Agyturkász, humbug, vagy segítség? – Ezt gondolják a pszichológusokról a megkérdezett magyarok

–

Történt változás, kérdés, hogy mennyi

Az utóbbi években a szűkebb közösségekben és a széles körű társadalmi diskurzusok szintjén egyaránt jelentős elmozdulás történt: olyan témák, vagy érzelmi sérülésekre, bántalmazó kapcsolatokra vonatkozó ügyek kerültek a nyilvánosság elé, amelyek elősegítették, hogy növekedjen a pszichológiával kapcsolatos empatikusabb reagálások és tartalmak száma. Hozzájárult ehhez a lélektan erősödő médiabeli megjelenése, mediatizációja is, népszerűek lettek a pszichológiai magazinok, szakmabeli segítők szólalnak meg különböző műsorokban, felélénkült a pszichológiai könyvpiac, folyamatosan emelkedik a közösségi fórumok száma a Facebook-zárt csoportoktól kezdve az offline önismereti foglalkozásokig.

Ugyanakkor még napjainkban is széles körben gondolják úgy, hogy a pszichológia komolytalan, sőt egyenesen áltudomány. Természetesen a pszichológusnak megvannak erre a szakmai válaszaik.

Az egyén részéről ugyanis az önismeret felé fordulás, vagy éppen az elhárító mechanizmusok, a tagadás (lásd „nincs nekem szükségem pszichológusra”) életbe léptetése sem véletlen reagálás. Számos lelki-érzelmi tényező magyarázhatja azt, hogy milyen véleményünk van a pszichológiáról és a pszichológusokról. Az, hogy az érzelmi öngondoskodás és az önismeret milyen fokán állunk, befolyásolhatja, hogy mennyire tartjuk szükségesnek a változtatást, a fejlődést vagy a lelki sebekre történő emocionális-kognitív rálátást. És persze az azt követő gyógyulást is. Ennek alapján a pszichológusokra sokan egy tudományos megalapozottsággal dolgozó szakma képviselőjeként tekintenek, mások pedig a „dilidoki” vagy a „pszichoturkász” köznévvel látják el őket. 

 

Hangsúlyozzuk, meggyőződésünk szerint toleránsabb és nyitottabb már a társadalom a pszichológiára és a segítőkre, mint mondjuk 20 éve. Viszont a lelki és mentális problémák széles körű, társadalmi léptékű lehasításának jeleit tapasztalva okkal gondolhatjuk azt is, hogy továbbra is élnek sztereotípiák és ítélkezések a pszichológusok kapcsán.

Ezeket a szavakat társítják a pszichológusokhoz

Az év elején az IDEA Intézet és a 5-WORDS.com közös online kutatásában fordult azzal a megkérdezettekhez, hogy válaszolják meg a következő asszociációs kérdést: „Mi az az öt szó, ami Önnek először eszébe jut a pszichológusokról?”. A résztvevők tehát több szóban fejthették ki rövid véleményüket, ami lehetővé tette, hogy némileg átgondolják válaszaikat, mérsékelve a rögtönzölt, illetve rögzült válaszadás lehetőségét. A véleménytérképezéssel szélesebb spektrumot kaphattunk arról is, mit gondolnak a magyarok a pszichológusokról, milyen benyomásaik, percepcióik (észleléseik) vannak, ezeket feltételezhetően milyen  diskurzusok alakítják.

A kutatás során azzal az előzetes hipotézissel éltünk, hogy véleménykülönbség lehet a magukat liberálisnak és konzervatívnak tartott megkérdezettek között.

Igazolt ugyanis, hogy az emberek az egyes tudományterületről és képviselőiről világnézetük függvényében eltérő véleménnyel lehetnek.

A liberális gondolkodású emberek nyitottabbak a tudomány és annak eredményei iránt, a konzervatívok szkeptikusabbak vagy akár elutasítóbbak (elég csak a klímaválság megítélésére gondolni az amerikai közvéleményben). Hogy ez a jelenség a magyar megkérdezettek körére is jellemző-e, annak megválaszolásához feltettük azt a kérdést is, hogy „támogatja-e Ön a melegházasságot?”. Ezzel célunk a válaszadók konzervatív-liberális törésvonal mentén történő felosztása volt, hiszen okkal feltételezhetjük, hogy egy konzervatív ember nem támogatja a melegházasságot, míg egy liberális szemléletű igen.

Ha pszichológus, akkor segítség és szakember

Az alábbi ábrán a válaszadók által küldött szavak említéseit összegeztük, mégpedig úgy, hogy az azonos jelentésű, de különbözőképpen írt kifejezések számait összeadtuk. Minél nagyobb méretű egy szó, annál többször említették a válaszadók, a könnyebb átláthatóság érdekében pedig az azonos jelentésű kifejezéseket összevontuk.

A kutatás bár nem reprezentatív (az 570 fős mintában a melegházasságot támogatók aránya 61 százalék, az ellenzőké 39 százalék), de a tulajdonképpeni kvalitatív feltárás szerint a válaszadók a pszichológus szóhoz leginkább a „segítség”, a „szakember” és az „empátia” kifejezéseket társították. Ugyanakkor a várakozásoknak megfelelően sokan asszociáltak az „agyturkász”, a „betegség”, a „drága”, a „humbug”, az „áltudomány”, a „felületesek” kifejezésekre is. A „gyógyítás”, a „megnyugtató”, a „fontos”, az „önfejlesztés” és az „alábecsült” szavak nagyobb számú említése viszont bizakodásra adhat okot a pszichológus szakma megítélését illetően. Látszik azonban az is, hogy ugyan a legnagyobb kifejezések alapvetően pozitív töltetűek, nagyon sok negatív tartalmú szó is felbukkant.

