Lázadó mérnöklányok – akik számok és tervek segítségével forgatják fel a világot

–

Még mindig kevés a nő a mérnökképzésben

A KSH adatai szerint 2001 és 2012 között 18 százalék körül mozgott a nők aránya a műszaki felsőoktatásban, és ez valószínűleg az elmúlt években sem változott szignifikánsan. Vannak területek, ahol talán magasabb a nők aránya – ilyen az építészet, esetleg építőmérnöki szakma –, de az oktatók között ott is jóval kevesebb a nő, a komoly karriert befutókat pedig nehéz statisztikákba szedni. Mindenesetre a kevés műszaki pályára készülő nőt bizonyára az is befolyásolja, hogy nincsenek előttük valódi (női) példaképek, a sikeres mérnök szinte mindenki fejében egy férfi képében jelenik meg, és a kevés számú nőnek így nem is lehet könnyű érvényesülni a férfiak között.

Mivel a mérnöki és az informatikusi szakmák évek óta a hiányszakmák toplistáin trónolnak, kifejezetten érdemes nőként is bevállalni a műszaki területeket,

mert akár olyan messzire juthattok velük, mint az a nyolc egykori és mai mérnöknő, akiket most bemutatok nektek.

1. Edith Clarke (1883–1959) – az első villamosmérnöknő

Edith szülei 12 éves korában haltak meg, így az idősebb nővére nevelte fel. Az örökségét arra használta, hogy matematikát és asztrológiát tanuljon főiskolán. Később matekot és fizikát tanított magániskolában, és egy ideig építőmérnöknek tanult, de otthagyta, hogy kvázi „élő számítógépként” dolgozhasson. Közben azért estin villamosmérnöki tanulmányokat folytatott a Columbia Egyetemen, amit végül az Egyesült Államok legjobb műszaki egyetemén, az MIT-n (Massachusetts Institute of Technology) fejezett be, az első ott diplomázó mérnöknőként.

Ennek ellenére eleinte nem tudott elhelyezkedni mérnökként, mert nő volt, ezért a General Electricnél dolgozott, a számításokat felügyelte.

Ezalatt az időszak alatt találta fel a „Clarke számológépet”, ami a későbbi grafikus számológép elődje, ezzel a fázisáramok transzformációját egyszerűsítette le – így tizedannyi munkával tudták végezni az áramátvitellel kapcsolatos számításokat. 1921-ben nyújtotta be a szabadalom kérelmet, és 1925-ben meg is kapta. 1921-ben szabadságot kapott a GE-től, hogy elmehessen fizikát tanítani a Konstantinápolyi Női Főiskolára. Mikor visszatért, végre alkalmazták villamosmérnökként – ő volt az első női villamosmérnök az USA-ban. A GE-ből ment nyugdíjba, majd nyugdíjasként tanított az austini székhelyű Texas Egyetemen – ő volt az első női villamosmérnök professzor is. (Persze minden munkahelyén kevesebbet keresett, mint a férfi kollégái.) Ezt mondta egyszer a női szakemberekkel kapcsolatban:

„Nincs kifejezett igény női mérnökökre úgy, ahogy női orvosokra van: de mindig van igény olyan szakemberekre, akik jól el tudják végezni a munkájukat.”

2. Pécsi Eszter (1889–1975) – az első magyar mérnöknő nemzetközi sikerekkel

Eszter édesapja kecskeméti lisztkereskedő volt, de a lányai szinte mind továbbtanultak. Az építőmérnök Eszter mellett ketten orvosok, egyikük pedig tanítónő lett. Eszter – a bátyja nyomdokaiba lépve – szeretett volna mérnök lenni, de akkor még nem tanulhattak nők Magyarországon a műszaki felsőoktatásban, így 1915 és 1918 között a Technische Hochschule hallgatója lett Berlinben.

Amikor végre itthon is tovább tanulhatott nőként (1918-ban), rögtön hazajött, így már Budapesten kapta meg az építőmérnöki diplomáját 1920-ban, éppen a születésnapján.

