Fagyitölcsér

A fagylalttölcsér prototípusát Italo Marchioni szabadalmaztatta 1903-ban, és Ernest Hamwi volt az, aki véletlenül rábukkant erre a modern kori csodára. 1904-ben, miközben a St. Louis-i világkiállításon zalabit, egy vékony, gofriszerű süteményt árult, a Hamwi mellett álló fagylaltosnak elfogytak az edényei. Hogy kisegítse barátját, kúpos pohárba hajtogatta ostyáit.

A tölcsér azonnal sikert aratott, a vásár látogatói pedig nagyra értékelték a fagylalt tálalásának egyedi módját.

Fellelkesedve a legendás kehely egyre növekvő népszerűségén St. Louisban, Hamwi megalapította a Missouri Cone Companyt, hogy felpörgesse a gyártást. Számos más vállalkozás is indult, és a kedvelt nyári finomság híre az egész országban terjedni kezdett. 1924-re a tölcsérgyártás elérte a 245 milliós rekordot, és attól kezdve a roppanós kehely világszerte alapélelmiszernek számított.

via GIPHY

Chocolate chip cookie

A kultikus csokis sütit Ruth Wakefieldnek köszönhetjük. A finomságot övező legenda szerint 1930-ban, miközben a védjegyévé vált csokoládés sütit sütötte, kifogyott a hozzávalókból. Úgy döntött, hogy egy apróra vágott Nestlé-csokoládécsíkot tesz a tésztába, remélve, hogy az majd feloldódik. A sütés után azonban meglepődve tapasztalta, hogy a süteményben félig olvadt csokoládédarabkák vannak elszórva. A recept hatalmas sikert aratott, és 1938-ban Wakefield szakácskönyvében is szerepelt. Wakefield süteményeinek híre futótűzként terjedt, a népszerűségi hullámot meglovagolva pedig a Nestlé éveken át a csokipapír hátoldalán hirdette ezt a történetet.

via GIPHY

Nachos

Bár a történet egy kicsit zavaros, a nachos megalkotását Ignacio „Nacho” Anayának tulajdonítják, aki a mexikói Piedras Negrasban lévő Viceroy's Clubban volt főpincér. Egy kutatás szerint 1943-ban egy csoport katonafeleség érkezett az étterembe, a séfet pedig sehol sem találták. Anaya szerette volna, hogy a vendégek elégedetten távozzanak, ezért kötényt kötött, és rögtönzött egy tányér tostadát (gyakorlatilag egy jól megpakolt tortillát) reszelt sajttal és egy kis jalapenóval megszórva.

A nőknek igencsak ízlett az étel, és azt „Nacho különlegességének” nevezték el. A recept híre fokozatosan terjedt, és kezdeti népszerűsége a mai napig tartó rajongássá fejlődött.

via GIPHY

Sajtos pufi

1930-ban Edward Wilson a Flakall nevű cégnél dolgozott, ami állati takarmányt gyártott. A gépbe kukoricaszemeket töltött, hogy a gabonától ne tömődjön el. Wilson észrevette, hogy amint a gép felmelegedett, a kukorica puffasztott maradványai kilökődtek belőle. Ezeket a puffadt szalagokat egészen addig kidobták, amíg Wilson meg nem találta a módját, hogy ízletes ételként hasznosítsa őket. Hazavitte a puffasztott kukoricát, és sajttal ízesítette, létrehozva a ma is ismert ellenállhatatlan nasit. Lassan a különböző cégek is érdeklődni kezdtek a termék iránt, ami a recept számos melléktermékét indította el a piacon. A világnak megjött az étvágya rá, és a sajtos pufik globálisan sztárrá váltak.

via GIPHY

Pezsgő

Jóval azelőtt, hogy a pezsgő a jólét vagy akár az ünneplés szimbóluma lett volna, csupán egy rosszul sikerült bor volt. Milyen szomorú! Észak-Franciaországban az erjedés a tél során a túl alacsony hőmérséklet miatt leállt, az élesztősejtek azonban nyáron újraindították a folyamatot, szén-dioxidot termelve. A pezsgés miatt a palackok viszont hajlamosak voltak a robbanásra. A XVII. században Dom Perignon, egy francia szerzetes úttörő módon kidolgozott egy eljárást a robbanások megelőzésére, és így, bár a pezsgő fogyaszthatóvá vált, csak jóval később, a XIX. században kezdett terjedni.

via GIPHY

Burgonya chips

Több elmélet is létezik ennek az ikonikus rágcsának az eredetéről. A legnépszerűbb verzió szerint a chipseket George Crum hozta létre tiltakozásul. Miközben séfként dolgozott Saratogában, Crum összefutott valakivel, aki túl vastagnak találta a sült krumplit. Annak ellenére, hogy többször felszolgáltak neki vékonyabb adagokat, a vendég még mindig nem volt elégedett.

Crum elkeseredésében papírvékony szeletekre vágta a burgonyát,

és így született meg a chips. Más verziók a XIX. századi Európába helyezik az étel eredetét. Mivel az ételt a XX. század közepéig Saratoga Chips néven emlegették, feltételezhető, hogy ha nem is egyedül alkotta meg, Crum minden bizonnyal hozzájárult a recept népszerűsítéséhez.

via GIPHY

Popsicle jégkrém

Ez a cukros nyári élvezet a szerencsés véletlen és egy 11 éves gyerek vállalkozókedvének gyümölcse. 1905-ben Frank Epperson véletlenül kint hagyott a kerti asztalon egy pohár szódát és egy keverőkanalat. Reggel észrevette, hogy a folyadék megfagyott. A furcsa, mégis finom jégpálcikát nyalogatva úgy döntött, hogy véletlen találmányát megosztja a szomszédsággal. Ahogy a találmány híre elterjedt, Frank meglátta a lehetőséget az üzlet bővítésére. Egy közeli vidámparkban kezdte el árulni a finomságot, amelynek sikere arra ösztönözte, hogy 1924-ben szabadalmaztassa az eljárást. Márkaépítési okokból a terméket végül Popsicle néven kezdték el forgalmazni, amely világszerte a nyár elengedhetetlen részévé vált.

via GIPHY

Mi sem bizonyítja jobban, mint ezek a csodálatos, kultikus és nélkülözhetetlen élelmiszerek, hogy sokszor a legfinomabb dolgok váratlanul bontakoznak ki az orrunk előtt – csak épp észre kell venni őket.

Mózes Zsófi

 Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Unsplash/Herson Rodriguez