Hogy véletlenül se legyen félreérthető, a komment végén ott díszelgett egy meghatott emoji is, csak, hogy érezze mindenki: „jaj, de cuki vagy, hogy csaj létedre ásással próbálkozol”.

Igyekeztem megtudni, vajon a folyamat mely pontján lett „csajos” az az ásó, amit egy hétköznapi gazdaboltban vettem egy férfitől, aki mindhárom – készleten lévő – ásót megmutatta (szakasztott ugyanolyan volt mindhárom), így aztán bizonyosan mondhatom, hacsak nincs a háttérben egy aljas összeesküvés (tudniillik a valódi, FÉRFIAS ásókat elzárva tartják, nehogy véletlenül egy nő vegyen belőlük), bármely, a boltba betévedő férfi is ugyanilyen ásót kapott volna.

Attól csajosodik be egy szerszám, ha egy nő hozzáér? Hát, kedves férfiak, akkor sajnos nem az ásó az első, ami miatt aggódniuk kellene…

Nem is olyan vicces amúgy

Világ életemben imádtam kertészkedni, barkácsolni. Saját kezűleg újítottam fel a lakásom. (ITTITT és ITT írtam is róla korábban.) Van dekopírom, flexem, hőlégfúvóm és fűkaszám, utóbbi fejét én magam szoktam damilosról bozótvágóra cserélni, én magam használom a kertemben, ahol amúgy két nap alatt 130 gyümölcsfát ültettem el tavaly egyetlen ember segítségével.  

 

Mivel az ilyen munkafolyamatokat szívesen osztom meg a közösségi médiában, reprezentatív mintám van arról, hogy léteznek férfiak (nem mindegyik férfi, de bőven akad belőlük minden poszt alá), akik egyszerűen képtelenek megállni, hogy okoskodjanak. 

Mert hát nő meg szerszám, érted.

Elmondják (anélkül, hogy kérném):

  • hogy keverjem a benzinkeveréket (a saját fűkaszámba, amit évek óta használok, érted)
  • hogy szarul ültettem a fákat, nem fognak megmaradni (de, igen)
  • kiokosítanak, hogy hordjak védőmaszkot (ja, hát eddig anélkül kaszáltam, mert én ilyen kamikaze vagyok)
  • rosszul fogom az ásót (a betonon, fényképezés közben nem tudom, mi a helyes mód, BOCS)
  • megmagyarázzák, hogyan kell trágyázni, mulcsozni, kaszálni
  • de volt már, aki képet kért (!!!) arról, hogy metszettem a szőlőt, mert szerinte tuti, rosszul (átadom apukámnak, aki kábé 40 éve metsz szőlőt, és ezt is ő metszette)

Ha kikérem magamnak, hogy ostobának néznek puszta előítéletességből, akkor rendre megkapom, hogy „jól el vagyok szállva magamtól”. 

De, kérek segítséget

Még mielőtt azzal vádolna bárki, hogy dafke nem kérek segítséget, hadd szögezzem le: de, szoktam. Például a sógoromat kértem meg, hogy összerakja a fűkaszát, valamint arra, hogy megtanítson a használatára. 

Ahogy a szőlőt is apa metszi (sokkal jobban ért hozzá, de nem azért, mert férfi, a borász nőismerőseimnél például – bocs, apa – tutira sokkal kevésbé).

És akkor is segítséget kértem, amikor láncfűrészt akartam venni nemrég. Kiírtam az Instára, milyet vegyek, megadtam pár paramétert, és vártam a segítő válaszokat.  

 

Négyféle volt:

  • azok, akik rám pirítottak, hogy már a kérdést se tudom tisztességesen feltenni, mert hát ő ebből honnan tudja a választ (igen, kitaláltad: kivétel nélkül férfiak)
  • azok, akik nem csesztek le, ellenben litániát írtak arról, mennyire nem lehet csak így eldönteni ezt, mert komoly dolog, és gondoljam át, biztos akarom-e, mert ha ők meg is mondják a tuti tippet, én valószínűleg nem fogom tudni használni a fűrészt (igen, szintén kivétel nélkül pasi)
  • azok, akik (esetleg pár pontosító kérdés után) használható tanácsot vagy akár konkrét típusszámot küldtek (sajnos nagyon kevesen voltak)
  • és végül a nők, akik leírták, nekik melyik vált be vagy melyik nem, és miért.

Hajmeresztő volt, hogy segítség helyett túlnyomórészt okoskodást, kioktatást vagy egyenesen lecseszést kaptam.

Közben amúgy lehetne csajos ám egy szerszám

Például úgy, hogy a gyártók nemcsak az átlag férfiméretekre terveznek, hanem esetleg a kisebb emberek számára is készül egy modell. Ami történetesen a nők testarányaihoz is illik.

Akkor, mondjuk, nem lenne lila a combom minden fűkaszálás után, mert az én testarányaimra is használható volna a műanyag izé a vállhevederen.

Vagy könnyebb lenne kisebb kézzel meg- és átfogni dolgokat, nyeleket, stb. 

Esetleg megkérdeznék a nőket, mitől lenne több merszük, kedvük a kerti és barkácsmunkákhoz. Elárulom: nem attól, hogy ocsmány pink meg csillámos szerszámokat terveznek nekik. Hanem akkor, ha figyelembe veszik az ő VALÓS igényeiket.

Meg még attól is, ha nem tartozna hozzá minden egyes munkafázishoz egy okoskodó férfi a boltokban, az utcáról bekiabálva vagy épp kommentben. Mert amúgy az ásás meg a fűkaszálás önmagában is épp elég fárasztó, de azt legalább szívesen csináljuk. 

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Getty Images/cjp

Csepelyi Adrienn