A turista ötven árnyalata – Hogyan legyünk utazóként a legkevésbé terhére a vendéglátóinknak?

–

Rákattantam az utazós vlogokra

Azelőtt nem voltam nagy rajongója a különböző országokat vagy városokat bemutató blogoknak és videóknak, de több mint egy év bezártság után teljesen kikapcsolt, hogy mások kalandjain és tapasztalatain keresztül legalább így egy kicsit máshol járhattam gondolatban. Szirmai Gergő és Magyarósi Csaba szuper vlogjain kívül egy amerikai egyetemi professzor, Mark Wolter videósorozatát néztem rongyosra, aminek címe The Dont’ts of… (Ezt ne csináld…) mondjuk, Barcelonában.

Ahogy a cím is jelzi, Mark a tíz-tizenöt perces videóiban azt szedi össze igazán szórakoztató módon, hogy tapasztalatai szerint mit ne csinálj az adott országban vagy városban.

A kulturális különbségek és helyi szokások bemutatásán kívül persze tippeket is ad, hogy mit érdemes megnézni, mire érdemes odafigyelni, ha az illető országba látogatunk.

Nagyon megmozgatta a fantáziám, hogy csavart egyet a tipikus utazással kapcsolatos vlogok tematikáján azzal, hogy ajánló helyett arra helyezi a hangsúlyt, mi az, amit ne csinálj a nyaralásod alatt. Rengeteg érdekességet mesél el, sokat tanultam belőle, és szívből ajánlom a csatornáját. Az ő videói inspiráltak arra – hogy most, ha másképp is mint eddig, de újra utazhatunk –, hogy utánanézzek, és összeszedjem, mik azok a turistaszokások, amik miatt nyaralóból rossz értelemben vett turista válik az emberből. 

Apropó, máshogy utazunk

Oltás, PCR- vagy gyorsteszt 72 vagy 24 órán belül, kötelező karantén, tranzitszabályok, ilyen nyomtatvány, olyan QR-kód, és elég-e regisztrálni, vagy kell nyilatkozat is?

Sajnos sokan vannak olyanok, akiknek az anyagi helyzete eldöntötte ezt a dilemmát, és sem külföldön, sem belföldön nem tudnak megfizetni néhány nap kikapcsolódást.

Azoknak pedig, akik megengedhetik maguknak, mielőtt eldöntenék, mennyit szánnak a nyaralásra, és hogy városnézésre vagy vízparti henyélésre vágynak, a fenti kérdéseken kell átrágniuk magukat. Ahány ország, annyiféle szabály van érvényben, a jelenlegi kaotikus állapotokon pedig remélhetőleg valamennyit enyhít a júliusra beharangozott közös EU-s oltásigazolvány.

De ez sem jelent majd teljesen szabad mozgást az unióban, hiszen egyes oltások diszkriminálása sajnos emberek közötti különbségtételt jelent.

Azoknak a költségeit pedig, akiknek az oltását nem fogadja el a célország, keményen megdobhatja a beutazáshoz szükséges teszt.

Nem jó ez így, de most ezek a „játékszabályok”, és jól mutatja, mennyire tűkön ülnek már az emberek, hogy az utazós Facebook-csoportokban a nyaralós élménybeszámolók helyét átvette a közös gondolkodás, szabályértelmezés és a korlátozásokkal kapcsolatos tapasztalatok megosztása. Mindezekkel együtt tehát ezen a nyáron is útnak indulnak a magyar turisták.

Tipikus turista

És ha már a magyar turistáknál tartunk, egy 2015-ös felmérés szerint a magyarok fele ránézésre felismeri honfitársait külföldön. És hogy milyen utazónak tartjuk magunkat?

Röviden: rossz a nyelvtudásunk, hozzánk nőtt a hűtőtáskánk, nejlonszatyorban cipeljük a szendvicseket, és zsákszámra hozzuk haza szállodai piperecikket.

De nem csak honfitársainkkal kapcsolatos prekoncepciók élnek a fejünkben. Mindenki tegye a szívére a kezét, és vallja be: ha egy szelfibottal kalimpáló társaságot pillant meg, szinte biztosra veszi, hogy egy ázsiai turistacsoporthoz van szerencséje, és a szandál–zokni kombót főleg a német kirándulókkal azonosítjuk. A brit legénybúcsúsok pedig már fogalommá váltak a hetedik kerületben, nem véletlenül. És nem jó értelemben.

Az illetlen, a seggfej és a bűnöző

Ahány ország, annyi szokás, és annyiszor millió lehetőség arra, hogy valaki előadja az egyik epizódot a „turista ötven árnyalatából”. Annak, hogy a turista szó önmagában már egyfajta dehonesztáló jelentéstartalommal bír, nyilván megvan az oka, de a rossz értelemben vett turistaságnak is megvannak a különböző szintjei.

