Anita szívében már kisgyerekkorában megszületett a malacok iránti szeretet és aggodalom. Egy kicsi, nyolcszáz főt számláló faluban nevelkedett, és a mai napig emlékszik a malacvisítás hangjára, amire egy disznóölés reggelén ébredt. Akkor határozta el, hogy ő malacot semmiképpen nem fog enni, 22 éves kora óta húst sem fogyaszt, jó pár éve pedig áttért a teljesen vegán kosztra. A kedvenc állata is a malac lett, részben azért, mert úgy érzi, kiemelkedő intelligenciájuk miatt ők rengeteget szenvednek, hiszen pontosan tisztában vannak vele, milyen kín és micsoda halál vár rájuk. „De nézz rájuk! Hát mennyire aranyos már az a turcsi orr?!”

A mentett malacok fő székhelye Varbón van, Péter udvarában (itt jelenleg 22 malac él, bár nem mindegyikük gazdikereső), de Anita kicsi budapesti kertjében is szoktak átmeneti szállást kapni azok az állatok, amiket orvosi vizsgálatra, műtétre, ivartalanításra kell vinni.

Mentettek már utcán kóborló malacot is, de a legtöbb hozzájuk kerülő állat megunt hobbikedvenc. „Magyarországon

a legtöbb ember nincs tisztában a malactartás rejtelmeivel, aminek részben az az oka, hogy a filmekben nagyon cuki, pici, kutyaszerű lényeknek mutatják be őket, ami azért elég távol áll a valóságtól.

De ez a trend azért sajnos a kutyáknál is érzékelhető, hiszen sok megunt, a »kelleténél nagyobbra nőtt« állat kerül be a menhelyekre.” Ám volt olyan malacuk is, ami úgy került hozzájuk, hogy a malactartó szomszédja szólt, feltétlenül menekítsék ki az állatot a sanyarú körülmények közül. Emellett az is előfordul, hogy azokat az újszülött malacokat kell cumisüveggel felnevelniük, amik „extraként” jönnek a világra: ez akkor fordul elő, ha több malacka születik, mint ahány mellbimbója van a kocának – ilyenkor a létszámon felüli egyedek elpusztulnak, hacsak meg nem menti őket valaki. Jelenleg három „cumis” is van náluk, az anyukájuk a szülés után pár nappal pusztult el, a tulajdonosok pedig megkeresték az alapítványt, átvennék-e a kicsiket, mert ők nem tudnak velük foglalkozni. 

A malacokról való gondoskodás, az orvosi számlák, illetve a táplálásuk költsége nem két fillér azzal együtt sem, hogy egy malac jóval kevesebb egészségügyi ellátásra szorul, mint egy átlagos kutya. Bekerüléskor ivartalanítják a kanokat és a kocákat is – utóbbit már csak azért is, mert az ebekhez hasonlóan ugyanúgy hajlamosak a méhgyulladásra, és persze a többi háziállathoz hasonlóan ugyanúgy kell őket féreghajtózni, kezelni is, de ezen felül a legtöbb malacnak nem szokott egészségi problémája lenni. „Azt azért látni kell, hogy mi az állatok elég szélsőséges rétegét mentjük, a malacok esetében nincs az emberekben akkora adományozási kedv, mint a kutyáknál vagy macskáknál. Persze nagyon örülök, hogy azokat is segítik.” Az adó egy százalékára csak jövő évtől lesznek jogosultak, úgyhogy jelenleg a támogatók juttatásain felül a saját zsebükből oldják meg a malacok finanszírozását.

A filmekben vagy a közösségi oldalon látható pici malackák legtöbbször még babák vagy serdülők, az emberek mégis hajlamosak elhinni, hogy egy kisebb kutyánál nagyobbra már nem is nagyon fognak nőni, ez azonban óriási tévedés.

Egy kisebb törpemalac is nyom vagy negyven kilót, de táplálástól függően akár százkilósra is megnőhetnek. Azt is kevesen tudják, hogy egy malac ötéves koráig növöget, és körülbelül tizenöt esztendeig él.

Emellett azt is figyelembe kell venni, hogy óriási a kereszteződés az idehaza szaporítók (tehát nem a tenyésztők) miatt, ez esetben viszont a minimalac vásárlójának fogalma sem lehet róla, pontosan milyen fajtákat is hordoz az ő (eleinte) aprócska malackája. „Ránézésre talán azt mondod, ez egy minnesotai, de simán lehet benne csüngőhasú is, akkor már nagyobbra nő meg. Teljesen lutri” – magyarázza Anita. A súlyát is nehéz meghatározni, hiszen egy malac sokkal „sűrűbb” egy kutyánál, egyforma marmagasság mellett egy gömbölyded disznó kétszer annyit nyomhat, mint egy nyurga eb. Lakásban nem is javasolt tartani, több okból kifolyólag: a malac elkezd unatkozni, ott kevesebbet mozog, emiatt hízni fog, illetve, hogy elfoglalja magát, szinte biztos, hogy szétdúlja a lakást. Volt olyan malac, amitől azért szabadultak meg a gazdái, mert lerágta a tapétát, és kipakolta a ruhásszekrényt. „A malacnak kint a kertben kell mászkálnia, turkálnia, röfögnie. Arról nem is beszélve, hogy sokkal többet pisilnek, mint egy kutya, a vizeletük szaga pedig jóval erősebb.” Nevelni persze lehet őket, ahogy Anita fogalmaz: „Mindent megcsinálnak egy kis kajáért.”

Tiszta állatok, mindig egy helyre végzik a dolgukat, ügyesek, és mindent megjegyeznek. Ám pont a jó eszük miatt rendkívül makacs lények.

Ha valaki jelentkezik, hogy szívesen magához venne egy malacot, azzal Anita és a kollégái alaposan elbeszélgetnek, hogy lássák, valóban jó helye lesz ott az állatnak, és nem akarják, ad absurdum, megenni a végén. Utóbbi kockázat miatt később is kapcsolatban maradnak a gazdákkal, és szoktak állapotjelentést is kérni az állatokról. 

A malacok folyamatos éhségérzetű lények, amiket – bár lenne rá igényük – nem szabad túletetni, mert nagyon hízékonyak, illetve a szükségesnél jóval több tápláléktól sokkal nagyobb is lesz a malac, de a súlyát a lábai sem bírják. „Folyamatos diétát kell náluk fenntartani” – meséli Anita, és ennél a pontnál teljesen átérzem, nekem valójában a malac a lélekállatom.

Fiala Borcsa

Képek: Kerepeczki Anna / WMN