Kezdjük azzal, hogy ezek a szigorú szabályok nem egyidősek a polgári repüléssel, sőt, kezdetben igencsak szabadon – a mai előírásokhoz képest mindenképp – lehetett azt és úgy felcipelni a gépre, amit az utas szeretett volna. Ezek az óvintézkedések közel húsz éve részei csak az életünknek, 2001. szeptember 11. után vezették be őket, mint terrorizmusellenes intézkedéseket. Az összehangolt terrortámadás az USA ellen sokkolta a világot, addig nem gondolták, hogy a gépeket nemcsak eltéríteni lehet, de fegyverként is használhatók.

Hét gép a célkeresztben

Azért, hogy ilyen szörnyűség többé ne fordulhasson elő, érthető módon rengeteg új szabályt vezettek be, ám a 100 milliliteres korlátozást nem kifejezetten a 9/11-es események miatt léptették életbe, hanem egy másik, szerencsére meghiúsult támadás miatt.

2006-ban a londoni hírszerzés arról tájékoztatta a rendőrséget, hogy több transzatlanti utasszállító repülőgép ellen készül bombatámadás.

A terroristák terve az volt, hogy üdítős palackban visznek a gépre triaceton-triperoxidot (TATP), ami egy nagyon instabil vegyület, olyan apró mechanikai hatás is elég a robbanáshoz, mint egy golyóstoll kattanása – nem véletlenül nevezik a sátán anyjának.

Detonátorként egy fényképezőgép vakuját vagy egy laptoptöltőt akartak használni a merénylők, és hét gép volt a célpontjuk.

A brit titkosszolgálat még azelőtt elfogta a terroristákat, hogy végrehajthatták volna tervüket, és szinte azonnal nagyon szigorú szabályokkal reagáltak: 2006. augusztus 19-től tilos volt a Nagy-Britanniából induló gépekre zenelejátszót, mobiltelefont és bármilyen folyadékot felvinni. 

 

Nem sokkal később finomítottak a szabályozáson, és bevezették Nagy-Britanniában és az Egyesült Államokban a 100 milliliteres szabályt. Rövidesen csatlakozott ehhez a világ többi országa is, és ma már csak úgy lehet felvinni folyadékot a fedélzetre, ha 100 milliliteres tárolókba vannak töltve.

Miért lehet sok kicsit vinni, ha egy nagyot nem?

Biztosan mindenkinek átfutott már a fejében, miközben töltögette a kicsi palackokba a tusfürdőjét, esetleg épp jó drágán bevásárolt az apró kiszerelésű termékekből, hogy miért ragaszkodnak a kicsi tégelyekhez?

Valamint adódik egy másik, logikusnak tűnő kérdés is: ha valaki robbantani akar, akkor ugyanúgy felviheti a gépre a robbanószert ezekben a kicsi tégelyekben, aztán a fedélzeten össze is öntheti őket, nem? Nos, nem egészen.

Bizonyos robbanóanyagok esetében szükség van a nagyobb átmérőjű tárolóeszközre, hogy akkora lehessen a robbanás, hogy az komoly károkat tudjon okozni.

Az összeöntés pedig elméletben lehetséges, ám ezek olyan instabil anyagok, hogy a procedúra közben könnyen idő előtt az illető arcába robban a létrehozni kívánt bomba, és leginkább csak a merénylő sérül, semmint az utasok vagy a repülő.

Semmi sem tart örökké

Ezek a szigorú szabályok ugyan ma is érvényben vannak a világ legtöbb repülőterén, de biztosan mindenki találkozott azzal, hogy olykor nem veszik már annyira komolyan a betartását. 

 

Ez annak is köszönhető, hogy folyamatosan fejlődik a technológia, és ma már az írországi repülőterek mindegyikén, valamint néhány londoni repülőtéren olyan berendezések vannak, amik képesek 100 milliliternél több folyadékot átvizsgálni. Ennek a rendszernek a használata egy másik pozitívumot is magában foglal: sokkal rövidebb lett ezáltal a biztonsági ellenőrzés ideje.

Bár egyelőre még nincs szó arról, hogy globálisan eltörlik a 100 milliliteres szabályt, de az várható, hogy ezek a fejlett biztonsági szkennerek egyre több repülőtéren lesznek elérhetőek, és ezáltal egyszer a pici üvegeknek is búcsút mondhatunk egyszer.

Források: ITT, ITT és ITT

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/ Chalabala

Dián Dóri