Talán az első dolog, amivel egy újdonsült hallgató találkozik, a Neptun. Bár nem egy tegnap bevezetett rendszerről van szó, a legtöbb hazai egyetemen sok év alatt sem sikerült megoldani, hogy ne okozzon rengeteg felesleges nehézséget és plusz ügyintézést minden egyes évkezdés, hallgatóknak és dolgozóknak egyaránt. Nekem például az idei tárgyfelvételnél háromórányi próbálkozás után sikerült aktívra állítani a státuszomat (ehhez kettő gombot kell megnyomni), és korántsem nálam tartott a legtovább, volt, aki hét-nyolc órán keresztül várt.

A rendszert ugyanis minden évben meglepetésként éri, hogy a hallgatók szeretnék felvenni a tárgyaikat, és egyszerűen összeomlik.

Persze, ha sikerül bejutni, onnan sem zökkenőmentes a történet, néhány hibaüzenet például mintha direkt nehezíteni akarná a dolgokat. Az egyik ismerősöm, Dani ezt küldte: „Sikertelen tárgyfelvétel, oka: Nem sikerült a tárgyfelvétel.” Sok mindent megtudtunk belőle, hogy elháríthassuk a problémát, ugye?

Fanni hiába jutott be a rendszerbe, hely már nem jutott neki egy kötelező tárgyon. „Mikor bementem reklamálni, azt mondta az ügyintéző, miért nem keltem fel korábban (attól, mondjuk, nem lett volna több hely). Végül addig álltam az irodájukban, ameddig megnyitottak nekem még egy helyet.” 

Szandi is úgy döntött, inkább nem vár arra, hogy magától megoldódjon a dolog: „Volt egy szabadon választható tárgy, amit nem találtam, pedig nagyon fel akartam venni. Mivel az egész egyetemen meghirdették, féltem, hogy betelik, ezért írtam a rendszergazdának, aki végül felvette nekem a tárgyat, de továbbra sem látható a felvehetők között. Ha nem tudtam volna erről és nem panaszkodom, akkor lecsúszom róla. Ez azért nem mindegy, mert ez a tárgy egy startup lehetőséget ad, első félévben csak elméletet oktatnak, utána meg el lehet nyerni egy hatszázezer forintos ösztöndíjat…”

Azok a fránya kreditek

Persze akkor sem dőlhetünk hátra, ha sikerült végül felvenni a tárgyainkat. „A tanár meghirdette az órát, én felvettem, majd év közben (amikor már nem tudjuk leadni) elindított egy új kurzust, ahová felvett mindenkit, de nem szólt senkinek, plusz elfelejtett törölni minket az előzőről. Majd év végén szólt, amikor már senki (a Neptun csoport sem) tudta törölni, hogy bocs, hibázott. Ezért van három nem teljesített kreditem a diplomámban” – írta Eszti.

@szabokitti0 Üdv a valóságban🥲🥲#egyetem #vizsgak #university ♬ Drilla - Tik Toker

„Egy hónapja kaptam egy e-mailt, hogy tíz kreditelmaradásom van, és ki fognak rúgni – folytatja a sort Dóri. – Tudtam, hogy nem volt elmaradásom, de nyilván ilyenkor megijed az ember. Írtam a tanulmányi osztálynak, ahol annyit tudtak mondani: ha én úgy számoltam, hogy megvan a kredit, akkor az biztos úgy is van, hagyjam figyelmen kívül az e-mailt.”

Legalább a bizalom megvolt, de én is szívbajt kapnék egy ilyen e-mailtől.

Haladunk a korral

Sok egyetem szereti hangsúlyozni, mennyire modern, és tartja a lépést a technika fejlődésével, hatalmas összegeket költve az ügyintézés korszerűsítésére. Ennek ellenére továbbra is egy halom papírt kell bevinni fénymásolva minden beiratkozáskor, olyanokat is, amiknek az eredetijét ugyanaz az egyetem adta ki néhány hónappal korábban. „A mesterszakos beiratkozásomra a gimnáziumi érettségimet is be kellett vinnem, eredetiben és fénymásolva is, ami nélkül nem is lehetett volna alapszakos diplomám (amit ugyanitt csináltam). Sőt, enélkül fel sem vettek volna mesterre! De valahol a születési anyakönyvi kivonatot is elkérték, úgyhogy már semmin nem lepődöm meg” – meséli Lili.

