmat mások iránt (ettől még a libidójuk lehet magas). Nem szoronganak, nem félnek, nem undorodnak a szextől, egyszerűen csak nem érdekli őket.

Az ő életüket sokkal inkább az nehezíti meg, ahogyan a környezetük reagál rájuk: például betegnek címkézi őket, vagy más afób megjegyzéseket tesz rájuk. Holott az aszexualitás teljesen természetes jelenség: mindig is létezett a társadalmunkban, becslések szerint pedig a népesség körülbelül egy százalékát érinti.   

Lenyűgözően összetett

Más esetekben a csökkent szexuális vágy mind a nő, mind a partnere számára súlyos szenvedéssel járhat. Igazából elég sok vonalon el lehet indulni, ha az érintett szeretné kideríteni, mi állhat a háttérben. A női szexuális vágyat meghatározzák egyfelől biológiai faktorok: a menstruációs ciklus, a hormonok, az agyi aktivitásbeli különbségek, a menopauza mind-mind hatnak rá. Számos gondolkodásbeli tényező is befolyásolja az alakulását: a téves hiedelmek, a saját alkalmatlansággal kapcsolatos félelmek, a különböző testképzavarok, belsővé tett gátlások, az élvezet bűnös voltáról alkotott képzetek, vagy az erotikus gondolatok hiánya. 

A depresszió, a szorongás, a rengeteg stressz, a korábbi traumatikus élmények, a kiégés szintén akadálya lehet annak, hogy valaki el tudjon lazulni, és át tudja adni magát a testi örömöknek.

Ráadásul a női vágy a férfiakéval összehasonlítva a kutatások szerint érzékenyebb a személyközi tényezőkre is: például arra, hogy mennyi intimitás, bizalom és érzelmi közelség van a felek között.  

 

Idővel a vágy csökken – kiben nem?

2019-ben jelent meg Eugenia Cherkasskaya és Margaret Rosario női szexuális vágyról szóló átfogó elemzése az Archives of Sexual Behaviors című rangos szaklapban. A szerzők az elmúlt évtizedek elméleteit, kutatásait összesítették a tanulmányban. Az általuk idézett felmérések között volt egy 2013-as vizsgálat is, amelynek szerzői olyan 18–29 év közötti heteró nőkkel készítettek interjúkat, akik legalább két és fél éve monogám kapcsolatban éltek. A tudósok összehasonlították azoknak a szöveges válaszait, akiknek az önjellemzése alapján számottevően csökkent a libidója, és azokat, akiknek magas maradt. 

Kiderült, hogy a magas szexuális vággyal rendelkező nők képesek voltak mentálisan jobban jelen lenni, rugalmasan váltani az életük egyes területei között, fejben elszakadni azoktól a problémáktól, teendőktől, amelyek foglalkoztatták őket. A nők azt is hangsúlyozták, milyen fontos számukra a partnerükkel való őszinte kommunikáció, ami a szexuális igényeikre is kiterjed, és az, hogy úgy érezték, a partnerük vonzónak tartja őket. 

Ezek a nők elfogadták, hogy a hosszú távú monogám kapcsolatokban létrejön egyfajta monotónia vagy rutin a szex terén, és igyekeztek ezeket a sajátosságokat pozitívan, a biztonság és a meghittség felől értelmezni.

Azzal is tisztában voltak, hogy a szexuális élet fenntartása néha erőfeszítést, tudatosságot, figyelmet igényel, és hogy a vágy gyakran nem spontán jelenik meg, szinte a semmiből, hanem reaktív, azaz menet közben alakul. Ettől még természetesen az előjáték is konszenzusos, és bármikor lehet nemet mondani. 

Sok múlik a hatalmi viszonyokon

Cherkasskaya és Rosario elemzéséből merített ihletet az az ausztrál kutatócsoport, akik idén májusban publikálták vizsgálatukat a Journal of Sex Research című folyóiratban. Dr. Simone Buzwell és munkatársai 299, 18–39 év közötti nővel vettek fel online kérdőíveket. Egyrészt arra voltak kíváncsiak, mennyire van jelen az egyenlőségre törekvés a résztvevők párkapcsolataiban. A nők ötfokú skálán jelölhették, hogy egyes tételek a párjukra, vagy saját magukra jellemzők-e inkább, illetve nagyjából egyenlően oszlanak-e meg köztük. Pár példa a kérdésekre: 

A tudósok azt találták, hogy azok a nők, akik gyakrabban adtak „egyenlő” válaszokat, magasabb párkapcsolati elégedettségről számoltak be. Azokat pedig, akik elégedettebbek, boldogabbak voltak a kapcsolatukban, magasabb szexuális vágy jellemezte. 

Ezt vidd magaddal

Simone Buzwell az eredmények alapján arra hívja fel a figyelmet, hogy a libidó csökkenése nemcsak egyéni kérdés (pláne nem hiba!), hanem olyan probléma, amelyet a párkapcsolatban élők közösen tudnak megoldani. Ebben pedig óriási jelentősége lehet az egyenlőségre törekvésnek: annak, hogy a nők munkahelyi bevonódásával párhuzamosan a férfiak is nagyobb szerepet vállaljanak a gyereknevelésben, a háztartási feladatok ellátásában, többet alkalmazkodjanak és elvégezzék a kapcsolat fenntartásával járó érzelmi munka rájuk eső részét. 

Az a nő, aki egyenlőbb párkapcsolatban él, sokkal elégedettebb, kevesebb terhet cipel a vállán, és nagyobb eséllyel, rugalmasan teremti meg kívül-belül azt a feltételrendszert, amelyben a vágy meg tud jelenni.

De ehhez az kell, hogy a férfi partnere ne csak szavakkal támogassa őt, ne csak „besegítsen” neki a házimunkába és a gyerekgondozásba, hanem a saját privilégiumairól is képes legyen lemondani a közös boldogság, a jó szex és a társadalmi igazságosság érdekében.  

Milanovich Domi

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/AleksandarNakic