Vissza a vadonba – így működik a természet mint társterapeuta

–

Vissza a gyökerekhez

Az elmúlt két évben a föld lakosságának jelentős része tapasztalta meg a bezártság szorongató élményét. Pont emiatt egyre növekedett azoknak a száma, akik valamilyen módon elkezdtek visszavágyni a természetbe, szorosabb kapcsolatot keresni vele. A friss levegő, a várostól távol töltött idő, egy minőségi beszélgetés vagy a testmozgás előnyeit nem kell senkinek sem bizonygatni. Azonban a túrázás és a természetben töltött idő, ha szakemberek által vezetett keretek között csináljuk, ennél is többet adhat.

A mai ember számára a természetbe való visszatérés és újrakapcsolódás sokszor misztikus, különleges élményként hat. Ebből is jól látszik, mekkora szakadék húzódik a kettő között. Azonban nem érdemes elfelejteni, hogy ez a szakadék valójában csak az elmúlt 200 évben teremtődött. Őseink sokkal szorosabb, mindennapi kapcsolatban álltak a minket körülvevő természeti világgal.

Az erdőben sétálva, annak nyugalmát átérezve azonban mi is visszakerülhetünk egy egyszerűbb lélekállapotba, ahol nem vonja el a figyelmünket valami minden percben, és ahol megélhetjük az az eredendő egységet, ami minket – mint az élővilág részét – is magában foglal.

A kalandterápiát – amelynek válfaja a vadonterápia – elsősorban az önmagunkkal való kapcsolódásra használhatjuk

Az expedíciós kalandterápia, vagyis vadonterápiás foglalkozások során vagy egyénileg vagy kisebb csoportokban teljesítik a résztvevők a kitűzött távot, képzett szakember segítségével.

A csoportok a túra közben feladatokat oldalak meg, amelyek által a résztvevők megtanulnak együtt és önmagukon dolgozni – és sikerélményt is szerezhetnek.

Az ilyen terápiás séták különlegessége, hogy a résztvevők az út felét csendben teszik meg. A csend – ahogy a meditáció során is – hozzásegít ahhoz, hogy befelé figyeljünk. A séta közben beengedhetjük a természetet, megfigyelhetjük annak mozgását, a sok apróságot, amely szinte észrevétlenül történik körülöttünk.

Amíg a modern életünkben, egyre arra ösztökélnek minket, hogy minél többfelé figyeljünk, minél több feladatra osszuk a figyelmünket, addig egy-egy ilyen séta folyamán visszacsöppenhetünk egy egyszerűbb nézőpontba.

Ez a folyamat pedig a mindfulness módszereihez hasonlóan jótékony hatással van a szorongásokra, csökkenti a stresszt. 

Az erdőben sétálva egyszerre tapasztalhatjuk meg a relaxációt, a befelé figyelést, miközben átadjuk magunkat a véletlennek.

Egy-egy ilyen sétán bármikor belebotolhatunk valamilyen váratlan eseménybe, amelyhez alkalmazkodni vagyunk kénytelenek. Az ilyen, a hétköznapi életünk szervezettségével szöges ellentétben álló események pedig megtaníthatnak arra, hogy ne féljünk a váratlantól, ezek ugyanis a megoldásközpontú gondolkodás és siker élményével gazdagíthatnak minket.

De a séták folyamán, a csendben rákényszerülünk arra, hogy a figyelmünket magunkra irányítsuk. Nincs csörgő telefon, nem szólnak hozzánk ismerősök vagy ismeretlenek, nem nézzük fél szemmel a tévét, miközben a kezünkben lévő telefonon a közösségimédia-oldalakat pörgetjük. Egyszóval nem vagyunk túlingerelve.

Így, akarva-akaratlanul felszínre kerülnek a mindennapokban elfojtott érzelmek, sérülések. Ezeknek a kibeszélésére és kezelésére van jelen a vadonterápiában az azt vezető szakember.

Így egyfajta terápiás háromszög jön létre, a természet, a résztvevő és a szakember között.

A vadonterápia segíthet a gyász feldolgozásában, megelőzheti a kiégést. A rácsodálkozás élménye löketet adhat a kreativitásunk fejlesztéséhez, de egy-egy felfedezés vagy sikeres túra és feladat javíthat az önbizalmunkon is.

A természet egységét látva teljesen más kontextusba kerülnek a modern élet problémái. Egy-egy ilyen foglalkozás közben rájövünk, hogy a természet és az emberi világ nem két külön entitás, hanem mindnyájan részei vagyunk egy nagy egésznek.

Ahogy rácsodálkozunk a természet szépségére, sokszínűségére, és elfogadjuk, hogy ennek mi, emberek is szerves részei vagyunk, önmagunk elfogadása és megismerése is könnyebb folyamattá válhat.

A vadonterápia részeként nemcsak az egyéni terápiás alkalmak vagy a csoportos foglalkozások jelenhetnek meg, de akár a természetben töltött nomád hétvégék is. A szabad ég alatt alvás, a nappal együtt ébredés elmélyítheti a kapcsolódást a természettel. Ugyanakkor lehetőséget nyújt egy-egy nagyobb probléma feltárására, időt enged arra, hogy az természetesen törjön utat magának.

A természetben, azzal együtt létezni így nemcsak a testi, de a lelki egészségünkre is remek hatással lehet. A terápiás folyamatok természetbe helyezése sok új lehetőséget nyithat meg önmagunk felfedezésére és a valóban organikus lelki munkára.

Forrás: ITT, ITT

Polner Laura

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / SolStock