Az a baj, hogy a legtöbb párkapcsolatban a munkamegosztás csak úgy megtörténik

mentális munkamegosztásról, érzelmi munkáról korábban is írtunk, talán már nem kérdés, hogy fejben tartani dolgokat, kitalálni a menüt, az ajándékot, a programot igenis sokszor fárasztó kötelesség.

Mindenkibe beivódik a minta, amit gyerekként otthon lát, ám az elmúlt évtizedekben óriási változások történtek körülöttünk. Miközben (remélhetőleg) egyre kiegyenlítettebb az otthoni feladatok megosztása, a feladat is egyre több.

Ma már nem úgy választunk ki például dolgokat, hogy a legelérhetőbb, legegyszerűbb megoldást keressük, hanem a LEGJOBBAT akarjuk, és erre nem sajnáljuk az időt (pedig szerintem néha nem ártana). 

Ez rengeteg energiát vesz el, én úgy látom, hogy elsősorban a kisbabás, gyerekes családoknál, ahol egy teljesen új terület nyílik minden értelemben, ami rengeteg választással jár, a nevelési elvektől az olyan hétköznapi dolgokig, mint a ruhák vagy ételek. Ha nem ültünk le korábban megbeszélni a párunkkal, hogy ki mit vállal a fizikai és szellemi feladatokból, akkor talán fel sem merül, hogy egy-egy nagyobb változás esetén újratárgyaljuk a helyzetet. Pedig kellene. 

 

„Egy család működtetése olyan, mint egy kisebb cégé” 

– mondja Palágyi Kata. Éppen ezért, igenis le kellene ülni és meg kellene határozni, hogy kinek mi a feladata. Ehhez segítség lehet a pszichológus szakértő által (követői és anyukacsoportok segítségével összeszedett) nagy mentális terhelés lista. Amihez magyarázó videót is készített, mert természetesen ezt a listát lehet rosszul használni – például arra, hogy egymásra mutogassunk, hogy mennyi feladatot végzünk mi, és milyen keveset a másik.

Mi is az a mentális terhelés?

Ha esetleg még vannak bennetek kérdések, hogy pontosan mit is takar ez a szókapcsolat, Palágyi Kata listája alapján, – a teljesség igénye nélkül – összeszedtem a legfontosabb területeket.

  • Hivatalos ügyek intézése (a pénzügyi tervezéstől a csekkek befizetésén át a mindenféle ügyintézésekig)
  • Egészségügyi ügyintézések (gyógyszerek, vitaminok, vizsgálatok, gyerekek esetében védőnői alkalmak, oltások követése és kézben tartása)
  • Családi étkezésekkel kapcsolatos feladatok (a menütervezéstől az alapanyagok számontartásáig)
  • Pici gyerek(ek)kel kapcsolatos feladatok (holmik kiválasztása a legapróbbtól a legnagyobbakig, fejlődési állomások nyomon követése, nevelési nehézségek kezelése, olyan apróságnak tűnő dolgok, mint a körömvágás, hajmosás, hajvágás fejbentartása és intézése)
  • Gyerek(ek) intézményi ügyei (az óvoda- és iskolaválasztástól kezdve a beiratkozáson át a szükséges benti holmik követéséig a levelezőlisták olvasásán túl számtalan váratlan megoldanivaló helyzet)
  • Gyerek(ek) iskolán kívüli programjai (a kitalálástól a logisztikán át a vele járó ügyintézésig)
  • Otthoni családi ritmus (az ünnepektől a hétköznapi logisztikán át a családtagok „hol van a…?” kérdéseinek megválaszolásáig minden beletartozhat)
  • Szórakozással, utazással kapcsolatos feladatok (a „mikor?”, „hova?”, „miből?” kitalálása)
  • Textilmenedzsment (a mosás-pakolástól a beszerzésig, téli-nyári váltások és egyéb aktuális ruhaügyek)
  • Családi kapcsolatok ápolása
  • Otthon karbantartása

Ezeket a feladatokat, ügyeket, intézendőket mind napi szinten tartjuk fejben, találjuk ki, tervezzük újra, gondoljuk át, és a legtöbb családban sokszor egymással párhuzamosan, egymás mellett elbeszélve, nem kimondva, hogy melyik kis részfeladat, kitalálnivaló kinek a felelőssége alapvetően. Hát csoda, ha elfáradunk?!

Tény és való, hogy a társadalmi örökségünk révén nagy az esély rá, hogy a legtöbb családban a nő sokkal több tételt pipálhatna ki. De nem a pipálgatás a lista célja. Hanem a párbeszéd, a szorongás enyhülése.

Palágyi Kata azt mondja, 

amikor valami problémánk van, és emiatt már eleve feszültek vagyunk, nagy az esély arra, hogy úgynevezett pontlátás alakul ki, tehát nagyon kicsi a fókuszunk. 

Miközben az, hogy nekünk valami nehéz, nem zárja ki, hogy a másiknak is legyen nehézsége, akár ugyanazzal a dologgal kapcsolatban is. Az is megtörténhet, hogy ketten stresszelünk és gondolkozunk egy probléma két aspektusán (például a teljesen hétköznapi bevásárlás esetén az egyik fél azon, hogy mit kellene venni, a másik meg azon, hogy elég lesz-e a pénz). 

 

Vegyük elő a listát, és menjünk végig rajta

A teljesség igénye nélkül olyan pontok vannak a listán, mint „textilmenedzsment” (kinőtt ruhák válogatása, sportruházat mosása, téli-nyári cuccok elpakolása…), az egészségügyi ügyintézés vagy a család hivatalos ügyeinek menedzsmentje (beleértve a pénzügyi tervezést). Ezeknél a feladatoknál nagyon fontos, hogy ne csak a tevékenységet, hanem a fejbentartást, tervezést, előkészítést is vegyük számításba, és ne teremtsünk olyan helyzetet (ami egyébként az ad hoc jellegű felosztásoknál gyakran teremtődik, és nagyon sokszor konfliktusforrás), hogy a feladat egyik részét átadjuk a másiknak, de mi maradunk a felelősök, ezért tulajdonképpen mindenki stresszel a dolgon: mi azért, hogy a párunk megcsinálja-e, ő meg azért, hogy miért b.szogatjuk.

A „nemszeretem” típusú feladatokat együtt is lehet csinálni, 

ez nálunk például nagyon sokat segített. Csak éppen azzal a mellékhatással jár, hogy mivel hétvégén tudunk mindketten időt szánni rá, így még kevesebb a pihenés. Szerintem sokkal jobb kicsit fáradtan, de az el nem végzett, nem tudjuk, kihez tartozó feladatok stressze nélkül indítani a hetet.

Palágyi Kata egyébként azt javasolja, hogy üljünk le, és – a korábbi céges példához visszatérve – tartsunk egy megbeszélést a párunkkal a lista mentén arról, hogy kinek mi a feladata, ki mit vállal szívesebben. Amikor pedig valami változás következik be, érdemes időt szánni az újratárgyalásra is.

Azt már én teszem hozzá, hogy érdemes egy-egy válságstábot összehívni az olyan időszakos feladatokhoz, mint a gyerekek nyári szüneti elhelyezése például. Nálunk most ez a következő nagyobb stresszcsomópont (már van táblázatunk, szintén a hétvégén készült). 

Ti hogy álltok a mentális terhek megosztásával?

Tóth Flóra

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/DGLimages