Rámenősnek kell lenni, nincs mese. „A szakmai gyakorlatom intézése meglepően könnyen ment a céggel, amikor viszont bevittem volna a kis köteg papíromat leadni a suliba, az iroda nevét még megtaláltam a neten, de hogy ez hol helyezkedik el a campuson belül, már nem – kezdi Andris. – Odamentem az ügyintézések eligazításával foglalkozó munkatársakhoz, akik kérdésemre szépen bepötyögték a Google-be, de nekik is csak ugyanazt adta ki, mint nekem. Úgyhogy elindultam egy folyosón, ahol viszonylag sok iroda van, és addig mentem, amíg egy ajtón meg nem találtam a »szakmai gyakorlat« feliratot, és az első ajtót nyitó kezébe nyomtam a papírjaimat, elmondtam, miért hoztam, majd elsétáltam. Sikerrel járhattam, mert beregisztrálták.”

Nem mindegy

Nekem nagy szerencsém volt, mert semmilyen komolyabb ügyintézést (képzésváltás, kedvezményes tanrend stb.) nem kellett megoldanom az egyetemen, és a kötelező feladatok is viszonylag egyszerűen megoldódtak. De sokaknál nem ez a helyzet, ahogy például Esztinél sem: „A mesterképzés második évére átkértem magam levelezőre nappaliról. Az már szinte mindegy is, hogy az ígért tíz nap helyett húsz nap alatt sem sikerült elbírálni a kérvényem, de szeptember 2-ára végül elfogadták. Viszont nem rakták át a Neptunban a státuszom, ezért be kellett mennem a tanulmányi osztályra külön elintézni.

Mire azt hittem, végre minden oké, kiderült, hogy elfelejtették elfogadni a nappalin abszolvált óráimat, így a rendszerben megint elsőéves vagyok, ezért még mindig nem tudom felvenni a tárgyaimat. A tanulmányi osztály meg természetesen nincs mindennap nyitva, hogy újabb kört fussak.”

Azért vannak, akik a nehézségek ellenére is megpróbálják kihozni a helyzetből a maximumot. „A szakmai gyakorlatunk, és a szakirányos óráink még mindig nincsenek meghirdetve, bár már elindult a félév. A gyakorlat vezetők kb. egy hónapja leadták a kérelmet, hogy milyen tárgyak lesznek, de tárgykódot még mindig nem kaptak, ezért nem tudják meghirdetni a tárgyakat a Neptunban. Ennek ellenére ma már próbálták megtartani az órákat.”

@inkabbtanulnomkene Itt se vagyok, csá #egyetem #vizsgaidőszak #nekedbe ♬ original sound - girls

Mind közül számomra a legdurvább sztori Katáé,

amiből az látszik, hogy a hallgatók versenyeztetése helyett sokszor inkább az idegrendszerük cincálása történik. „Átsorolási kérvényt adtam be, hogy átvegyenek önköltségesről ösztöndíjas képzésre, és csodálkozva tapasztaltam, hogy elutasítottak, pedig színjeles átlagom volt. Azt írta ki a Neptun, hogy 5.0 átlaggal negyedik helyre kerültem a rangsorban. Ezt kicsit furcsálltam, mivel tudtam nagyjából, hogy melyik szaktársam hogyan teljesített. Az egyik lány be is írta a chatbe, hogy őt sorolták első helyre, mire megkérdeztem, mennyi volt az átlaga: 4.7.

Miután harmadjára írtam fellebbezést, és a HÖK-ösök elküldtek a fenébe, hogy ne legyek ilyen túlbuzgó, kiderült, hogy a tanulmányi osztályos ügyintézők az átsorolási kérvénynél nem a tanulmányi átlagot vették figyelembe – ami a szabályzatban meg volt adva –, hanem ábécésorrendet néztek…

Végül azért átsoroltak engem is.” 

Ha rám hallgattok, azt tanácsolnám mindenkinek, legyetek nyugodtan „túlbuzgók”, szerezzetek információkat, és udvariasan, de kitartóan dolgozzatok az egyetemi gépezet visszásságai ellen. A benne dolgozók nem az ellenségeink, de rajtunk kívül nagyjából senkit nem izgat, sikerül-e megoldani az egyéni problémáinkat (bár innen üdvözlöm a cuki tanulmányi osztályos néninket, aki az összes alapszakos hülyeségünkben készségesen segített). Leginkább a tájékozottsággal tudjátok felvértezni magatokat, és egyszer később jót lehet derülni a most frusztráló körökön.

Kommentben pedig jöhetnek a ti történeteitek!

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / AntonioGuillem

Pichler Zsófi