Éles megosztottság az azonos neműek házassága mentén

A válaszadókat tehát a melegházasság támogatására vonatkozó kérdéssel ketté osztottuk, és úgy vizsgáltuk meg, hogy az egyes csoportok milyen kifejezésekre asszociálnak a pszichológusokkal kapcsolatban. A csoportok legtöbbet említett szavait együtt ábrázoltuk az ellentétes csoport adott kifejezésre érkező említéseivel, ezáltal könnyen összehasonlíthatóvá téve a válaszokat. Az ábrán azt látjuk, hogy ami az egyik csoportnak fontosnak bizonyult, az mennyire jellemző a másik csoport válaszadóira. Ezek mellett pedig külön gyűjtöttük a mindkét csoport körében egyformán hangsúlyos szavakat. Az egyes szakaszok hossza az adott csoporton belüli említési arányt szemlélteti.

A melegházasságot inkább támogatók esetében a „segítség” szó messze kiemelkedik a többi közül. Említésszámát tekintve elmaradva tőle, de az elutasítók körében is nagy arányban említették ezt a kifejezést. A liberálisok körében az „empátia’’ a „beszélgetés” és a „lélektan” szavak is gyakori említési helyen szerepeltek, a negyedik legtöbbször előkerülő kifejezés viszont a „drága” volt, mely egyedüli negatív visszacsatolású szóként került be az első tízbe. Azon szavak között, melyek mindkét csoport részéről említést érdemeltek, inkább olyan pozitív kifejezések voltak, mint a „szakember”, a „gyógyítás” vagy a „megnyugtató”, de emellett neutrális, érzelemmentesebb szavak is befértek az első tízbe, úgymint, a „javasol” vagy az „ember”, a „türelem”.

A melegházasságot elutasítók válaszai viszont szöges ellentétben állnak az azt támogatókéval. Szinte az összes itt szereplő kifejezés negatív töltetű, az első tízben olyanok szerepeltek, mint a „negatív”, az „agyturkász”, a „befolyásolás” vagy a „humbug”.

Nem meglepő módon ezeket a kifejezéseket csak nagyon kis arányban említették a másik csoport válaszadói. Az látszik, hogy éles határvonal húzódik meg liberális és konzervatív válaszadók között (az azonos nemű házasságra való rákérdezés erősen feltételezhető módon ezeket a világnézetbeli különbségeket tükrözi). A melegházasságot támogatók esetében a nyitottabb gondolkodásmód a jellemzőbb, habár a nagyobb önismeret iránti vágyról ezen eredmények nem tudnak számot adni. A konzervatív megkérdezettek válaszaiból viszont továbbra is kitűnik az a fajta negatív attitűd és stigmatizáció, ami a szakma és a pszichológusok megítélését jellemzi a társadalom egyes szegmenseiben. 

 

Érdemes lenne további kutatásokkal vizsgálni, vajon magyarázhatóak-e az asszociációk azzal, hogy a liberális szemléletű emberek könnyebben képesek segítséget kérni, amennyiben érzelmi gondjaik adódnak, így aztán nagyobb eséllyel van személyes benyomásuk a pszichológusokról – akárcsak a környezetükben lévők tapasztalatai által. A konzervatívok pedig ezzel szemben gyakran élhetik meg lelki gondjaikat tabunak, amiről nem szabad vagy nem illik beszélni, így aztán kevéssé fordulnak a segítő szakma képviselői felé. Ezek olyan kérdések, melyekre viszont csak komoly pszichológiai és módszertani szigorral készülő kutatásokkal lehet választ adni.

A felszín alatt pozitív összkép

Végül alábbi ábra esetében azt mutatjuk be, mi jutott a válaszolók eszébe a nyilvánvaló kifejezéseken, azaz az első és ösztönös reakciókon túl. Ennek érdekében elhagytuk a vizsgált szavak közül az öt leggyakrabban említett szót, és azt néztük meg, hogy a „maradék” esetében voltak-e jellemzően együtt említett szavak. Az eredményből látszik, hogy jelen felmérésben a megkérdezettek körében egy alapvetően pozitív kép bontakozik ki a pszichológusokról. Válaszaikban gyakran jelent meg például közösen az „empátia” és a „szakember” szó. 

A tárgyalt kutatás tükrében a résztvevők döntő többsége kifejezetten pozitívan és bizalommal él a pszichológia és a pszichológusok irányába. Ez a véleményfeltárás visszajelzés is lehet arra vonatkozólag, hogy igenis gyengülnek a pszichológusokkal kapcsolatos előítéletek, és kezdi a társadalom árnyaltan, és „szükséges jónak” látni a szakma képviselőit. Szerepük erősítése mindannyiunk érdeke, hiszen nem csak az érzelmi sérülések, bántások és elakadások elbeszélhetőségét kell tovább növelni, hanem annak hitét is, hogy igenis van segítő és segítség, hogy lehetséges a fejlődés és a gyógyulás, és ennek útján nem kell egyedül járnunk.

Böcskei Balázs, az IDEA Intézet kutatási igazgatója, addiktológiai konzultáns-hallgató

Pohly Ferenc, CEO, 5-WORDS

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Getty Images/nortonrsx

WMN szerkesztőség