A Guth és Gergely mérnökirodában helyezkedett el, ahol hamar vezető tervező lett: az ő nevéhez fűződnek a margitszigeti Hajós Alfréd Uszoda statikai tervei. 1930-ben férjével, Fischer Józseffel saját mérnökirodát alapított, többek között Budapest első acélszerkezetes magasházát köszönhetjük neki (a fiumei úti Baleseti Intézetet). A második világháború alatt sokaknak segítettek, majd részt vettek a megsérült épületek rekonstrukciójában, de végül 1957-ben Bécsbe, majd 1958-ban egyik fiát követve New Yorkba disszidált. Ott folytatódtak sikerei, 1965-ben elnyerte „Az év legjobb statikusa” címet azért a különleges alapozási módszerért, amelyet a Hudson folyó partján épülő toronyházak építéséhez fejlesztett ki. 1970-ben agyvérzést kapott. A férje ápolta haláláig.

3. Ellen Ochoa (1958– ) – az első latin-amerikai nő az űrben

Nagyszülei mexikói bevándorlók voltak, de ő már Kaliforniában született és nőtt fel. Középiskolás volt, amikor a szülei elváltak, ő pedig testvéreivel az anyukájuknál maradt. Az alapképzésben fizikát tanult, amit kitüntetéssel végzett el, a mesterképzést pedig már a Stanford Egyetem villamosmérnöki karán fejezte be. Kutatóként a NASA-hoz került, ahol az űrben használható optikai rendszereket fejlesztett, három szabadalma is van.

1991-ben beválasztották a NASA űrprogramjába is, kiképezték asztronautának, kihasználva, hogy ért a repülési szoftverekhez, a számítógépekhez és a robotikához.

1993-ban járt először a világűrben, majd további négy alkalommal: közel ezer (!) órát töltött ott 2007-ig, amikor asztronautaként visszavonult a munkából. Később a houstoni Johnson Space Center igazgatója lett, második nőként és első latin-amerikai nőként töltötte be ezt a pozíciót. 2018-ban nyugdíjba ment, majd egy természettudományos és mérnöki kutatásokat támogató szervezet alelnöke lett, de ma már onnan is leköszönt. Férje szellemi termékek védelmével foglalkozó ügyvéd, két fiuk született. Hobbija a fuvolázás, egyetemistaként zenekarban is játszott, és szólójátékáért díjat is nyert. Az első űrutazására magával vitt egy fuvolát is  személyes tárgyként.

Rajzfilm is készült az űrutazásaiból.

4. Frances Arnold (1956–) – a Nobel-díjas mérnöknő

Frances egy ötgyerekes külvárosi család harmadik gyereke volt: az anyukája háziasszony, apukája pedig fizikus volt, aki egy atomerőmű fejlesztésén dolgozott. Francesnek nagyon jól ment az iskola, csakhogy unatkozott, nem csinálta meg a házi feladatokat, aztán lógott is. Később elszökött otthonról, hogy a vietnámi háború ellen tiltakozhasson.

17 éves korára teljesen kikészítette a szüleit, akik ultimátumot adtak neki: vagy alkalmazkodik az otthoni szabályokhoz, vagy mehet. Ment. Taxisofőrködött és pincérkedett, de még így is közepes tanuló volt, ám végül majdnem tökéletes teszteredményekkel, és egy meggyőző esszével elérte, hogy felvegyék a Princeton Egyetemre.

Ott már nem unatkozott, de mégsem a hagyományos utat járta: eltöltött egy évet Olaszországban például. Végül 1979-ben diplomázott mechanikus és repülőgép-mérnökként. Ez a második olajválság idején történt – ez motiválta, hogy napenergiával foglalkozzon. 1985-ben diplomázott a Berkeley-n vegyészmérnökként, és biofizikai kémiát kezdett kutatni: DNS-sel, enzimekkel foglalkozott, majd 1986-ban csatlakozott a Caltech csapatához (California Institute of Technology – magánegyetem Los Angeles mellett, ahol elsősorban természettudományos és műszaki kutatásokat végeznek, illetve a NASA egyik űrközpontja – és amúgy itt játszódik az Agymenők egyik része). Az elmúlt évtizedekben az enzimek evolúcióját kutatta, mutációkat hozott létre, amivel kapcsolatban többször megkapta, hogy ez nem is igazi tudományos terület, mert a „nagy koponyák” a DNS-mutációkkal foglalkoznak.

Több mint 40 szabadalma van az USA-ban, és 2018-ban kémiai Nobel-díjat kapott az enzimekkel kapcsolatos kutatásaiért.

