Könny és dráma – Ilyen, amikor a WMN-csapatnál beüt a PMS

–

Kamaszként, és utána jó pár évig, el se tudtam képzelni, miről beszélnek azok a nők, akik borzasztó kálváriákat élnek át a menstruációjuk alatt. Szerencsés voltam, maximum a derekam fájt egy kicsit, de nem voltak szörnyű görcseim, falásrohamaim, hangulatingadozásaim, és a vérzésem is elég gyenge volt. Ráadásul mindig percre pontosan huszonnyolc napra menstruáltam. Bevallom őszintén, akkor mindenkiről, aki elhaló hangon nyilatkozott, hogy „Épp megvan”, azt gondoltam, túloz. Na, aztán a sors csavart egyet a történeten, és mióta pár évvel ezelőtt felhagytam a fogamzásgátló gyógyszer szedésével, megtapasztaltam az igazi földi poklot. Azóta olyan görcsök hasítanak belém, hogy összegörnyedek, a menstruációm előtt kirabolom a hűtőt, viszont aznap, amikor megjön, alig bírok enni. Aztán ott van a menstruációs kaki, ami a tabuk csimborasszója, de legalább, mi, nők, magunk között legyünk őszinték, a mellem olyan érzékeny, hogy puszta létezés is fáj, a kedvem pedig a kritikus napokon nem egy hullámvasúthoz hasonlít, hanem inkább a Mariana-árokhoz.

Sírok a semmin, ingerlékeny és frusztrált vagyok, hajlamos vagyok azon is megsértődni, hogy felkelt a nap, közben pedig olyan szentimentális és érzelgős vagyok, hogy bele se merek gondolni, mi lesz, ha terhes leszek.

Egy alkalommal, amikor már közelített a menstruációm, sírásban törtem ki, és amikor a barátom értetlenül ölelgetett és simogatta a hátam, és pszichológusokat megszégyenítő hangon kérdezte, hogy tulajdonképpen most miért sírok, csak annyit bírtam hüppögve kinyögni, miután el is nevettem magam, hogy „Nem tudom, de azt hiszem, meg fog jönni!”

A múltkor megpróbáltam magam meggyőzni arról, hogy nem is fordulok ki magamból, amikor dúl bennem a hormonvihar, megnéztük a Némó nyomábant, majd a Szenilla nyomábant, én pedig még az élőszereplős Oroszlánkirályra is rámentem. Nem túlzok, ha azt mondom, hogy a könnycsatornáimban egy zsilip meghibásodhatott, mert ömlöttek a könnyeim, és az anyai ösztöneim szirénázva kapcsoltak be, a méhem pedig nem csak a görcsöktől zümmögött. Szívet tépőnek találtam, hogy egy pici, kedves, ártatlan kölyökoroszlán (vagy -hal) elveszti a családját, védtelenül és egyedül marad a nagyvilágban, ahol százával leselkednek rá a veszélyek!!! Hát, komolyan mondom, belerokkantam érzelmileg.

A barátom szegény megint csak „kamillázott”, hogy vajon mit kéne erre az egész drámára reagálnia, és hogy mennyire viccelheti el, hogy egy animált bohóchal miatt zokogok.

Szabó Anna Eszter fogalmazott úgy legutóbb, amikor épp arról beszélgettünk, hogy mindketten nyomorultul vagyunk: „Mindig van ok a bőgésre: vagy megjön, vagy megvan, vagy ovulálsz, vagy terhes vagy”.

Ezen felbuzdulva, úgy gondoltam, vicces összeállítás kerekedhet belőle, ha meginterjúvolom a többieket, kit mennyire visel meg a menstruációja, és az eredmény szórakoztatóbb lett, mint az előzőleg gondoltam. 

 

Dián Dóri hozzám hasonlóan elöntik az érzelmek

„Én alapból se sértődős, se érzelgős nem vagyok, csak az alatt a pár nap alatt, mielőtt megjön. Ilyenkor simán elérzékenyülök valami hülye reklámon, de például amikor még anno a Szex és New Yorkos idézetes duplakvíz miatt pörgettem a részeket (ehhez hozzátartozik, hogy nem szeretem a sorozatot, és kifejezetten irritálnak a főszereplők, főleg Carrie és Charlotte), és leragadtam egy-egy jelenetnél, egyszer csak azon kaptam magam, hogy könnybe lábad a szemem, amikor Charlotte-nak odaadta a néni a kiskutyát. Akkor azért, miután végiggondoltam, hogy mi is történt, elhagyta a számat egy »aztakurva«. A sértődékenységemről meg szegény Balázs (Dóri barátja – a szerk.) tudna mesélni.

