–

Ahhoz a generációhoz tartozom (X), amely generációt az iskolában még nem tanították pénzügyi alapismeretekre. Tizennégy éves voltam a rendszerváltáskor, így voltaképpen már felnőve, a szüleimmel együtt tanultuk a gyakorlatban az új gazdasági szakkifejezéseket, alapítottunk Bt.-t, vásároltunk számlatömböt, nyitottunk bankszámlát, próbáltuk értelmezni az új, majd még újabb adó- és járulékfizetési szabályokat meg a könyvelő szavait.

Ahhoz a generációhoz tartozom, amelyik nagyon sokáig élt úgy, mintha nem lenne holnap, mintha velünk nem fordulhatna elő, hogy megöregszünk, és nem tudunk már napi 8-10-12-14 órát dolgozni.

Mi bizony csak úgy a negyvenhez közeledve kaptunk észbe (ha egyáltalán), és tettük fel magunknak a kérdést, hogyan fogunk megélni majd az állami nyugdíjunkból? (Sehogy.) Vagy: mi lesz a szeretteinkkel, ha valami okból kiesik a jövedelmünk?

Ahogy az ember idősödik, mind többször tapasztalja maga körül, hogy egy kenyérkereső betegsége, vagy ne adj' isten halála kétségbeejtő anyagi helyzetbe taszítja az addig eltartott családtagokat, és esetlegesen a másik kenyérkeresőt is, hisz attól kezdve egyedül kell biztosítania azt, amit addig ketten teremtettek meg. Rémes belegondolni, hogy valakinek élete legszomorúbb perceiben azzal (is) kell foglalkoznia, miből lesz kenyér az asztalon ezután. 

„Nem baj, ha néha kicsikét üldögélünk a mocsárban, de aztán ki kell kecmeregni onnan, különben lehúz a mély” – Schober László kerekesszékes sportoló története

WMN Life – 2022. február 19. – NP

 

De még csak tragédiának sem kell történnie ahhoz, hogy egy család biztonsága megreccsenjen

A Covid-időszak emberek millióit lehetetlenítette el anyagilag is világszerte, komplett szektorok bénultak le teljesen hónapokra. Turizmusban, vendéglátásban, szórakoztatóiparban tevékenykedő emberek maradtak hosszú időre munka és bevétel nélkül. Rengeteg embernek kellett pénzügyileg is újraterveznie az életét, és ha valamire, hát arra megtanított bennünket ez az két év, hogy nem dőlhetünk nyugodtan hátra soha, muszáj erőnkhöz mérten készülni az élet nehezebb időszakaira.       

Számomra az egyik legfontosabb átgondolandó kérdés az, hogyan tudom biztosítani a gyerekem tanulmányainak finanszírozását.

Mi lesz vele, ha valami okból nem tudunk mi, szülők segíteni neki többé?

Akárhogy is számolom, még legalább tíz évig iskolába fog járni. És az oktatás sok pénzbe kerül. Már most is, de még csak sejtéseim vannak, milyen plusz költségek jönnek majd ehhez, ha egyetemre megy, és például albérletbe kell költöznie, az esetleges tandíjról és egyéb fizetni valókról már nem is beszélve.

Az én felmenőim közül senki sem tanulhatott a szülei költségén. Nem a szándék hiányzott, hanem pénz nem volt a taníttatásra. Nem is járt senki egyetemre, főiskolára, illetve a szüleim már igen, de házas emberként, munka mellett, gyerekek mellett ültek vissza az iskolapadba, éjjel magoltak, hétvégente, kőkemény volt nekik, emlékszem, de nagyon akarták a tudást. Esetemben már nem volt kérdés, hogy tanulhatok: a szüleim lehetővé tették ezt számomra, jólétben, kényelemben eltartottak, amíg le nem diplomáztam, és még utána is támogattak, ahogy a testvéremet is, miközben az idős szüleikről sem feledkeztek meg.

Vajon tudok-e majd én is olyan stabil támasz lenni a saját gyerekem mellett, amilyen stabil támaszaim voltak nekem a szüleim?

Most az vagyok, ahogy a férjem is, de hogy meddig tudunk ennyit dolgozni, az nem csak rajtunk múlik.             

