Amíg Gyöngyösön éltem, nagyon szerettem a helyi Vachott Sándor Városi Könyvtárba járni, ahol mindig segítőkész, készséges dolgozók fogadtak. A patinás épület falai között olyan különleges légkör uralkodott, amely mind a tanuláshoz, mind a kutatómunkához inspiráló környezetet biztosított. 

Amikor pedig úgy éreztem, zsong a fejem a hosszú órák óta tartó olvasástól, az aktuális kiállítás képeiben való gyönyörködés vagy a zenei részlegen eltöltött üdítő percek alatt mindig felfrissültem.

Egy kulturális ékszerdoboz volt számomra a gyöngyösi könyvtár. Az érzelmi szálak, amelyek hozzáfűztek, még akkor sem szakadtak el, amikor már nem jártam oda.

Két évvel ezelőtt is sokat gondoltam az ott töltött órákra. A koronavírus-járvány első hulláma miatti korlátozások idején – csakúgy, mint sokaknak – az emlékeim jelentették a lelki mentőövet, amikor a bezártság miatt mélypontra kerültem. Akkoriban – mint szinte mindenki – a korábbinál jóval több időt töltöttem az online térben. Az egyik „szörfözésem” alkalmával szembejött velem egy videó, amelyet az akkor már rég nem látott gyöngyösi könyvtár publikált. Nem volt kérdés, hogy rákattintottam – a „Könyvtári Hírmondó” névre keresztelt sorozat egyik részét láttam, amely annyira megtetszett, hogy a többi közül is megnéztem néhányat. Ezeken két fiatal könyvtáros egyedi és minden tekintetben profi módon, nagyfokú kreativitással és ízléses humorral fűszerezve mutatták be az intézmény életét, és ajánlók által népszerűsítettek egyes könyveket, illetve magát az olvasást.

Az említett könyvtárosok közül az egyiket, Szabó Dénest azonnal felismertem

Dinivel (ahogy mindenki hívja) egy zeneiskolába és gimnáziumba jártunk, egykori zenekarjai koncertjeire is jártam. Sőt, a középiskolai évek után mindketten a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészkarára kerültünk, így a felsőoktatás (sokszor rögös) útjának egy részét is együtt tettük meg. 

 

Régen találkoztam már vele személyesen, így különös örömmel töltött el, hogy újra láttam – még ha csak a telefonom és a laptopom képernyőjén is. Azt is megállapíthattam, hogy nem változott semmit: megmaradt annak az üdítő személyiségű srácnak, amilyennek közel három évtizede megismertem.

Nagy örömömre Szabó Dini és munkatársa, Jakab Zsolt a későbbiekben is rendszeresen jelentkeztek további videókkal, amelyekben például a könyvtár rendezvényeit sajátos, kreatív módon harangozták be, vagy a rekeszizmainkat tették próbára – különösen a szilveszteri részekben.

Mint kiderült, a Könyvtári Hírmondó-sorozattal az volt az eredeti célja a fiatal könyvtárosoknak,

hogy a gyöngyösiek ne csak plakátokon és szórólapokon, hanem a digitális tér adta lehetőségeket is kihasználva értesüljenek az intézménnyel kapcsolatos aktualitásokról, rendezvényekről. Az is fontos volt nekik, mesélte Szabó Dini, mikor e cikk apropóján megkerestem, hogy

„a könyvtárról, a könyvtárosokról és az olvasásról minél szívderítőbb kép alakuljon ki az emberekben – lebontva a sokszor egyoldalú sztereotípiákat”. 

Úgy gondolták, hogy a minél hatékonyabb figyelemfelhívás és a fiatalok megszólítása érdekében olyan, minden tekintetben trendi videók készítése szükséges, amelyek modern vizuális effekteket tartalmaznak és előfordulnak bennük popkulturális utalások is – például bejátszások ismert filmekből, rajzfilmekből; reflexiók a legnépszerűbb mémekre, vagy a celebvilág aktuális híreire. 

Amellett, hogy menő tartalmakat közöljenek, arra is figyelmet fordítottak, hogy népszerűsítsék a nyomtatott könyvek olvasását is. Úgy vélik, hogy „ugyan régóta létezik már e-book, mégis csak egy hagyományos könyv az, amely igazán hat az érzékekre. Jellegzetes tapintással, illattal rendelkezik, a használatának pedig megvan a maga romantikája. Ráadásul remek ajándék is lehet.”

Szabó Dini elmesélte azt is, hogy a közösségi felületeknek sokat köszönhettek a szárnypróbálgatások során, például azt is, hogy azonnali reakciókat kaptak a videókról, amelyek arra motiválták őket, hogy újabb és újabb részeket készítsenek.

Egy idő után már nemcsak a helyi könyvtárlátogatóktól kaptak visszajelzéseket a Könyvtári Hírmondó aktuális részeiről, hanem az ország más részeiből is elkezdték követni őket. Ezért már nem kizárólag a saját munkahelyüket érintő eseményekről számoltak be, hanem olyan tartalmakat is feltöltöttek, amelyeket más könyvtárak is használhatnak – például a már említett könyvajánlókat.

