1. Mi jelenti számodra a tökéletes boldogságot?

Bármi hajnali fél kettő és öt között. Ez a kedvenc időszakom, azt érzem, hogy ilyenkor megáll az idő vagy ugrik a világ egy dimenziót. Ez az, amikor a legtöbb kreatív energiám van, ilyenkor történnek a legjobb beszélgetések a házibulikban, ebben a pár órában valahogy mindig bennem is a helyére csúszik minden. 

2. Mi a legnagyobb félelmed?

Az, hogy elpazarolt potenciál leszek. 

Kiskorom óta van bennem egy furcsa nyughatatlanság az alkotással kapcsolatban, és sokszor félek, hogy csak ezt a nyughatatlanságot kaptam, és kevesebb akaratot meg tehetséget. 

3. Mi az a tulajdonságod, amit nem szeretsz magadban?

Rettentően túlgondoló és emiatt szorongó típus vagyok, meglennék egy tucat „komikusan irreális legrosszabb forgatókönyv” nélkül is a fejemben. Képes vagyok bármilyen apróságon a végtelenségig szorongani, ezzel aztán a teljes döntésképtelenségig jutni.

4. Mi az a tulajdonság, amit nem szeretsz másokban?

A szűklátókörűséget. 

5. Melyik élő embert csodálod leginkább?

Érdekesen vagyok a csodálattal: mivel hajlamos vagyok arra, hogy saját magamat könyörtelenül hasonlítgassam másokhoz, az utóbbi időben tudatosan szoktattam le magam a rajongásról és a csodálatról. Ha mégis egy embert kell mondanom, az a nagymamám lenne, kalandos, csodálatos, fájdalmas, de nagyszerű és mégis hétköznapi élete volt egyszerre, a legönzetlenebb és legerősebb ember, akit ismerek. Elég szerencsés vagyok ahhoz, hogy gyerekként mesekönyv helyett sokszor az emlékeit hallgathattam.

6. Mi a legnagyobb extravagancia az életedben?

A NAGYON extra rúzskollekcióm. Imádom a fura színű rúzsokat, a kék, a zöld és a türkiz számos árnyalatával rendelkezem, és nem félek használni őket. 

7. Milyen a lelkiállapotod most?

Kicsit szorongok emiatt a kérdéssor miatt, de azt hiszem, ez senkit nem lep meg.

8. Melyik az a tulajdonság, amelyet leginkább túlértékelünk?

A pozitivitást. 

9. Mikor fordul elő, hogy hazudsz?

Tankönyvi introvertált vagyok, így sajnos elég gyakran szoktam mondvacsinált indokokkal lemondani programokat, amikor kifogynak a szociális elemeim

 – ezen próbálok javítani és nyíltan közölni, ha valamihez nincs kedvem vagy energiám, de hát melyik introvertált szeret konfrontálódni.

10. Mi az, amit a legkevésbé szeretsz a külsődben?

Sikerült megnyerni a genetikai lottót, és mindkét oldalról örökölni a sötét és mély táskákat a szemem alá.

11. Melyik élő embert tartod a legkevesebbre?

Minden héten mást a felső egy százalékból, aki mások kárán gazdagodott meg, és lehetősége lenne megállítani egy világméretű krízist, de mégsem teszi. A héten Ulf Mark Schneider, a Nestlé CEO-ja, érdemes utánanézni, hogy mit művelt a Nestlé az eddigi fennállása alatt. 

12. Mely tulajdonságot tartod a legfontosabbnak egy férfiban?

Empátia, humor, kíváncsiság. 

13. Mely tulajdonságot tartod a legfontosabbnak egy nőben?

Empátia, humor, kíváncsiság.

14. Melyik az a szó vagy kifejezés, amelyet túl gyakran használsz?

Szóban a „gyakorlatilag” és az „amúgy”. Írásban az „azonban”, minden cikkben le kell feleznem a számukat, mielőtt elküldöm, és még így is marad néhány. 

15. Mi vagy ki életed legnagyobb szerelme?

Az írás meg ez a nyelv. Rettentően izgalmasnak tartom, hogy mind megtanuljuk ezt a nyelvet – vagy bármilyen nyelvet – és 

életünk végéig mindennap küzdünk azzal, hogy ezek a kitalált, véletlenszerű, de mégis folyamatosan továbbadott kis hangfüzérek csak egyszer ugyanazt jelentsék másoknak is, mint nekünk. 

Furcsa dualitása van emiatt az írásnak, képes olyan világokat teremteni, ami egyszerre csak az enyém és mindenkié. 

16. Mikor és hol voltál életedben a legboldogabb?

Tavaly nyáron, amikor az egyik legjobb barátommal a kertben végigbeszélgettünk 24 órát. 

17. Ha választhatnál, melyik emberi képességet, tehetséget birtokolnád legszívesebben?

A kézügyesség vagy a képzőművészeti tehetség menő lenne.

18. Ha egyetlen dolgot megváltoztathatnál önmagadon, mi lenne az?

Szeretnék olyan lenni, mint azok az emberek, akik sziklaszilárdan tudnak kiállni a saját véleményük vagy morális értékítéletük mellett. Sosem tudtam semmiről csak egyféle véleményt megfogalmazni vagy egyetlen oldalt választani – szóval én csak döntésképességet szeretnék.  

