–

Pár napja benáthásodtam. Kicsit kapart a torkom és folyt az orrom. De úgy, mintha egy vízcsap nem lenne rendesen elzárva. Alig tudtam a zsebkendőt a zsebemből kikapni, ne csöppenjen le az, ami ilyenkor le szokott csöppeni. A tévében láttam mindenféle hirdetéseket az eldugult orra, de az orrcsöpögésre még nem láttam megoldást. Lehet, hogy egy partedlit kéne a nyakamba kötni, mint a kisbabáknak, amikor fogzanak.

Minthogy ilyen körülmények között nem lehet sétálni menni, leültem a számítógép elé nézelődni. Láttam ám, hogy nagyon romlik a forint… és csodálkoztam. Hát, hiszen, úgy értesültem, hogy Magyarország felfelé (sic!) megy, nem hátra. Két egyforma óriásplakát is van az utcánk sarkán erről. Azt, mondjuk, nem tudom, miért kell kettő. Talán azért, hogy a kancsalok is jól lássák? De az is lehet, hogy arra számítottak, hogy egyszerre nagyon sok olvasója, nézője lesz. A két egymás mellett elhelyezett plakát lehetővé teszi, hogy az érdeklődők kényelmesen elférjenek, és be is tudják tartani a szociális távolságot. Megjegyzem, ez az az utca, ahol napközbeni séta alkalmával általában senkivel sem találkozom. Nem baj, biztos, ami biztos.

Szóval, ülök a számítógépnél, és arra gondolok, itt az ideje, hogy a bankban lévő négy eurómat jó áron átváltsam forintra. 400 forintos árfolyam mellett tudok venni a négy euróból két dobostortát egy jobb cukrászdában! Persze csak elvitelre. Beülni ennyiből nem futja.

Sajnos a banki szerver nem válaszol. Mint később megtudom, műszaki hiba lépett fel. Úgy látszik, túl sokan gondoltuk úgy, hogy most az egyszer kirúgunk a hámból.

Felhívom telefonon a bankot. Egy gépi hang közli, hogy nincs szabad munkatársuk, több mint egy percet kell várni. Szerencsére olyan előfizetésem van, hogy nem számít, meddig tartom a vonalat. Belefér az az egy perc. Végül fél óráig hallgattam a zenéjüket. Majd bontottam a hívást. Remélem, fizetnek jogdíjat annak a szerzőnek, akinek a zenéjét olyan kitartóan hallgattam!

Amúgy hűséges ügyfél vagyok, hosszú ideje kitartok mellettük, jóban, rosszban. Öt évvel ezelőtt kaptam tőlük egy levelet. Nem vagyok rest, megkerestem a számítógépemen, mert nagyon szép szöveg volt. Pár mondatot szó szerint idemásolok. A bank nevét kihagyom, mert ez itt nem a reklám helye!

A levél tárgya: „Digitális megújulás a …… Banknál!”

Részletek a szövegből:

„Alapvető célunk, hogy ügyfeleink részére egyre magasabb minőségű szolgáltatást nyújtsunk. A változtatást az alapoknál kezdjük: 20.. évben egy teljesen új, korszerű informatikai rendszerre cseréljük a jelenlegi IT hátterünket, amely így a legmodernebb lesz a magyar bankszektorban.”

Na, ehhez képest a korábban működő szolgáltatások (például interneten keresztül betétlekötés) azóta sem működnek. Ha mégis szeretném a pénzemet lekötni, készséggel megcsinálják, ha munkaidőben felhívom azt a bizonyos telefonszámot, amelyen a négy euróm átváltását is próbáltam elintézni…

Ezen kívül többször is külön felszámoltak olyan díjat, amelyet a szolgáltatáscsomagom már tartalmazott. Ezek kis összegek voltak, néha észre sem vettem. Persze, sok kicsi sokra megy (annál biztosan, akinél landol az összeg). Az is igaz, hogy a reklamációmra elismerték, hogy „sajnos vannak problémák”, és egy idő múlva jóváírták a jogosulatlanul felszámított összeget. Csak arra vagyok kíváncsi, hogy ha az „új, korszerű informatikai rendszerük, amely legmodernebb a magyar bankszektorban” így működik, hogyan működhetnek a többiek? Mindeközben mindenki nagyon büszke arra, hogy a korábbi külföldi tulajdonostól megszabadultak, és magyar kézbe (és zsebbe) került a bank. Hajrá, Magyarország! 

Na, jó, én is szabadulnék a hanyatló nyugat valutájától, ha hagynák. Nem adtam fel a próbálkozást!

A következő alkalommal már sokkal rafináltabb voltam, és az automatától visszahívást kértem. Biztosítottak arról, hogy amint lesz szabad munkatárs, keresnek – de maximum 24 órán belül. Ezek nem viccelnek; a telefon közeléből sem mertem elmozdulni, nehogy elmulasszam, ha hívnak. Végül este tízkor feladtam a várakozást… Másnap dél felé jelentkezett egy nagyon kedves hang a bank részéről, kérdi, miben segíthet. Mondom, a négy eurómat szeretném átváltani a legjobb árfolyamon. Mivel csak 380 Ft-ot tud ajánlani, nem fogadtam el. Ebből már nem jön ki a két dobostorta.

Jobb is, hogy így történt. Először is, nem egészséges olyan sok édességet enni. Másodsorban, így legalább nem érhet az a vád, hogy spekuláns vagyok, aki a forint romlásán akar nyerészkedni.

Közben, a héten kaptam értesítést arról, hogy a kis gömböc újra „hamm, bekapott” valamit, és emiatt informatikai átállás lesz.

Kezdem félteni a négy eurómat. Nehogy a kormány megvédje, mint a magánnyugdíjpénztári megtakarításomat!

Rét Marika

A fotó illusztráció, nem a szerzőt ábrázolja.
Forrás: Getty Images/Jerome Tisne