A magánélete nem (sem) volt túl egyszerű, első férje (első fiának apja) 2001-ben meghalt rákban, Francesnél pedig 2005-ben diagnosztizáltak mellrákot, de legyőzte a betegséget. Második férje (és két fiának apja) 2010-ben öngyilkos lett, 2016-ban pedig a középső fia halt meg balesetben.

Nagyon sokan vannak még, akiket a „férfimunkát” (legalábbis a hagyomány szerint azt) végző nők példaképüknek tekinthetnek, Ada Lovelace-től Marie Curie-n át Hedy Lamarrig – ők azért nem kerültek fel a listára, mert ugyan végeztek mérnöki munkát, de valójában nem voltak mérnökök. 

És íme, négy ma élő magyar mérnöknő, akire érdemes odafigyelni

Mindannyian szuper és előremutató dolgokkal foglalkoznak. A teljesség igénye nélkül összegyűjtöttem néhányat a feltörekvő, fiatalabb generációból:

1. Andrássyné Farkas Rita

A hőtárolást forradalmasító startup társalapítója, az energetikai mérnök és vegyipari gépész Farkas Rita két éve cégtársával és férjével együtt szerepelt a Forbes 30 legsikeresebb 30 év alattiak listáján. A HeatVentors nevű startup úgy forradalmasítja a hőtárolást, hogy az eddigi, vízzel működő rendszerek helyett halmazállapot-váltással tudnak még több energiát tárolni. Részt vettek több startupversenyen, vannak pilot-projektjeik, és nemzetközi irányba is nyitottak.

2. Petőcz-Tóth Anikó

A Pécsi Tudományegyetemen végzett építészmérnök a diplomaszerzés után azon dolgozott, hogy elég gyakorlatot szerezzen egy saját iroda megalapításához. Ez 2011-ben meg is történt, csoporttársával és jó barátjával gründolták a saját cégüket. Anikó ekkor már kétgyerekes anya volt, és a férje is szakmabeli, csak éppen ő kivitelezéssel foglalkozik. Az elmúlt években a tervei nyertek „Év Homlokzata”, és az „Év Irodája”-díjakat, sőt, egy nemzetközi versenyben a világ 355 legjobb projektje közé is bekerült egy általuk tervezett ház.

3. Hanák Tímea

Európa első női hídmestere, aki ráadásul Magyarország leghosszabb hídját felügyeli – a köröshegyi völgyhidat. 2007-ben választották ki a pozícióra több pályázó közül az akkor 27 éves építőmérnököt (persze egyetlen nőként jelentkezett az állásra). Bár a völgyhíd műszaki ellenőrzése és karbantartása a leglátványosabb feladata, de emellett egy hosszú autópályaszakasz (és összesen 435 műtárgy) tartozik hozzá. Tímea mindig is „terepen” szeretett volna dolgozni, azt mondja, az irodai munka nem neki való.

Szerinte a mérnöki szakma nem férfias vagy nőies, kell hozzá egyfajta gondolkodásmód, amit lehet akár józan paraszti észnek is nevezni.

Tímea egyedül neveli a kislányát.

4. Dr. Markovits-Somogyi Rita

Közlekedésmérnök, a közlekedéstudományok doktora, a HungaroControl légiközlekedéssel foglalkozó rendszertámogató szakembere. Egy gyerekkori USA-beli űrtábor hatására választotta ezt a pályát. A közlekedésmérnöki képzés mellett gazdasági tanulmányokat folytatott, és a családi életre tudatosan készülve, a szakfordítói képzést is elvégezte. Mivel fiatalon lett kétgyerekes anya, a gyerekek mellett valóban hasznos volt a szabadon végezhető fordítói munka: az Európai Bizottság szakfordítói versenyén egyéves luxemburgi munkát nyert, ott fordított légiközlekedéssel kapcsolatos szövegeket.

Felismerve a hétköznapokban az érzelmi intelligencia fontosságát, elvégezte a SOTE mentálhigiénés képzését is, és társaival létrehozott egy feltöltődést szolgáló programajánló oldalt. Rendszeresen publikál a szülőségről, házasságról, istenhitről.

Ilyenek (is) a mérnöknők. Szerintem olyan csapat, amelyhez érdemes csatlakozni.

Tóth Flóra