Egy fedél alatt az exszel

WMN Life – 2023. január 2. – FR

 

19. Mi eddigi életed legnagyobb teljesítménye?

Amikor tényleg sikerül nem szabotálni magam: az, hogy szerző lehetek itt, az, hogy kimertem állni felolvasni a verseimet, vagy elindítani egy podcastot. 

20. Ha létezik halál utáni élet, te miként vagy kiként térnél vissza legszívesebben?

Ez csak félig halál utáni opció, de nagyon szeretnék vámpír lenni. Nem tudom, a vámpírdömping a formatív éveimben, vagy mi okozza ezt, de szentül hiszem, hogy tökéletes jelölt vagyok a vámpírizmusra. Viszont fontos, hogy nem az Alkonyat-féle, mormon-metafora, vegetáriánus diszkógömb, inkább úgy tudom elképzelni magam, mint Adam a Halhatatlan szeretőkben vagy Nadja a Hétköznapi Vámpírokban. 

21. Hol élnél legszívesebben a világon?

Izlandon. 

22. Mi a számodra legértékesebb tulajdonod?

Van egy régi családi bibliánk, német gótbetűs írással, a fedőlap belsejében generációk születési éveivel. 

23. Mit tartasz a legmélyebb gyötrelemnek?

Nem szeretem a szenvedésolimpiát, 

mindenkinek a maga keresztje a legnehezebb. 

24. Mi a legkedvesebb elfoglaltságod?

A hétköznapi dolgok: a macskámmal tölteni a reggelt az ágyban, a barátaimmal beszélgetni, sorozatot nézni és hímezni, villamosozni. 

25. Mit tartasz a legszembetűnőbb tulajdonságodnak?

A kövérségemet. Ezt pedig nem bánom, akarva-akaratlanul egészen jó mérője annak, hogy akarok-e valamit kezdeni az adott emberrel, az alapján, ahogy reagál vagy nem reagál rá. 

26. Mi az, amit a legtöbbre értékelsz egy barátodban?

Az, hogy elvisel, de tényleg. Nagyon könnyen belecsúszok egy-egy hiperfókuszos állapotba, amikor napokig csak egy dologra tudok gondolni, amiről aztán a barátaim kénytelenek meghallgatni a 45 perces kiselőadásaimat.  

 

27. Kik a kedvenc íróid?

Vladimir Nabokov, Diana Gabaldon, Charles Bukowski, Boris Vian, Peer Krisztián, Elizabeth Wurtzel, Margaret Atwood, Ladik Katalin.

28. Ki a kedvenc irodalmi vagy filmbéli hősöd?

Charlie az Egy különc srác feljegyzéseiből (eredeti címe: Perks of Being a Wallflower). A könyvben is, a filmben is. 

29. Melyik történelmi alak áll hozzád a legközelebb?

Alice Lee Roosewelt, aki tényleg a legvagányabb. És érzem a vibe-okat Diogenésszel is, aki egy hordóban lakott. Kijönnénk. 

30. Kik a te valódi, hétköznapi hőseid?

A 112-es diszpécserek. Eleget dolgoztam call-centerekben ahhoz, hogy halvány fogalmam legyen, mennyire kemény és stresszes lehet, amit ők csinálnak,

 és azt hiszem méltatlanul kevésszer gondolunk rájuk. 

31. Melyek a kedvenc neveid?

Magdolna, Hedvig, Gideon, Rut.

32. Mi az, amitől a legjobban irtózol?

Az ecetszagtól. Felfordul tőle a gyomrom, amihez a családom szuper jófej módon viszonyul, csak akkor takarítanak vele, ha tudják, hogy napokig nem leszek otthon, és a saláták is mindig az asztal tőlem legtávolabbi sarkára kerülnek.

33. Mi az, amit a legjobban sajnálsz a múltadban?

Azt, hogy nem tanultam meg idejében meghúzni a saját határaimat. Évekig voltam benne egy nagyon mérgező barátságban, aminek a nyomait még mindig viszem magammal az emberi kapcsolataimban.

34. Hogyan szeretnél meghalni?

Körülbelül mostanra jutottam oda, hogy nem szeretnék meghalni. Nem tudom magamat elképzelni idős emberként, de már szeretném megélni a huszonötöt meg a harmincat. 

Ahogy magamat ismerem, valami komikusan szerencsétlen módon fog utolérni a végzetem, valamilyen láncreakció utolsó elemeként, mondjuk, egy költöztetés során valaki tüsszent egyet, amitől a munkások megijednek és kiejtenek az ablakon egy zongorát, ami a fejemen landol… vagy valami ilyesmi.

35. Mi a mottód?

Nem tudtam dönteni, úgyhogy mindkettőt megosztom. 

  

Kábé egy éve találtam a telefonom jegyzetei közt egy mondatot, állítólag 2019. február 26-án 5:34-kor írtam le – mivel ez a szülinapom másnapja, feltehetőleg illuminált állapotban tarthattam hazafelé: „Ami a jobb napokon fake it ’til you make it, az a rossz napokon imposztor-szindróma.”

Ha pedig valaki a komoly mottómra kíváncsi, a kedvenc Nabokov kisregényem egyik utolsó mondata: „Hiszen én nem létezem – csupán az ezernyi tükör létezik, amely engem tükröz. Minden egyes ismerőssel tovább nő a hozzám hasonló kísértetek száma. Valahol élnek, valahol sokasodnak. Csak én nem létezem.”

Polner Laura