Vegyük csak a már említett példákat!

Azzal szerintem semmi gond nincsen, ha valaki szelfibotot használ annak érdekében, hogy a lehető legjobb Insta-kompatibilis képet lője magáról, ahogy abban sem látok semmi kivetnivalót, hogy valaki nejlonzacskóban szállítja az aznapi szendvicsellátmányt. Ezek onnantól válnak problémássá, ha nem jó helyen, nem jó időben használják az eszközöket.

Szelfizni – bottal vagy anélkül – például egy háború áldozatainak emléket állító múzeumban, vagy a helyiek által szentnek tartott helyen kimeríti az illetlenség fogalmát. Ahogy az a nejlonzacskós uzsicsomag sem túl ízléses egy ilyen helyen. Talán senkinek nem kell magyarázni, miért nem oké, hogy a már emlegetett legénybúcsús csapatok közvécének nézik a hetedik kerületet, és azt gondolják, itt mindent szabad.

És végül ott van a „rossz turistaság” tetőpontja (vagy inkább alja), amikor a vendég bűnözővé válik, és valami olyat követ el, ami túl megy a bunkóság határán. Most nem a gyilkosságra, rablásra, vagy egyéb olyan bűncselekményre gondolok, amik a világ minden táján büntetendők, hanem például azokra a specifikusan turisták által elkövetett dolgokra, amikor

• egy 32 éves férfi bele akarta vésni a monogramját a Colosseum falába;
• egy pár a gízai nagy piramis tetején szexelt;
• egy szülő beleültette a gyerekét egy nyolcszáz éves homokkő koporsóba, hogy lefényképezze benne, ami miatt ez leesett és eltört; vagy

• egy család kiemelt a vízből egy delfinbébit, hogy szelfizzenek vele egyet – az állat elpusztult.

Személyes „kedvencem” pedig az a turista, aki a gép felszállása előtt egy szerencsepénzt dobott a repülő hajtóművébe – de ő végül nem kapott büntetést.

Attitűd

Szerintem ez a kulcsszó, amit keresünk, ha arról gondolkodunk, mi tesz valakit rossz értelemben vett turistává. Ha fittyet hányunk a helyi szokásokra, ha csupán látványosságként kezelünk olyan helyeket és tárgyakat, amik a helyi embereknek szakrális vagy történelmi jelentőséggel bírnak, és a magunk szórakozását mindenek fölé helyezzük.

  

Persze akaratlanul, a legjobb szándék mellett is keveredhetünk kellemetlen helyzetekbe a kulturális különbségek miatt, de ha megpróbálunk a lehetőségekhez mérten beilleszkedni az adott közösségbe, már nagyon sokat tettünk azért, hogy ne legyünk rossz turisták. Ebben pedig szerintem nagyon sokat segít, ha magunkévá tesszük ezt az alapelvet:

Tudatlanság ≠ spontaneitás

Sok-sok lépcsőfok van az utazás percre pontos megtervezése és a között, hogy egy szép Insta-fotó alapján választunk nyaralási úti célt magunknak. Teljesen megértem azokat, akik nem bújják az útikönyveket hónapokig az utazás előtt, mert helyben szeretnék felfedezni maguknak a környéket, én is inkább ebbe a táborba tartozom.

De a felfedezés élményéből nem vesz el, sőt hozzátesz, hogy ha a már említett szempontokat követve mégiscsak utánaolvasunk, hova is megyünk pontosan. Külön kiemelném, hogy azt is érdemes megnézni az időjáráson kívül, van-e bármilyen ünnep, hosszú hétvége stb., amíg ott vagyunk, mert ezzel is könnyen haza lehet vágni egy utazást, pláne, ha rövid ideig maradunk.

Én ezt két éve Koppenhágában tanultam meg, ahol a Tivoli vidámpark volt zárva, amikor ott voltunk az öcsémmel, és valószínűleg egy csodás élményről maradtunk le amiatt, mert nem egyeztettem a naptárakat.

Van még egy dolog, amiről szerintem nagyon fontos tájékozódnunk, mielőtt ezen a nyáron pihenni indulunk külföldre: olvassunk utána, hogyan érintette a Covid a célországot, mit okozott az első, a második és a harmadik hullám. Ahogy itthon is érezhető az elmúlt egy év hatása a közhangulaton, úgy más országok lakóit is megtépázta a vírus, annak gazdasági és szociális hatásai.

Úgyhogy az idén talán még több empátiára lesz szükségünk, ha elutazunk, de ne spóroljuk ki az együttérzést: hiszen mindannyian együtt vagyunk – remélem, már nem sokáig – ebben a rendkívül megterhelő helyzetben.

Dián Dóri

Olvasd el a témában Iliás-Nagy Katalin remek riportját is a tömegturizmusról!

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / frantic00