Hogyan biztosíthatnánk a jövőjét, biztosíthatjuk-e valamiképp?

Ilyen gondolatok járnak a fejemben mostanában, és bevallom, az is eszembe jutott, ideje lenne életbiztosítást kötnöm. Elkezdtem olvasgatni az ide vonatkozó oldalakat, de elvesztem az információdömpingben, úgyhogy megkerestem Schaub Erikát, a Generali személybiztosítási igazgatóját, hogy segítsen értelmezni, melyik életbiztosítás kinek jó. Megosztom veletek, amit megtudtam, hátha ti is hasznát veszitek az információknak.      

– Kezdjük ott, hogy az életbiztosítás lehet egyszeri díjas vagy rendszeresen (például havonta, negyedévente) fizetendő – magyarázza Erika. Aztán egy másik csoportosítás szerint létezik kockázati vagy megtakarítási életbiztosítás. Előbbinek az a lényege, hogy kifizetés általában halál esetén történik. Ezt a biztosítást akkor érdemes megkötni, ha mások megélhetése erősen függ a létünktől, jövedelmünktől.

Ilyen esetekben azt szoktuk tanácsolni, úgy kössék meg lehetőség szerint a biztosítást az ügyfelek, hogy legalább háromévnyi jövedelmüknek megfelelő kifizetésben részesüljön a család egy esetleges tragédia esetén, mert a tapasztalat az, kell legalább ennyi idő, hogy egy család anyagilag talpra álljon.

A kockázati életbiztosítások nagyon népszerűek a piacon, de sokszor sajnos kisebb szolgáltatási összegekkel választják az ügyfelek, mint ami indokolt lenne annak fényében, mennyi pénzre lenne szükség a kényszerű újratervezés időszakában. 

Trembácz Éva Zsuzsa: Sajnálom a szorongással eltöltött időt – Proust-kérdőív

WMN Life – 2022. február 18. – TÉZS

 

A kockázati életbiztosításon felül léteznek megtakarítási életbiztosítások is – folytatja Erika.

– Ennek a klasszikus formájánál befizetjük a díjakat, cserébe a biztosító vállal a szerződés végén egy minimum kifizetést. Ebben az esetben nem mi döntünk a befektetésről, a biztosító a törvény által pontosan meghatározott keretek közt kezeli a megtakarításokat. De van olyan konstrukció is, unit-linked életbiztosításnak nevezik, hogy az ügyfél választhatja ki az eszközalapokat, vagyis a befektetési portfóliókat, mérlegelve, hogy milyen kockázatot hajlandó vállalni.

Megtakarítási életbiztosítást célszerű akkor kötni, ha van egy nagy, távlati célunk, és arra akarunk gyűjteni. Például saját nyugdíjas éveinkre, vagy a gyerekünk felnőtt életkezdésére. (A saját, nyugdíjcélú megtakarításunkkal segítjük a gyerekünket is, hiszen gondoljunk csak bele, mekkora terhet veszünk le a válláról, ha nyugdíjas korunkban nem minket kell támogatnia.)

Felmerül a kérdés, Babakötvény vagy megtakarítási életbiztosítás, ha a gyerekünknek szeretnénk rendszeresen félretenni?

Erika azt válaszolja, hogy legjobb, ha van mindkettő. Mint az élet egyéb területén, itt is igaz, hogy érdemes több lábon állni. Ráadásul minél előbb vágunk bele, annál jobb. Havi szinten kevésbé terheli a pénztárcánkat, ha hosszabb időnk van összegyűjteni a megálmodott összeget. A két említett forma közt egy markáns különbség, hogy a megtakarítási életbiztosításnál mi választjuk meg, hogy hány évig, vagyis a gyerekünk hány éves koráig szeretnénk félretenni. Életbiztosításnál ráadásul van egy olyan kiegészítő lehetőség, hogy a biztosító a biztosított szülő halála esetén átvállalja a díjfizetést, tehát ez már nem a családot terheli. Így még ebben a szomorú helyzetben is az előre tervezett időpontban a gyermek rendelkezésére állhat a neki szánt összeg. Ezt más konstrukció nem tudja biztosítani.

Kurucz Adrienn

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/Tom Werner