Tóth Flóra az én boldog múltam

„Nekem semmiféle fizikai PMS-tünetem nem volt soha életemben, nem fájt semmim soha (tudom, baszódjak meg), és ha nem nézek a naptárra, akkor rendesen meg tudok lepődni a véren a bugyimban. Egyetlen fura dolog van. Nem szeretem annyira az édességeket, százszor inkább csipsz, mint csoki, és előbb rendelek sajttálat, mint bármilyen sütit… kivéve a menstruáció előtti napokon. Ha hirtelen elkezdek őrülten vágyni a gyerekek dugicsokikészletére, rögtön tudom, hogy hamarosan esedékes a menstruációm. (Gyümölcsös vagy édes-sós cuccok egyéb napokon is jöhetnek.)”

Milanovich Domi és az élet értelmének keresése

„Velem az szokott történni, hogy hirtelen nagyon elégedetlen leszek az életemmel. Valami apróság nem jön össze, és azt érzem, hogy semmit nem értem még el, egyáltalán nem ott tartok, ahol kellene. Vagy kicsit monotonabb a nap, és úgy élem meg, hogy semminek nincs értelme.

Valaki visszamond egy találkozót, és megijedek, hogy örökre magányos leszek.

Aztán megjön a menstruációm, és megkönnyebbülök, hogy ezért láttam ennyire borúsan a világot. Hiába vérzek, meg fáj a hasam, rögtön megint értékelni tudom, mi mindenem van.”

Kurucz Adri férje is egy hétköznapi hős

„Engem a férjem billent ki, konkrétan nem is nézek naptárat, ő szokott szólni, hogy meg fog jönni, vegyek betétet. Ilyenkor ugyanis minden hülyeségre ugrom, lamentálok és türelmetlen vagyok, már csak azért is, mert nagyon rosszul alszom ezekben a napokban.”

Erre jött Filákovity Radojka

„Engem is a férjem szokott emlékeztetni – egy ideje már a menstruációs appommal karöltve –, hogy meg fog jönni, mert olyankor én is türelmetlen vagyok, és mindenre ugrom. És nehezen is döntök: egyszer egy hormonvihar közepén, hogy jobb kedvem legyen, a férjem felajánlotta, hogy elvisz vacsorázni, csak válasszam ki, hova mennék.

Fél óra múlva sírva hívtam fel, hogy nem tudok választani, mert félek, hogy rosszul döntök…”

Majd újra Kurucz Adri

„Én múltkor dettó, csak kiránduláshelyszínnel, amit kizsaroltam duzzogással, majd le akartam fújni, hogy hamar sötétedik, nem is érdemes elindulni.”

Molnár Erika a szokásosnál is durvább üzemmódba kapcsol

„Mielőtt megjön, én türelmetlen vagyok, megspékelve a nagytakarítási lázzal, ami ilyenkor hatalmába kerít. Minden bútort elhúzok, kitisztítom a szőnyegeket, leszedem a függönyöket, portalanítok ott is, ahol nem szoktam minden héten. Kitakarítom a hűtőt, leengedem a mélyhűtőt. Egyszóval nehéz, fizikai háztartási munkába ölöm a nyomorom. Két hónapja nem jött meg (menopauza?!), el tudjátok képzelni, hogy mennyire frusztrált vagyok attól, hogy nincs nagytakarítási lázam, és a mélyhűtőmet is le kellene engednem most már záros határidőn belül.”

Both Gabi teljesen el van veszve ilyenkor

„Ha eltévedtem a Deák téren, biztos lehettem benne, hogy másnap menstruálni fogok. Ami máskor gondolkodás nélkül, rutinból ment, olyankor lehetetlen küldetésnek tűnt. Így kötöttem ki például a Kossuth téren, amikor a Vörösmarty térre szerettem volna eljutni. Tehát a sárga helyett a piros vonalra szálltam föl. De az első megállónál rájöttem, hogy rossz helyen vagyok, és szerencsére a kettes villamos gyorsan odarepített a Vörösmarty térre. Nagyon sok ilyen sztorim van. Nem mindegyik ennyire vidám.

Volt, hogy elsírtam magam, mert fél óráig kóvályogtam a Deákon, és a végén már azt sem tudtam, hol kell kijönni, hogy legalább gyalog elindulhassak a célom felé…”

Csepelyi Adri pedig teljesen KO

„Én annyira be vagyok állva ilyenkor a végtelen mennyiségű fájdalomcsillapítótól, hogy semmi sem tud kibillenteni. De két napig édességet zabálok. Ja, és fázom. Negyven fokban is.”

Veletek mi történik, amikor tombolnak a hormonjaitok?

Krajnyik Cintia

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/dragana991