Az olvasók után a szakma is felfigyelt a Könyvtári Hírmondóra

Idén komoly kitüntetésben részesült a gyöngyösi bibliotéka: az Emberi Erőforrások Minisztériumától Minősített Könyvtár címet kapott, a megyei könyvtár után másodikként a régióban – ezt a két könyvtáros ötletének is köszönhette.

Jakab Zsolt is elismerésben részesült, őt két éve „Az év fiatal könyvtárosa – 2020” címmel tüntetett ki a Magyar Könyvtárosok Egyesülete és az Informatikai és Könyvtári Szövetség.  Amikor megpályázta a díjat, nem volt kérdés, hogy a Könyvtári Hírmondóból merítsen. Pályamunkája a „Fiatalok a könyvtárban, avagy hogyan szólítsuk meg őket” címet viselte, és – ahogy a méltatásban szerepelt – „egy társadalmi csoport, a fiatalok általa felismert igényeinek kielégítésére szolgáló korszerű, online közösségi szolgáltatás” létrehozását és működtetését mutatta be „innovatív módon”.

A tavalyelőtti és az idei év tehát sikerekkel koronázta az időközben lassan mozgalommá alakuló ötletüket, de idén januárban akkora – ahogy ők fogalmaztak –

„őrület” alakult ki körülöttük, amelyre a legmerészebb álmaikban sem gondoltak volna

A nem mindennapi történet azonban nem akkor, hanem még az előző év szeptemberében kezdődött el, amikor Dini arra gondolt, hogy a közelgő hosszú, téli estéken (például a hideg, havas idő miatt is) hangulatos lenne orosz klasszikusokat olvasni – és erre ösztönözni a könyvtár látogatóit. Elhatározta, hogy barátaival egy hip-hop dalban énekelnek és rappelnek Dosztojevszkij, Puskin, és Jeszenyin művészetéről, és az elkészült dalhoz klipet is forgatnak – természetesen a Könyvtári Hírmondó szellemiségében, vagyis kreatívan, humorosan, trendi módon. 

 

 Az egyébként régóta zenélő Dini hamar megírta az Orosz irodalom névre keresztelt számot: talált az interneten egy alapot, amelyre azonnal felvett egy gitárszólamot, és a szöveg is gyorsan megszületett.

A klipet – amelyet gengszterrap-paródiának szántak – szeretett városukban, Gyöngyösön készítették, ahol olyan helyszíneket kerestek, amelyek megfelelőek egy ilyen hangulathoz – a kamera például szocreál stílusú panelházaknál és egy garázssoron is forgott. 

Négy szereplőt szerettek volna, ezért a két könyvtáros baráti körének oszlopos tagjai, Pesti Csaba és Tomory Gergely is szerepeltek benne. Berzsényi Gergely – aki szintén régóta a társaság része – pedig az operatőri munkáért és a videó elkészítéséért volt felelős. Testhezálló feladatot kapott, hiszen hosszú ideje foglalkozik fotózással és filmezéssel.

Csakúgy, mint a dal elkészítése, a forgatás sem ölelt fel sok időt, hiszen „egy délelőtt állt csak rendelkezésre, mivel aznap fontos értekezlet volt a könyvtárban”.

Amikor viszont a videó az utolsó simítások fázisában volt, a csapat úgy akarta megtekinteni, hogy senkinek se kelljen sehova sem sietnie. Így volt idő a kielemzésére, és arra is, hogy fergeteges hangulat alakuljon ki a laptop előtt. Dini úgy emlékezett vissza ezekre az órákra, hogy a többiekkel együtt „könnyesre röhögte magát”.

Idén januárban, egy szombati napon került fel a klip a legnépszerűbb videómegosztó portálra, amely – nem túlzás állítani – felrobbantotta az internetet: egy napon belül már portálok sokaságának cikkeivel lehetett találkozni, amelyekben az volt olvasható, hogy a gyöngyösi könyvtárosok rappelve népszerűsítik az orosz irodalmat.

Hétfőn pedig – ahogy Dini mesélte – „gyakorlatilag dolgozni sem tudtak”, egyfolytában csörögtek a telefonok és jöttek az e-mailek valamelyik tévétől, rádiótól vagy laptól, amelyekben interjút kértek tőlük. Ezért úgy érezték, hogy „felkerültek a térképre”, országosan is ismert lett az, amit eleinte csak a saját könyvtáruk olvasóinak hoztak létre. Az is nagy örömmel töltötte el őket, hogy – mivel erős érzelmi szálakkal kötődnek városukhoz –, Gyöngyös is újra bekerült a köztudatba, méghozzá egy igazi különlegességgel.

  

Az „őrület” egészen február közepéig tartott, utána folyamatosan enyhült a médiaérdeklődés, de Diniék ezt egyáltalán nem bánták, hiszen így több idejük és energiájuk marad arra, hogy például az olvasókkal foglalkozzanak, programokat szervezzenek – vagy éppen egy új videót készítsenek, hiszen rengeteg ötlet van még a tarsolyukban.

Azt mondják, van bennük egy „egészséges mértékű exhibicionizmus”, amelyet továbbra is abból a célból „vetnének be”, hogy minél többen járjanak könyvtárba és rendszeresen olvassanak. Azt viszont, hogy legközelebb melyik nemzet irodalmát veszik górcső alá egy újabb remek dallal és klippel, még nem árulták el.

Nádudvari Péter